Formabontó kápolna hívja áhítatra a zarándokokat az Anna-réten

Eddig nem látott képgalérián a Normafán épült kápolna, amely újraértelmezi a kegyhely fogalmát

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Emlékszem, amikor 2018-ban kihirdették ennek a pici kápolnának a pályázatát. Kezdőként más dolgom sem volt hetekig, mint sorjában szerkeszteni a megmérettetés résztvevőit az eredményhirdetés után. Ilyen nagy érdeklődést kiváltó pályázat 200 regisztrálóval és 61 érvényes indulóval ugyanis nemigen volt a főváros közelmúltjában és azóta sem. Eltelt jó pár év, most viszont el is készült a sokak által várt – ám némelyek által vitatott – jövevény. A kápolnáról készült cikkünket a 190-es, 2024/2-es lapszámból közöljük.

A pályázatot az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat hirdette anno meg, az Anna-réten átfutó zarándokutak számára akartak ugyanis egy méltó miséző helyszínt kialakítani. Itt halad át a Magyar Zarándokút a nyugat-keleti (Mariazell – Csíksomlyó) és az észak-déli (Częstochowa – Međugorje) Mária-zarándokutak találkozásában.

Már a 19. század óta állt itt kegyhely, ám a korábbi kis kápolnát a kommunizmus évei alatt lerombolták. Ma ugyan a Szent Anna-kápolna utódját látni véljük a helyszínen, de a második világháború ideje alatt ettől nem messze, egy hangulatos hatos facsoport ölelésében egy még nagyobb templom épületét is támogatta az egyház. A Világ Királynője Engesztelő Kápolna építésére 1944-ben Serédi Jusztinián bíboros adott engedélyt, de a háború okán nem jutottak még az alapzat kiépítéséig sem, csupán az alapkövét rakták le. Bár sokan elleneznek bármiféle építészeti beruházást itt az Anna-réten, a téma nem előzmény nélküli és ezúttal e ’40-es évekbeli célkitűzéssel szemben minimális, szinte makett- vagy szoborszerű kis alkotással akartak csak beavatkozni a természetbe.

Ezt a célt szem előtt tartva egy nagyon flexibilis opusban gondolkodtak, amely zárt állapotában meghitt, mindössze 18 férőhelyes imahely tud lenni, ajtajait kinyitva – az ölelő facsoport árnyékában elhelyezett, adományozóknak emléket állító köveken ülve – viszont 50-100 ember hallgathatna itt áhítatot. Amennyiben nem csupán a facsoporthoz, hanem az egész rétre érkezik közönség a zarándoklatok alkalmával, úgy több mint 1000 fő számára szolgálhat a konkrét épület immáron szentélyként is egy megfelelő technikával felszerelt platform hátterében.

A koncepció nyertesei Márkus Péter építész és Koczka Kristóf formatervező voltak. Elképzelésük alapján az engedélyezési és kivitelezési terveket a Red Clock Design Studio és Merkel Tamás dolgozta ki. Tört vonalú, monolit beton héjszerkezet alkotja a kis architektúra vázát, külső oldalára és tetejére pedig fagyálló kőburkolat került, amely a faburkolatos kapuzatig befordul a peremeken. A padló is kőből van, mely kifut az előtérre és a fák között oszlik később fel.

A kicsi épületben nagyjelentőségű iparművészeti alkotás is létrejöhetett azonban. Az amerikai fehér tölgyfa bútorzat és a mészkő menzával borított oltár Lenzsér Péter, valamint Lenzsér-Mezei Kata tervei és az általuk véghezvitt kivitelezés alapján készült el. Utóbbi alkotó tervezte Canterburyi Becket Szent Tamás Esztergomban őrzött ereklyéjének tartóját, amely a 2016-os Becket-hétre készült, és amely gyönyörűen absztrahálta a történeti ötvöstárgyak hagyományait kortárs remekművé. [Lásd erről részletesen: Újjáéledt kincsművészet, interjú Lenzsér-Mezei Katával, OCTOGON 2016/4, 128-as lapszám – P.V.]

Szintén ő tervezte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ikonikus monstranciáját. Az Anna-réti kápolnába szánt oltárképük Szűz Máriát ábrázolja üvegtextil technikával, a főalakot pedig oldalt angyalok figurái fogják közre. A Mária glóriáját alkotó 12 csillag aranyozott sárgaréz díszítésekkel került fel, Mária szívét és egyben a teljes oltárkép szerkesztési pontját pedig egy kék lapis lazuli drágakő jelöli arany foglalatban. Az üvegtextil képet Corianból készült keret öleli körbe, s a Máriát közrefogó két angyal ruhája is ebből az anyagból készült, míg arcuk hengerelt üveg, glóriájuk pedig rozsdamentes acél. A homlokzatot is jelentő kapu két szárnyát feltárva, az architektúra összképe mintegy szárnyas oltárként is értelmezhető az alkotással együtt.

A szakrális művészethez főként történeti stílusokat társítunk csupán, az egyházi – különösen a rendi – építészetben ezt a sztereotípiát azonban már sikerült megtörni. Lenzsér-Mezei Kata a munkáival tulajdonképpen élére állt annak az ügynek, hogy hazánkban ez a kincsművészetre szintén érvényes legyen. E mostani oltármunkával egy fokkal monumentálisabb léptékben is hírét lehet vinni annak, hogy a római egyház nyitott progresszív iparművészettel értéket patronálni jelenkorunkban. Reméljük, a Szűz Máriát ábrázoló munka ihletője lehet hát további, még nagyobb léptékű, de hasonló alkotásoknak és ezáltal a kortárs magyar egyházművészet elegáns helyet vívhat ki akár a műfaj nemzetközi színterén is.

További képek a galériában!