Természetes anyagokkal adtak új életet a normandiai háznak.
A párizsi-marseilles-i, kettős székhelyű Anatomies d’Architecture iroda ökológiai szemlélettel közelíti meg projektjeit. Bioklimatikus elven tervezett házaik 100%-ban helyi, természetes, valamint újrahasznosított alapanyagokból épülnek. A Le Costil romos, hagyományos normandiai téglaház felújítását is ennek megfelelően, gondos tervezéssel, környezettudatos hozzáállással végezték el.
A 83 négyzetméteres Le Costil Franciaország nyugati részén, a normandiai San-en-Auge kisvárosban található. A rekonstrukció ambíciózus céljaihoz igazodva a teljesen ökológiai szemléletű házba sem betont sem műanyagot nem építettek be. A felújítás során, ennek megfelelően, kizárólag helyi (egészen pontosan egy 100km-es sugarú körön belül beszerzett), környezetbarát, természetes anyagokat használtak fel.
Az építészek a felújítás két éve alatt összefogtak „a normandiai (ős)lakossággal, akik nap, mint nap az olyan lokális, hagyományos értékek megőrzéséért küzdenek, mint a kézművesség, az ősi technikák, vagy a térségi összefogás”. Ebbe a körbe tartoztak a helyi gazdálkodók, favágók, kőművesek, történészek, kutatók, tanulók és önkéntesek, valamint a környéken lévő fűrészmalmok és kőfejtő telepek.
Az Anatomies D’Architecture kezét alapvetően az „újrakapcsolódás elmélete” vezette a projekt során. „Mi nem »önálló« szerkezeteket építünk, inkább arra törekszünk, hogy a természetes környezetükkel szoros kapcsolatban álló élettereket teremtsünk. A Le Costil esetében figyelembe kellett vennünk az éghajlati tényezőket, a domborzatot, a helyi történelmet, az örökségvédelmet, valamint lokális anyagokat és a régióra jellemző építési technológiát használtunk” – meséli a stúdió.
A Le Costil megépítésének első lépése a környékbeli építőanyagok beszerzése volt. Így kerültek a projektbe a cölöpalapozáshoz használt akác rönkök (30 km távolságból), a vázszerkezet nyers Douglas gerendái (30 km távolságból), a biológiai szigetelésben felhasznált kender (45 km távolságból), a rothadásnak ellenálló szigeteléshez pedig újrahasznosított parafa. A vakolathoz és a hézagok kitöltésére a helyszínen kitermelt agyagot használtak, míg a bioklimatikus külső burkolatot gesztenyefa deszkák alkotják. Beépítésre került még a területen fellelhető széna, kovakő, tehéntrágya, és mogyorófa is.
A stúdió a tradicionális Calade-technikával, fugázás nélkül épített terasznál felhasználta a romos ház terrakotta tégláit is. A csapatnak végtelennek tűnő, kitartó, összefogást igénylő munka árán sikerült 1100 téglát, 800 padlólapot és 400 csempét elbontania, letisztítania és beillesztenie. „Az elmúlt két év építési munkálatai során az Anatomies D’Architecture mindvégig kereste, és alkalmazta az alternatív, helyi megoldásokat ehhez a klasszikus épülethez” – teszi hozzá a projekt egyik közreműködője.
A Le Costil a gondos körültekintésnek köszönhetően úgy őrzi meg, és menti át a jövőbe a térség és a hagyományos normandiai tanyaház értékeit, hogy közben semmilyen kompromisszumot sem köt. Fáradtságos utánajárással kortárs, környezettudatos, de a múltat tiszteletben tartó otthon épült meg San-en-Auge lankáin.
Anatomies d’Architecture | Web | Facebook | Instagram
Forrás: Designboom, ArchDaily
További képek és rajzok a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
