Decemberi témánk a fény.
Kinek az éjszakában, kinek az alagút végén – az OCTOGON online témája decemberben mi más is lehetne, mint a fény.
A fény a legtrükkösebb dolog a világon, a legmisztikusabb, a leginkább megfoghatatlan. Mindent láthatóvá tesz, de ő maga láthatatlan. Mai tudásunk szerint nincs nála gyorsabb a világegyetemben, nem anyag, de nem is csupán energia. Színek csak általa léteznek, de neki nincs színe. Nem véletlen, hogy szinte minden kultúra az isteni, természetfeletti minőséget kapcsolja hozzá.
A téli napforduló az északi féltekén hagyományosan a fény születésének az ünnepe. 2022-ben december 21-én szerdán, egészen pontosan 22:47-kor fordul a kocka. Ezen a napon a leghosszabb az éjszaka, innentől már visszavonulót fúj, érezhetően egyre tovább marad világos. Ekkor a Nap merőlegesen delel a Baktérítő fölött, elhagyjuk a Bak jegyét, a Nap már a Nyilas csillagképben kel fel. A keresztény kultúrkörben Krisztus születése kapcsolódik hozzá, de több mint elgondolkodtató: a sötét oldalt megtestesítő Lucifer neve szintén azt jelenti szó szerint: Fényhozó. December hónapja, az advent várakozás a fény eljövetelére, amit gyertyagyújtással szimbolizálunk, ahogy a zsidó vallás is gyertyákkal várja ilyenkor a Hanukát. A fény, Krisztus és a Nap, mint teremtő erő azonosságát kötői módon fejezi ki egy evangelikus zsoltár, amely a pogány és keresztény születés- és fénymítoszt egyetlen metaforába sűríti:
Fel, égig ujjongó,
Jászolágyon szunnyad
Az édes Megváltó,
Ott fénylik ő, az új nap,
Kit várva vártunk rég.
Kezdet ő és vég,
Kezdet ő és vég.
Az építészet már a kezdet kezdetén felfedezte magának a fény teret és atmoszférát formáló erejét. A világosság és sötétség folyamatos párharca zajlik az építészetben is, és kis túlzással azt mondhatjuk, a nyugati építészet története az ablak száz százalékos győzelmével végződött. A barlangtól eljutottunk Mies van der Rohe üvegfalú Barcelona pavilonjáig. Eleinte persze nem volt a törekvés tudatos, a korai lakóházak apró ablakai, az egyiptomi, kora középkori templomok félhomálya elsősorban az építéstechnológia következménye. Az üveg megjelenése sokat nyomott a latban, a gótika a fényt már következetesen Isten jelenlétével azonosította, és a katedrálisok színes üvegablakai az Ő földi megtestesülését szimbolizálták.
A reneszánsz templomok világos racionalitása, minden misztikától mentes atmoszférája, a barokk illuzórikus, festett egekből, láthatatlan helyekről érkező fénypászmái egyaránt saját koruk viszonyát fejezték ki a természetfelettihez. A modern gondolkodással a sor látszólag véget ér, a felvilágosodás nevével is azt nyomatékosítja, hogy a fényt másutt keresi.
A világos, fénnyel átjárt terek a kint és bent összekapcsolását, a távlatot, az egészséget és sok más egyéb mindennapi igényünket szolgálják, a fény profán szükségletté vált, amit az építészet a maga egyre szofisztikáltabb eszközeivel igyekszik kielégíteni.
  |
Persze a szimbolika sem veszett el, kezd elegünk lenni abból, hogy az ég üres – a kortárs templomok változatos, költői módon jelenítik meg a fény misztikáját. Mellé felzárkózott párja, a sötétség, amelynek építészeti megfogalmazására a huszadik század történelme épp elég okot szolgáltat.
  |
  |
Eddig csak a természetes fény építészeti szerepéről beszéltünk, a huszadik század azonban megajándékozta az emberiséget a mesterséges megvilágítás korlátlan lehetőségével. Az én fiam első szava ez volt: Pa, és a feltételezéssel ellentétben ez nem a Papát jelentette, hanem a Lámpát, azt ugyanis többet bámulta. Ahogy a művészetben a fénykép és a film, úgy a hétköznapokban a világítástechnika diadalútja jellemzi az elmúlt századot.
A nagyvárosi fények kultúránk elidegeníthetetlen toposzává váltak, újabb kreatív lehetőséget adva az építészek kezébe. De vegyük észre: míg a természetes, tiszta fény a mindenhatóval rokon, addig az általunk szabályozott ragyogás földi matériáról visszaverődve sokszor csak talmi csillogás, sápadt visszfénye, az ideák világának.
Ahol fény van, ott megjelenik az árnyék, és ahogy a klímahelyzet alakul, egyre inkább nélkülözhetetlenné válik az árnyékolástechnika. Ősi módszerek és korszerű árnyékolók gondoskodnak arról, hogy miközben nem szeretnénk lemondani a fényről, ne káprázzunk és ne is kapjunk hőgutát a mértéktelen „fényfogyasztástól”. Mint minden egyébben, itt is a szélsőségek felé billen a mérleg, ami az építészeti üveg hallatlan fejlődéséhez vezet.
Az OCTOGON online szokásához híven a fény apropóján mindenre mutatunk példát, lesz fényinstalláció, fényfestés, szakrális fénymisztika és üvegművészet, de az árnyékolás kérdései sem maradnak homályban. Becsalogatjuk a fénysugarakat, ahol csak tudjuk, annál is inkább, mert a magazin a világítási innovációk terén élen járó Be Light! cégcsoportjának jóvoltából tudja nyújtani olvasóinak a megszokott magas színvonalat.
  |
A modernkori civilizáció egyik bűne a sok közül, hogy decemberben, amikor a természet útját követve visszahúzódni, elcsendesedni kellene, a sötétség erejét megélni, akkor éppen ellenkezőleg: ezerrel pörgünk. Karácsony este csilivili fényekbe öltöztetjük a fát, magunkra ráncigáljuk a turkálóban vagy épp drága pénzen vett csillogó ruhát, pazar kajákkal villogunk a család előtt, de vajon miközben sziporkázunk, észrevesszük-e az árva csillagot, amely a megújulást ígéri? Bármiben is higgyünk, a Fény december végén megszületik, és bár természetesen minden kedves Olvasónkat arra bátorítjuk, hogy böngéssze továbbra is az OCTOGON online oldalát, lassuljunk le kicsit, hagyjunk időt arra, hogy a belső világosság megszülessen.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
