Olyan felületképzésű ennek a pesti háznak a külső falburkolata, amit legfeljebb beltérben szoktunk meg

Ezzel a családi házzal az összes konfliktust, kockázatot felvállalták, amitől általában visszahőköl itthon az építész. Erről szóló írásunkat a 69-es, 2009/6-os lapszámból közöljük.

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Rudy Ricciotti francia építész márciusi, budapesti előadásán hallottam talán először meggyőző, szenvedélyes elmélkedést a betonfelületek és a zártság poéziséről. A transzparencia hegemóniája, az áttetszőség diktatúrája, egyfajta nordikus fénykultusz sok olyan eszköztől fosztotta meg a nyugati kortárs építészetet, ami az anyag, a felszín poézisét, a zárt tér metaforáit hangsúlyozná. Az épület összeszerelése helyett, az épület megépítésének kell újra az építészet céljává válnia. Fordulóponthoz érkeztünk…(?) 

Egy apró rákosszentmihályi telken, egy rövidke utcában felépített családi ház tervezői úgy gondolhatták, hogy a hazai építészet közegében is hozzá tudtak szólni, illusztrációját tudták adni ennek a formálódó régi-új látásmódnak. Elöl szerettek volna járni a perspektíva, az értékrend eltolódásának, a horizont átrendeződésének időszakában. Lemondtak viszont arról az idehaza az utóbbi időkben szinte automatikussá váló értékrendszerről, ami a „kritikai regionalistának” vélt narratívában képzel el valamiféle minőségi, a világszínvonalhoz mérhető, ám a megfizethetetlen archi-technóhoz képest különutas választ.

A Bauhaust előképnek tekintő korszerű kortárs vakolatépítészet, az északias téglaépítészet, a kő- vagy faburkolat adta alternatív lehetőségekhez biztos kézzel nyúl a magyar építészek élcsapata, ha minőségorientált megbízást kap. Ugyanakkor szinte mindig kétesélyes, gyakran kompromisszumos kimenetelű, ha olyan karakterű házban gondolkodik, olyan belső értékrendszert választ, ahol a látszóbetonnak kiemelt szerepe van. Családi házak, magas intimitásigényű belső terek esetében ezért csak felmutatásképpen, idézetként mernek tervezőink ehhez a textúrához nyúlni, hiszen a kivitelezés minősége megjósolhatatlan. 

Rákosszentmihályon azonban ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Tökéletes magabiztossággal, bátran „odatéve” egy családi ház, ami az összes konfliktust, kockázatot felvállalta, amitől általában visszahőköl itthon az építész. Az építőipari tapasztalatokkal is rendelkező megbízó, a tervező, a belsőépítész, illetve egy olyan generálkivitelező, akivel az építészeknek nem ez az első közös munkája, maximális teljesítményt nyújtott.

A tompa ékben kiszögellő nyugati homlokzat megnyitásain kívül az épület megjelenésében a zártság, a betonfelületek dominálnak. Ez a rendszer és a családi ház morfológiája némiképp emlékeztet Zsuffa Zsolt és Kalmár László 2005-ben épült Budaörsi Városházának tömegalakítására. Ott azonban a köztér térfalának kialakítása, illetve a középület mérete, a világos kőburkolat mégis oldottabbá teszi ezt a rendszert. A tömörség, az esszencialitás Rákosszentmihályon egyfajta céllá vált.

Ezt azonban hiba volna közeli párhuzamba állítani a hazai építészet elméleti közgondolkodásban erősen jelen lévő John Pawson minimalizmusával. Zsuffáék házának kulcsfogalmai sokkal inkább a lényegi, a zárt, az anyagelvű, mintsem a minimalista. Arra törekszik, hogy a zárt homlokzati rendszerben miképpen lehet élhető, tágas, konzisztens tereket létrehozni úgy, hogy a belső tér összefüggései, egylényegű hatalmas felületei kapcsolatot legyenek képesek kialakítani a betonszürke, szinte differenciálatlan külső felszínnel.

