A MÉCA kulturális központ Bordeaux-ban.
Ha szimbolizmusról van szó, a franciáknak nem kell a szomszédba menniük, hogy valami kiemelkedőt alkossanak. Most mégis egy dán építész válaszolt a legfrappánsabban a bordeaux-i városvezetés által elképzelt új kulturális központtal kapcsolatos igényekre: a Bjarke Ingels tervezte MÉCA (Maison de l’Économie Créative et de la Culture en Nouvelle-Aquitaine) épülete közérthető építészeti metaforákkal lett a város összművészeti alkotó- és bemutatótere, a bordeaux-iak új, kollektív nappalija.
A legtöbb turista, aki Bordeaux-ba érkezik, megfordul a Gare Saint-Jeanon, a központi pályaudvaron, hiszen a reptérrel közvetlen buszjárat köti össze, amellyel alig 30 perc alatt elérhetővé válik a városközpont. A nemzetközi közlekedésben is jelentős pályaudvar környéke sokáig ipari területként funkcionált, ám egy nagyszabású városfejlesztési projekt, a Bordeaux Euratlantique keretében a városrész az utóbbi időben hatalmas átalakuláson megy keresztül. Az egykori ipari negyedek kreatív, ökotudatos újragondolására már láttunk példát a városban: északon a Bassins à flot kerület kikötőben épült lakásai, irodái, és vendéglátóegységei nagy népszerűségnek örvendenek, ezért bátran vágtak bele a déli rész rehabilitációjába is. A városvezetés eltökélt szándéka, hogy leszámoljon a történelmi belváros hegemóniájával, és a város vérkeringésébe bekapcsolja a többi városrészt is, sőt akár teljesen új negyedeket alakítson ki.
„A sok, kisebb városközpont nemcsak kellemesebb és praktikusabb mindennapokat hoz a városlakók életébe, de fenntarthatóbb működést is biztosít. Javul a tömegközlekedés, elérhetőbbé válik a kultúra, fellendül a termelői kereskedelem, és olyan szubkultúrák, generációk keverednek egymással, amelyek egyébként szegregáltan élnének”
– magyarázza Françoise Lasalle, építész-urbanista, aki a BMA (Bordeaux Métropole Aménagement) építőipari és városfejlesztési szervezet munkatársaként hét éven át felügyelt a MÉCA munkálataitért.
A közösségi élet javítása és a környezetbarát működés mellett tehát Bordeaux városvezetése a kultúrára is kiemelt hangsúlyt fektet. Alain Rousset, a régió elnöke 2006 óta tervezi egy olyan kulturális központ életre hívását, melyben a terület képző-, előadó- és médiaművészete találkozik, a pályázat kiírására azonban csak 2011-ben került sor. A prioritást tehát az képezte, hogy egy tető alá hozzák a FRAC, az OARA és az ALCA kulturális szerveket, ám a Bjarke Ingels vezette BIG és a párizsi FREAKS építészirodák közös tervében egy negyedik elem is szerepelt: Bordeaux városa és lakói. A zsűri 200 európai építésziroda közül négy tervet juttatott a döntőbe, melyek közül végül BIG elképzelése került ki győztesen, éppen annak köszönhetően, hogy nemcsak a három szervezetet hozza tökéletes kölcsönhatásba, de az embereket, a környezetet, de magát az épületet is.
Az épület grandiózussága ─ alapterülete 18 ezer négyzetméter, magassága pedig 37 méter ─ ellenére meglepően harmonikusan simul Bordeaux egyébként meglehetősen lapos városképébe. Pontosan ez is volt a cél. Azaz, hogy az épület a környezete meghosszabbításaként emelkedjen ki a tájból, mindezt pedig egy rámpaszerű kialakítással érték el. Ingels nem egy izolált épületet képzelt el, amit kizárólag a tartalma kelt életre, hanem olyat, ami a városba szervesen illeszkedik, folyamatosan használatban van. Ezért bármikor keresztül lehet rajta haladni, a mellette megvalósuló sétány átadása után pedig kikerülhetetlenné válik majd azoknak, akiknek erre vezet az útjuk.
  |
A főbejárat a földszinten található, felette pedig egy újabb rámpán jutunk a két szárny közötti hurokba. Már innen elég meggyőző a kilátás a Garrone folyóra, de az igazi meglepetést az ötödik emeleti terasz tartogatja, ahonnan az egész városra páratlan panoráma nyílik.
