Palágyi Barbara diplomadíjas munkája azt boncolgatja, mennyire közel is áll egymáshoz a fotográfia és az építészet.
„Hogyan lehet egyszerre kifejezni fényképen azt, amit az ember érez és lát?” - tette fel a kérdést Lucien Hervé magyar származású épületfotográfus, és ennek kapcsán is elgondolkodtató a feltevés, hogy mennyire közel is áll egymáshoz a két szakma: a fotográfia és az építészet. Egymásból következnek? Kölcsönösen kiegészítik egymást? Igen, az épületnek kell előidéznie azokat az érzelmeket, amiket később a fénykép visszaadhat. A két műfaj között fellépő transzcendens kapcsolat indította el Palágyi Barbara diplomamunkájának alapgondolatait. A terv diplomadíjban részesült.
Témamegjelölés - A probléma
Az elmúlt években a fotográfia közel került hozzám a fotográfia. Amellett, hogy hobbiként űzöm, sok lehetőséget látok az építészettel való együttműködésre. Mindezek mellett egy létező problémára is megoldást nyújtanék, ugyanis a társadalom egyre nagyobb érdeklődést mutat a fotográfia iránt, azonban a körülmények sajnos nincsenek ehhez biztosítva. Egy múzeum - műterem épületegyüttes megtervezése a fővárosba mindenképpen pozitív előrelépés lehet a hazai fotós szakmában.
A magyar fotográfia mai helyzete - A megoldás
A magyar fotográfia jelenleg három főbb intézményben képviselteti magát, azonban ezek egymástól függetlenül működnek egy-egy kiállítás megszervezésében. (Arról már a kecskeméti Fotográfiai Múzeum igazgatója is beszámolt, hogy szükség lenne – helyszűke miatt - egy fotómúzeumra a fővárosban.) Az általam javasolt fotómúzeum ezen intézményekkel összehangolva, tematizálva tárná a látogatók elé a fotógyűjteményt (a kecskeméti múzeum anyagából), mely körforgásszerűen cserélődne, így biztosítható lenne az állandó látogatottság. Ezen felül
a múzeum bemutatná a fotózás történetét, az analóg és digitális technológiákat, kamerákat, sőt a látogatóknak lehetőségük nyílna analóg elkészíteni saját fekete-fehér fotójukat.
A fotózás elméleti alapjai mellett legalább annyira szükség van a gyakorlatra is, így a kiállítótermek mellé műtermek, laborok tervezését is elengedhetetlennek tartom, amelyek bérbe adhatók a szakmában levőknek vagy egyetemistáknak.
Helyszínbemutatás - figyelemfelkeltés
A helyszín kiválasztásánál olyan intézményeket kerestem Budapesten, ahol vagy fotós szakképzés történik vagy műteremstúdió működik vagy más művészeti ághoz kapcsolódó épület található. A Magyar Képzőművészeti Egyetem mellett döntöttem, annak is az epreskerti területe, ahol az egyetem műtermei vannak (Terézváros). A kert mellett található az MKE Intermédia Tanszéke, ahol fotográfiát oktatnak, ám a körülmények nem megfelelőek, hiányosak, az új épület számukra is egy megoldás lehet. 1882-ben létrehozták az Epreskertben a Festészeti és Szobrászati Mesteriskolákat Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos vezetésével. A kert- és a műterem-együttes egyszerre volt alkotóműhely, oktatási intézmény, a társasági élet színtere és Budapest egyik közkedvelt látványossága. A kertbe menekítették át többek között az egykori Józsefvárosi, ma Epreskerti kálváriát és a budavári Nagyboldogasszony-templom kapuját. A kert ezen időszakában élte fénypontját.
Sajnos az Epreskert jelenleg nem látogatható, csak kiállítások alkalmával nyílik meg a nagyközönség számára. A helyszínen észlelt számos problémára (elhanyagoltság, rossz bejárati szituáció, parkolás megoldatlansága) az új épület és a hozzá kapcsolódó telekrendezés megoldást nyújthat, és egyfajta figyelemfelkeltés is lehet. A funkción kívül kihangsúlyozná a kert nyújtotta lehetőségeket: inspirálna mint „műterem”, színpadként szolgálna kiállításoknak, eseményeknek, parkként működne a nagyközönség számára.
Fotográfia és építészet kapcsolata - Fény
Mindkét műfajra érvényes, hogy „se nem tisztán művészet, se nem tisztán technika.” Kapcsolatukat bizonyítja a fotózás egyik ága is, az épületfotográfia, ami „az épület pontos, perspektivikus torzulásoktól mentes, részletekben gazdag és anyagszerű ábrázolása.” A képes dokumentáció hozzátartozott egy épület történetéhez és meghosszabbította annak létét. A fotográfusok az esztétikailag élményt átadó elemekre koncentráltak, mint a nyílások, teraszok, letisztult falfelületek stb. Ők is építkeztek: fényekkel, árnyékokkal, az elemek síkban történő elrendezéseivel, ügyelve a hangsúlyokra, arányokra.