A terek belső logikája, tömörség és tágasság egyébként úgy válik a mindössze 210 négyzetméter hasznos össz-alapterületű ház kulcsmozzanatává, ahogyan a japán nagyvárosok szűk, egyemeletes foghíjbeépítéseinél látható. Ott a legjobb modernista építészek válnak ennek az egyensúlynak mestereivé.    

Ennek a viszonynak a kulcsa tehát az épületen belül keresendő. Látunk egy tiszta alaprajzot, amit két, egymás fölé eső, a nyugati oldal üveg függönyfalával párhuzamosan futó közlekedő szervez. A bejárati ajtótón belépve, az előtérben elfordulva jutunk a dupla belmagasságú nappaliba vezető földszinti közlekedőbe. Az előtérből nyílik a garázs bejárat, míg a közlekedőre merőlegesen indul az emeletre vezető lépcső. Papp Glória aprólékosan kidolgozott belsőépítészeti terveinek, illetve a kiviteli terv és a kivitelezés szintjén is általa kontrollált asztalosmunkának köszönhetően az össze helyiség, illetve beépített szekrény ajtaja nyomásra nyíló, kilincs nélküli megoldást kapott. Így, mint rejtekajtók mögül sorban tárulnak fel az egyes panelek mögötti tárolók, mellékhelyiségek. Ezek közül az a kamra külön kiemelkedik, ahol a konyha és tároló közötti fal opálosan áttetsző, vagyis a konyha felől természetes fény árad ide is.

A nappali hófehér burkolatú, az étkezővel, konyhával találkozó terébe ugyancsak beépített szekrények kerültek, egyöntetű felületet mutatva. A konyha-étkező és a nappali közé terveznek a későbbiekben beépíteni egy elfordítható, teljes egészében kinyitható panelt, aminek a forgáspontjai már láthatóak a nyersbeton mennyezetbe öntve. 

Különösen jól sikerült a lépcsőház kiképzése, úgy anyagtársítás, mint a méret tekintetében. Itt is a fehér és a látszóbeton felületek párbeszéde dominál. A lépcső alá került az egyik földszinti WC, míg az emeleti mellékhelyiség belső terében is megjelenik a beépítettség kompaktsága. Az emeleti közlekedő egy akváriummá alakított üveg korlátban végződik, ahonnan átkötés nyílik a nappaliba, ami az emeleti gyermekszobák okán nevelési szempontból is jó megoldásnak tűnik. Az emeleti közlekedő egyik rejtekajtó-panelje mögött van a hálószoba, ahol a fekete szín dominál. Ehhez egy külön fürdőszoba csatlakozik, stílszerűen fekete falakkal, fekete szaniterekkel. A közlekedő másik fala maga a homlokzati üveg függönyfal, így ez a folyosórész szinte egy belső erkélyként is funkcionál. 

Fehér, fekete, beton és üveg mezők ritmikus megfeleltetése, belső kapcsolatai uralják a belső tér világát. A már emlegetett asztalos elemek egyfajta dukkózásra emlékeztető, magasfényű festést kaptak, amelyek a fényeket, a külvilágot tükrözik vissza. 

Egyfajta zártságból, tömörségből ered a beltér kompaktsága is, hiszen az épület alapvető szoborszerűségét a belsőépítész tervező fontosnak tartotta, ezért vált kívül-belül egységessé a ház. Ez a lényegi momentum a kültérben olyan finomságokon is múlik, mint hogy a földszinti terasz is az épületkontúron belül, egy tetősík alatt marad. Kültér és beltér kapcsolatot tovább erősíti majd, ha a homlokzati nyitásba felszerelik a két szintet átfogó árnyékolót, vagyis a nyugati homlokzat nyitása is zárhatóvá válik. Végül ejtsünk szót az külső falburkolat, egyelőre még illesztéseiben fugázatlan, ám szépen öntött betonelemeiről is, amelyekről újfent csak felsőfokban lehet beszélni: ugyanaz a finomság jelenik meg a felületképzésben, amit legfeljebb beltérben szoktunk meg. Külső belső összeér – összenő, ami összetartozik.

További képek a cikk végén található galériában!