A Teleki tér koncepciója, amely szociális érzékenységével jó irányba mozgatja a fiatalokat

Tíz éve adták át a felújított Teleki László teret, és a mellette megnyitott FiDo Ifjúsági Központot. Utóbbiról szóló írásunkat a 116-os, 2014/8-as lapszámból közöljük.

• Szöveg: Kovács Péter
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Ha végigtekintünk a VIII. kerület újabb építészeti projektjein, izgalmas és szép példákat látunk arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet újraírni egy hely jelentéskörét, és mennyiben lehet az építészet a szociális érzékenység terepe. A FiDo projekt ebből a szempontból izgalmas megoldási mintát nyújt ezen kérdéskörökre.

A sztereotípiák meglehetős könnyedséggel vezetik az embert egy-egy dolog megítélésekor. A VIII. kerület gettónegyedként történő említése pontosan ebbe a kategóriába tartozik, noha folyamatosan láthatjuk azon épületeket, revitalizációs kísérleteket, amelyek megtörik ennek a markáns előítéletnek a dominanciáját. A közelmúltban több olyan tér-projekt is létrejött, amelyek nagy szociális érzékenységgel reflektálnak önnön környezetükre, és találják meg ezáltal az építészet maximálisan humanista oldalát, arculatát. A Fiumei út - Dobozi utca által közrefogott terület (amely FiDo néven vált ismertté) újragondolása ezt a vonalat képviseli a kortárs építészetben.

Mint megannyi más józsefvárosi parknál, itt is adott volt egy olyan viszonylag lepusztult, elhanyagolt környezet, amely magához vonzotta a kevéssé építő szabadidős tevékenységi formákat. Pedig egy hely jelentése ilyen szempontból is létfontosságú, hiszen bizonyos fokig determinálja használóját, noha ebben rejtezik az ereje is. A projekt tervezői jó érzékkel fogalmazták meg, hogy egy olyan újraalakított közeg, amely a megbecsülésről, a mozgás és sport szeretetéről, a közösség erejéről is hitéről szól, képes arra, hogy megváltoztassa a klasszikus beidegződéseket, és ezáltal a tér használóit is. Szükség volt egy olyan közeg létrehozására, amely a fiatalok, a kamaszok számára alternatívát, sőt kiutat is jelent akár; helyet a szabadidő eltöltésére, a különféle mozgásformák (labdarúgás, gördeszka, kosárlabda) gyakorlására.

A tervezők előtt a hágai Transvaal negyed megkapó és sikeres városrehabilitációs kísérlete állt, amely egy állapotában igencsak leromlott környék megújításával dinamizmust, másfajta életszemléletet és távlatokat vitt az ott élők munkájába, mindennapjukba. Mivel a kerületben hasonló állapotok uralkodtak, szükség volt olyan közeg létrehozására, amely szociális érzékenységével jó irányba mozgatja a fiatalokat, és ezáltal az ott élő közegben is változásokat hoz létre. Ennek nyomán született meg az a térkoncepció, amely mindezekhez lehetőséget teremt. A 10 ezer négyzetméternél valamivel nagyobb terület alapvetően kétpólusú térszerkezetet hoz létre, amely egy közösségi házból, valamint az azt körülvevő nyílt térrendszerből áll. Szükség volt arra is, hogy ezen architektúrák egyszerre szeparáljanak és ugyanakkor transzparenciával is rendelkezzenek. 

A ház rácsos héjszerkezete és üvegfelületei épp ezt hivatottak megteremteni. Rendkívül izgalmas a nyitott térrész felépítése, hiszen egy szintekkel történő játék konstruálja a teljes felületet, amely a bemélyített mikro-közegek által alkalmas arra, hogy lekerítődjenek kisebb egységek, amelyek kisközösségi játékok, tevékenységek művelésére hivatottak, ezáltal lehetőséget teremtenek valódi, építő csoportok megszületéséhez. Mind a közösségi ház szociális munkások általi működtetése, mind a fiatalok sporttal történő megszólítása olyan lényegi pontjai ennek a revitalizációs folyamatnak, amelyek által a kerület sikerrel tud önnön árnyékából kilépni és valódi értékeket felmutatva büszkén vallhatja józsefvárosi identitását. Külön öröm, hogy az építészet alkotó módon tud hozzájárulni egy új öntudat megszületéséhez.

További képek a cikk végén található galériában!