18 éve adták át a berlini Hauptbahnhofot, így ezen a napon közöljük a pályaudvarról szóló cikkünket az átadásakor megjelenő 49-es, 2006/4-es lapszámunkból.
2006. május 28-án adták át az új berlini főpályaudvart, amely megjelenésével igazolja állandó jelzőjét: Európa legnagyobb keresztállomása (Kreuzungsbahnhof). A keresztirányú elrendezés – és elnevezés – azonban nemcsak az építészeti megformáltságra utal, hanem a sok-rétű funkcióigény legátláthatóbb megoldásának is eszköze.
A regionális és nemzetközi forgalmon kívül, az állomásnak a főváros legfontosabb közlekedési ütőereként számon tartott S-Bahn, azaz városi gyorsvasút-rendszerbe is integrálódnia kellett. Sőt, voltaképpen ez utóbbi határozta meg az alapelrendezés egyik tengelyét, tehát a kereszt hosszabbik szárát, amelyen 320 méter hosszú üvegcsarnok fut kelet-nyugati irányban. Középen – erre merőlegesen – helyezkedik el a két, egymással párhuzamos „kengyelépület” (Bügelbauten), illetve közöttük a hosszanti csarnokhoz képest feleakkora, 160 méteres keresztcsarnok.
A pályaudvar nem terminus-állomás, kizárólag tranzitközlekedést bonyolít le, azaz minden vonat csupán néhány percet áll itt. Így nem kellett a szerelvények többórás, vagy éjszakai tárolásának gondjával törődni, azonban az állandó forgalom miatt – ami napi félezer vonatot, és annál is több S-Bahnt jelent – a biztonságos közlekedésszervezéssel már sokkal inkább.
Az elrendezés lehetővé tette, hogy a két tengely mentén „megfelezzék” a forgalmat: a legfelső szinten az S-Bahnnal párhuzamosan haladnak a várost kelet-nyugat irányban átszelő vonatok, míg öt szinttel lejjebb, a két kengyelépület között az észak-déli vonal szerelvényei haladnak, és ugyanitt, a mélyföldszinten alakították ki a nyolcszáz férőhelyes gépkocsi parkolót is. Az egyik legsikeresebben megoldott feladat a pályaudvar megvilágításának kérdése. A kettős üvegcsarnok által meghatározott felépítményben még a legalsó szintre is jut természetes fény, ami nemcsak az üvegfödémnek köszönhető, hanem a belső nagyvonalú és levegős kialakításának is.
A vasút-koordinációs részleg, valamint az egyéb kiszolgáló egységek – üzletek, kávézók, várótermek – a kengyelépületek tömegében kaptak helyet, ahol egy szálloda kialakítására is kidolgoztak jövőbeli terveket. A középső kereszttengelyben tehát csak a napi háromszázezer fős utasforgalom gyors és hatékony eligazítása a feladat, így ezt az egységet át- meg átszövi a mozgólépcsők diagonális, és a liftek vertikális dimenziójú hálózata, illetve a lenyűgözően mozgalmas látványt horizontálisan az üvegcsarnokok merevítő vasszerkezetének mustrája egészíti ki.
Az épületegyüttes külső megjelenése remekül illik Berlin építészeti hangulatába, amellett, hogy kialakítása félreérthetetlenül elárulja a helyszín funkcióját is. Az északi főbejárat felől szemlélve a hosszan elnyúló, elliptikus fedésű hosszcsarnok megmozgatott tömbje éles dinamikai ellentétben áll a fölötte magasodó, két szögletes keresztépület határozottan statikusabb megjelenésével. A tekintet megpihen, majd továbbhalad – ahogy
a vonatok is az állomáson.
Építész: Gerkan, Marg & Partner
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