Az építészet és a fotográfia közös pontja és alapelemük a fény. A fényképezés szó jelentése a „képalkotás a fény által”, míg „az építészet tömegek játéka a fényben.” Az építészetben a fény téralkotó elemként működik, a fény által vagyunk képesek felfedezni és megérteni a benne rejlő művészetet. Kiemeli az építészet másik alapelemét, az anyaghasználatot, plasztikussá tesz felületeket és érzelmeket vált ki az emberből.
| Építészet | Fényképészet | |
| Forma leképezése | struktúra, tömeg által | fény által |
| Térbeliség | síkból teret | térből síkbelit |
| Fény jelentősége | formák okos játéka a fényben | fény és árnyék adja, kontrasztjára épülő komponálás |
| Drámaiság szerepe | ez a cél, érzelmek feltörése | drámai hatás |
Tömegalkotás - funkciók - fény
Koncepciómban igyekeztem elérni, hogy a múzeumi kiállítások mellett
maga az épület is hozzájáruljon a fotográfia megértéséhez, egyes részletei elgondolkodtassák és ösztönözzék a látogatókat egy-egy jó kép megalkotására.
Ahhoz, hogy a fényképezésben elmerülhessen az ember, tisztában kell lennie a fény természetével, ami által a fotó készül. Az épület a fény (és árnyék) jelentőségére hívja fel a figyelmet, más-más helyzetekben, minőségben és különböző napszakokban. Akkor érthetjük meg igazán a folyamatot, ha közvetlenül előttünk játszódik le a leképzés, ha annak magunk is részesei lehetünk. Az egyik épület tömeg Black Boxként működik, amin apró nyílásokon keresztül szűrődik be a fény, mint egy camera obscurán. Ezt egy földalatti épület esetén még jobban ki lehet fejezni, ahol csak felülvilágítókon juthat át direkt formában a fény. Ezzel szemben a másik tömeg, a felszín feletti Light Box, az egész homlokzati felületen átengedi a fényt, ahol viszont a szórt fényre helyeződik a hangsúly. E két tömeg funkcionálisan is külön működik, ahol különválik az elméleti és a gyakorlati fotográfia.
Black box - Elmélet
A Black Box mint múzeum két részre tagolva mutatja be az analóg és a digitális fotózást. A fotómúzeumra már a felszínen található felülvilágítók felkeltik az érdeklődést. A látogató a “sötétben tapogatózva” ismeri meg a fotótechnikát és annak történetét, valamint az új digitális technológiákat és a jövő lehetőségeit. Mindez a fény segítségével tud kiteljesedni, természetes fénnyel a felülvilágítókon keresztül és mesterséges lézeres, LED-es megoldással.
Light box - Gyakorlat
A Light Boxban egy nagyobb fogadó tér, büfé, fotós üzlet, valamint a műtermek, stúdiók, laborok kaptak helyet. Emellett a diákok számára egy kisebb előadó, teakonyha, pihenő sarok is lett kialakítva. A látogató a sötétből feljutva érzékeli a fény létfontosságát a hétköznapokban, ami egyre nagyobb intenzitásban jelenik meg szórt formában. A többszintes épület raszteres kialakítását a középen kialakított függőleges közlekedősáv (ferde lépcsők) töri meg, ami egy nagyobb légterű, izgalmas belső kialakítását eredményezi. A fény lejutását a föld alá födémáttörések, üvegfödémek biztosítják, méretük felfelé haladva megnő. Ahhoz, hogy az épület alkalmas legyen műtermek és stúdió funkcióknak, kéthéjú homlokzatot és homogén felületeket alkalmazok. A két Box mezsgyéje az időszakos kiállítás terme, ahol megtörténik az átközlekedés, ugyanis az elkészített képek mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás eredményeként jöhettek létre. (Külön megközelíthető a Light Boxon keresztül is.)
Kálvária - Bejárat
A bejáratot egy már meglévő épületben, a volt Józsefvárosi kálváriában (ma csak kiállítótér) képzeltem el. Központi elhelyezkedése miatt ez az épület kedvezően tölti be a múzeum elindító funkcióját. Egy felülvilágítón keresztül jut be a fény, amely egy spirál lépcső mentén irányul a tér aljába, a föld alá. Ez a megoldás egyfajta szűrőként is szolgál, ahol a fényt a lépcső központosítja középre, ahova leérkezünk. A szakralitásban a fénynek mindig is meghatározó szerepe volt, ezt mindenképp integrálnám a tervbe.
E három tömeg alkotja a múzeum-műterem együttest. A két Box egyszerű, szerényebb téglatestet formál, ami a fény által hívja fel magára a figyelmet. . A semleges polikarbonát homlokzattal a mellette lévő műemléki épületek értékéből sem vesz el. A külső egyszerűséget a tömegen belül kibontakozó összetettebb üveg-látszóbeton térformák ellensúlyozzák, melyek a térplasztikai, szerkezeti elemekkel egy fotózásra inspiráló közeget tárnak a fényképészek elé. E két tömeg szabályos, letisztult szögletességét a kör alakú, barokk elemekkel díszített kálvária oldja fel. Telepítése megbontja a tengelyességet, kibillenti a „szimmetirából”, viszont mégis egyfajta egyensúlyt képez a Benczúr műteremházzal.
Az épületegyüttes egy időbeni „utazásként” is felfogható, ahol a kálvária és a múzeum analóg része alkotják a múltat, az alkotó terek és az időszakos kiállítás a jelent mutatják, a jövőt pedig a digitális technológiákat bemutató helyiségek képezik.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
