Február a fa jegyében.
2022-ben az Octogon online minden hónapban egy-egy kiemelt témán keresztül vizsgálja az építésben és designban főszerepet játszó anyagokat és jelenségeket. Év elején még minden kopár és színtelen, a természetet a csupasz fák szürkés-barnás sziluettjei uralják. Ez a puritánság közel áll a ma vizuális tervezőinek attitűdjéhez, legyen hát első témánk a FA!
Utánpótlásbázis – Fotó: Lukasz Szmigiel / Unsplash
Nyugodtan állíthatjuk, hogy mióta lejöttünk róla, a fa szinte a legősibb építőanyag. Többezer éven át képes volt mindig megújulni, és alkalmazkodni az egyre korszerűbb technológiákhoz, miközben a faszerkezetek létrehozásában rejlő ősi tudás generációról generációra öröklődött. Léc, tábla, gerenda, csap vagy ragasztás – a mesterséges építőanyagok korában, a természetet kímélő szemlélet mellett sem tudunk lemondani a fából készült holmikról a környezetünkben.
Legyen szó tartószerkezetről vagy felületburkolatról, homlokzatról vagy padlóról, bútorról vagy berendezési tárgyról, ékszerről vagy kiskanálról, a fa mindig ott lesz az élen, és a legmodernebb külső és technológiai megmunkálás mellett is emlékeztet minket arra, honnan jöttünk. Februári válogatásunkban ezt a sokoldalú, egyszerre erős és hajlékony anyagot mutatjuk be, a klasszikus felhasználást és a benne rejlő, még kiaknázatlan lehetőségeket egyaránt szemügyre véve.
Hazai és külföldi példák egyaránt tanúságot tesznek arról, hogy egyre elterjedtebb a fa felhasználása, és már nem csak a hagyományos területeken, a burkolatok, vagy nyílászárók anyagaként. Talán paradoxonnak tűnik, de a faépítést gyors lebomlási idejénél fogva sokan a legkörnyezetkímélőbb technológiának tartják, szemben a mesterséges építőanyagokkal, melyek sokszor hosszú évtizedekkel kimerülésük után sem térnek vissza a természetes körforgásba.
Mi tagadás, trendi, sőt szexi is a faépítészet, hódítanak a fából épült kisházak, kabinok, de komoly kísérletek folynak a fa felhasználásra többszintes városi épületek esetében is. Utóbbi kulcskérdés, hisz míg a fakunyhók és menedékek luxusa különös kiváltság, az emberiség nagy hányada mégiscsak városokban él, és számukra nem megoldás a természet lágy öle, viszont a fából épült magasházak ma már nem számítanak utópiának.
A növényi anyagú építő elemek olyannyira alapvetőek, hogy az építészet formavilágát még olyan téren is meghatározták, ahol ma már nem is gondolnánk. Az antikvitás építészetéről legkevésbé a fa jut ma eszünkbe, de tény, hogy a méltóságteljes fehér oszlopok és a fölöttük futó gerendázat megformálása a fából épült templomelődök formáit véste kőbe. Az már csak hab a tortán, hogy csupán az utókor ámuldozik a márvány fehérségén, az antikvitás idején ezek az épületek erős színekre, pirosra és kékre voltak festve, ami egyébként szintén a faépítés hagyományai közé tartozik, gondoljunk csak a Távol-Keletre.
Ma már a fa természetes színe, tapintása és felülete, sőt illata az, ami megragadja a nyugati civilizált világot. A huszadik századtól elsősorban a fában gazdag, szemléletben szerény skandináv országok példáiból merítünk, de tartja magát a hagyományos japán építészet iránti figyelem is. Magyarország a nyolcvanas években, a szocializmus leszálló ágában azzal robbant be a nemzetközi építészetbe, hogy megjelent a Makovecz Imre nevével fémjelzett, itthon organikusnak nevezett irányzat, amely az említett példáktól eltérően nem a faszerkezetek racionalitását, hanem formai artisztikumát hangsúlyozta és járatta csúcsra. Nálunk a közösségi fából építés először az úgynevezett Visegrádi táborokban jelent meg, ennek kései leszármazottjai a formailag már egészen más irányba haladó Hello Wood táborai.
Magyarországon a környező országokhoz hasonlóan a 21. század első évtizedeiben nagy divatja volt a népi építészet racionális, derékszögű, oszlop-gerenda-lécvázas szerkesztésű, hagyományosan főképp a mezőgazdasági épületek megjelenését idéző épületeknek, melyek úgyszólván stílust teremtettek. A fa alkalmazásában azonban ennél sokkal több rejlik, mind formailag, mind szerkezetileg.
Formai kísérletezés inkább a nagy faépítészeti hagyományokkal bíró nemzetekre jellemző, de például a rétegelt ragasztott fapanelekből való építés világszerte terjed.
Előregyártható, tisztán és egyszerűen szerelhető, teherhordó szerkezet és kitöltő fal is egyúttal, kívül-belül esztétikus felületet ad burkolás nélkül is. Mindez különösen városi környezetben jelent nagy előnyöket, ami – mint említettük – kulcsszereplővé, a jövő építőanyagává teheti a hagyományosan csak vázként, vagy csak burkolatként alkalmazott fát.
A fa egyetlen, szintén évezredes hátránya, hogy éghető. A tradicionális korokban teljes városok pusztultak el, pusztán azért, mert a házak fából épültek – gondoljunk csak Londonra, vagy Moszkvára, de akár Sopronra is. A másik hendikepjét, a gyenge hőszigetelő képességét a szigeteléstechnológia fejlődése mára szinte teljesen kiküszöböli. Ma már komoly fejlesztés folyik a tűzállóság terén is, és ebben is segítenek a hagyományos technikák. Az égés során ugyanis a fa külső rétege elszenesedik, és megvédi a belső, puha részeket, ezt használja ki a shou sugi ban technika, amellyel nem csak épületek, de bútorok is időtálló, és nem utolsó sorban csodálatosan szép felületet kaphatnak.
Februári tematikus anyagaink építészet és design területén egyaránt bemutatnak újdonságokat, válogatunk az oldalon, illetve az Octogon nyomtatott számaiban korábban megjelent, témába vágó írások közül, ahogy ezt a korábbi években is megtette már a lap. Interjúzunk most épülő CLT, vagyis tömörfa panelekből épülő házak alkotóival – Dévényi Tamással, a Blokk Műhellyel és a Dóm Építészműterem alkotóival. Természetesen nem marad ki a belsőépítészet sem, amely hagyományos terepe a fa felhasználásának. Hosszabb interjúnk készül a Komok stúdióval, akik épp a megújult Onyx étterembe terveztek bútorokat, és lesz egy válogatásunk is top-kategóriás fából készült design darabokról.
Ízelítőül pedig kattintsatok a galériára, ahol az utóbbi megjelenéseink fa-témájú fotóiból válogattunk!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
