Egy spanyol építész valósághű fotókat készít a klasszikus építész tervei alapján.
Frank Lloyd Wright több mint hatszáz meg nem valósult tervet hagyott maga után az 1959-es halálakor. Az amerikai építész egyik rajongója, David Romero a mostani szoftverek segítségével valósághű képeket készített a tervek alapján. A spanyol építész ugyanakkor csak néhány vázlatát dolgozhatta ki az elődjének, akinek hatalmas életműve volt.
Wright terveit nem könnyű átdolgozni, mert gyakran madártávlatból rajzolta meg az épületeit, Romero képei ugyanakkor hétköznapi perspektívából készültek, ahogyan az utcán sétálva látnánk az épületeket. Hogy minél valósághűbb legyen, a spanyol építész figyelembe vette a helyszíni adottságokat, a történelmi kontextust, adott esetben a hasonló, megvalósult épületeket is.
A Marylandbe tervezett Gordon Strong Automobile Objective spirális építményének képéhez például megvizsgálta a manhattani Guggenheim Múzeumot is. Wright turistalátványosságnak szánta az épületet, és olyan szögből rajzolta meg, mintha a Cukorsüveg-hegy tetejéről néznénk, ezzel is a spirális rámpát hangsúlyozva. A „normális”, lenti nézetben azonban Romero fontos felfedezést tett:
„Kiderült, hogy a torony is erős vizuális elem, olyannyira, hogy felveszi a versenyt a spirális rámpával.”
Miután az épületet planetáriumnak is szánták, Romero éjszakai képet tervezett. Figyelembe vette a természeti környezetet, az épület mellé korabeli, az 1920-as évekbeli autót rajzolt többek között AutoCAD-del és Autodesk 3ds Max-szal.
Wright összesen 1114 műtárgyat tervezett, ebből 532 valósult meg. Az 1953-as, San Franciscót Oaklanddel összekötő Butterfly Wing Bridge (Pillangószárny-híd) nem tartozik közéjük, ígyhát Romero renderelte.
Léteznek megépített, de később lebontott Wright-épületek is, mint a tokiói Imperial Hotel vagy a buffalói Larkin Building – ez utóbbit még Wright életében, 1950-ben bontották le. „Nagyon kevesen vannak, akik nem csak fekete-fehér fotókról emlékeznek az épületre” – mondja Romero, aki a Larkin renderelésének befejeztekor úgy érezte magát, mint David Livingstone, amikor felfedezte a Viktória-vízesést.
Vannak, akik levélben mondanak köszönetet a spanyol építésznek a munkáiért, aki csak annyit jegyzett meg: „A Larkin történelmileg fontos mű, így sokan, akárcsak én, érzelmileg kapcsolódnak hozzá.”
Néhány épületet jóval Wright halála után építettek meg, ilyen az egyaránt 2007-es Massaro ház és a Fontana csónakház. Ezek hitelességéről viták törtek ki, Romero azonban elkerülte ezt a csapdát, mert mint mondja, egyszerűen csak „őszintén elemeztem Wright munkáit, új eszközökkel, amelyek új fényben engedik láttatni őket.”
A Frank Lloyd Wright Foundation fontolóra vette egy kiállítás megrendezését Romero képeiből, a magazinja egyik számán pedig együtt dolgozik majd a spanyol építésszel. Romero nyilván örül az együttműködésnek, és főleg annak, hogy hozzáférést kapott az alapítvány archívumához, ahol bőven talál eredeti rajzokat.
„Boldog lennék, ha Wright minden munkáját modellezhetném, de hatalmas az életmű – összegez Romero. – Akkor sem biztos, hogy elég időm lenne rá, ha egész életemben ezt csinálnám.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