A rámpát kifejezetten úgy alakították ki, hogy minél több funkciót betölthessen: teret adhat kültéri előadásoknak ─ ottjártunkkor épp divatfotózást tartottak ─, de nem sokkal a megnyitó után máris egy tüntetésnek adott helyet, sőt a gördeszkások is egyből lecsaptak rá, hiszen tökéletesen sima felülete miatt ideális terep a gyakorlásra.
Míg a MÉCA külső homlokzatával finoman harmonizál a bordeaux-i házak natúr árnyalatával, a 700 négyzetméteres, agorát idéző auditóriumban a szürke beton az uralkodó, amit itt-ott piros színű részletek törnek meg.
Nem akármilyen piros, hanem kifejezetten bordeaux-i vörös, amely beillesztéséhez az építész ragaszkodott. „A betontáblákba Bjarke még parafadugókat is tett volna, de erről lebeszéltük” – meséli mosolyogva Françoise Lasalle, mikor a közös munkáról beszél. „A hét év alatt két komolyabb krízishelyzet alakult ki. Először újra kellett tervezni az egész költségvetést, majd a homlokzat 4600 betontablójának szállításával ütköztünk akadályba. De a dánok nagyon rugalmasak voltak, minden problémára találtak megoldást vagy kompromisszumot. Ez a francia irodákkal sajnos ritkán fordul elő.”
A hatszintes komplexumban 1200 négyzetméteres területet szenteltek a FRAC kortárs művészeti szervezetnek, amely évente 3-4 kiállítást tervez az épületbe. Az OARA egy 250 fős színháztermet, az ALCA pedig egy 80 fős mozitermet kapott, a médiatárak és próbatermek mellett. Mert a MÉCA nemcsak bemutatók, hanem az inkubáció színtere is. Minden elemében inspirálni akar, leginkább a találkozásra és a közös alkotásra. Ezt a kettősséget, a művész és a befogadó elkülöníthetetlenségét szimbolizálja Benoît Maire, kortárs francia képzőművész Hermész-szobra is, mely az épület folyóra néző oldalán kapott helyet.
Bjarke Ingels a MÉCA esetében is olyan attitűddel dolgozott, mint számos más projektje során: megfelelt a pályázat követelményeinek, miközben végig szem előtt tartotta a jövőbeni használók igényeit, végül pedig üdítően kreatív koncepciót valósított meg. Az eredmény egyszerre impozáns és mértékletes, egyszerű, de egyedi épület, amely méltó kapuja lett a városnak.
MÉCA, Bordeaux
Kivitelezés: 2012-2019
Átadás: 2019 június
Teljes alapterület: 18 000 m2
Bekerülési költség: 60 millió euró
Vezető építész tervezők: Bjarke Ingels, Jakob Sand, Andreas Klok Pedersen, Finn Nørkjæ (Bjarke Ingels Group)
Projektvezetők: Laurent de Carnière, Marie Lancon, Gabrielle Nadeau
Együttműködő építész tervező partner: FREAKS architects
Munkatársak: Alexander Codda, Alicia Marie Sarah Borhardt, Annette Birthe Jensen, Åsmund Skeie, Aya Fibert, Bartosz Kobylakiewicz, Bernhard Touzet, Brigitta Gulyás, David Tao, Edouard Champelle, Espen Vik, Greta Krenciute, Greta Tafel, Hyojin Lee, Ivan Genov, Jan Magasanik, Jeffrey Mark Mikolajewski, Karol Bogdan Borkowski, Katarzyna Swiderska, Kekoa Charlot, Lorenzo Boddi, Maria Teresa Fernandez Rojo, Melissa Andres, Michael Schønemann Jensen, Nicolas Millot, Ola Hariri, Ole Dau Mortensen, Pascale Julien, Paul-Antoine Lucas, Raphael Ciriani, Santiago Palacio Villa, Se Hyeon Kim, Sebastian Liszka, Seunghan Yeum, Snorre Emanuel Nash Jørgensen, Teresa Fernández, Thiago De Almeida, Thomas Jakobsen Randbøll, Yang Du, Zoltan David Kalaszi, Tore Banke, Yehezkiel Wiliardy
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
