„Feminin és maszkulin tervezői attitűdökről szeretek gondolkodni”
„Ez az interjú azért is nagyon izgalmas, mert nem a munkám kapcsán kerestél meg, hanem azért, mert nő vagyok” – mondja Gedeon Tekla építész, a Fuzzy Earth kreatív praxis társalapítója a jelen beszélgetés kapcsán. Felvetését körüljárjuk és megnézzük, miért van szükség arra, hogy beszélgessünk a nők építészetben betöltött szerepéről, de azt is megvizsgáljuk, milyen egyéb témák megvitatása vár még ránk – a Structures of Feminarchitecture korábbi részét a márciusi Nők az építészetben tematikus hónapunk kapcsán osztjuk újra.
Amikor felkértelek erre a beszélgetésre, az volt az első reakciód, hogy milyen csodálatos ez a kezdeményezés. Miért látod szükségét a Structures of Feminarchitectureinterjú-sorozatnak?
Meglátásom szerint rengeteget lehetne beszélni az építészetben előforduló egyenlőtlenségekről. Most a nők jelenlétének fontossága a témánk, ami arra világít rá, hogy Magyarországon még mindig fennáll egy duális megkülönböztetés férfiak és nők között, holott más nemekről is beszélhetnénk. De hadd említsem egy másik aspektusát is az egyenlőtlenségnek. Amikor elkezdtem külföldi diákokat oktatni a BME-n, feltűnt, hogy ők is nagyon alul vannak reprezentálva. Egyrészt néhány Instagram-oldalon kívül szinte sehol nincsenek publikálva a munkáik. Másrészt az intézmény elvárást támaszt feléjük, hogy tanulmányozzák a magyar építészetet, a hazai építészek munkásságát, ugyanakkor angol vagy egyéb idegen nyelvű leírások nem igazán állnak rendelkezésre, de angol nyelvű előadássorozatokkal is csak elvétve találkozunk az egyetemen kívül. Itt megemlíthetem az alkotótársam, Sebastian Gschanes helyzetét is, aki külföldiként nehezen talál olyan szakmai eseményt, amelyen aktívan részt tud venni. Ami mindezeken túl még nagyon foglalkoztat az egyenlőtlenséggel kapcsolatban, az a more than human, azaz a több mint emberi elmélete, mely a különböző fajok, környezeti tényezők jogait vizsgálja. Összességében tehát sokat foglalkozom azzal, hogy kik az építész szakma szereplői és miként tudnak érvényesülni.
Londonban is tanultál, ott te voltál külföldi diák. Az ott töltött idő alatt mi volt a tapasztalatod ezen a téren? Bár Londonban gondolom mindenki beszélt angolul, így a nyelvi különbségek biztos kevésbé ütköztek ki.
London különös hely, mert viszonylag kevés a brit, az egyetemen legalábbis nagyon sokszínű volt a diákok és az oktatók kulturális háttere. Ez biztos nagyban járult hozzá ahhoz, hogy igazán befogadó legyen a közeg. Arra is volt példa, hogy amikor sok Kínából érkező hallgató vett részt az oktatásban, egyes előadásokat kínaiul tartottak, nekünk pedig angolra fordították az elhangzottakat.
Az imént nemcsak egyenlőségről és egyenlőtlenségről beszéltél, hanem kiemelted a különféle szereplők jelenlétének fontosságát is…
Igen, Magyarországon ugyanis egyáltalán nem egyértelmű a női jelenlét például egy előadáson, egy kerekasztal-beszélgetésen, egy kiadványban, egy zsűriben és még sorolhatnám. Erre oda kell figyelni és ha szükség van rá, mesterségesen kell generálni, hogy nők is helyet kapjanak a színtéren, hiszen nemcsak a férfiak reprezentációja indokolt. Ez az interjú azért is nagyon izgalmas, mert nem a munkám kapcsán kerestél meg, hanem azért, mert nő vagyok. Jól látjátok, hogy sajnos fontos beszélni erről a témáról, de még fontosabb, hogy a nőket az eredményeikért, készségeikért ismerjük el. Ha a saját praxisomról beszélek,
nem szoktam nemekre bontani a szerepeket, inkább az archetipikus gondolkodásunkon alapuló feminin és maszkulin tervezői attitűdökről szeretek gondolkodni, ezeket pedig magukénak tudhatják férfiak és nők egyaránt.
  |
Mindez mit jelent számodra az építészet vonatkozásában?
Meglátásom szerint a maszkulin attitűd arról szól, hogy mindenképpen építünk valamit, a folyamatoknak mindenképpen kézzelfogható, anyagi eredménye van, ami könnyen prezentálható. A feminin attitűd megkérdőjelezi, hogy egy építészeti projektnek épülettel kell-e záródnia, illetve befogadóbb és bevonóbb, gondolkodásának sokkal inkább része a közösségi tervezés, más szakmák elismerése. Napjainkban, a klímakérdések közepette nagyon fontosnak tartom, hogy megkérdőjelezzük, minden esetben az épület-e a megfelelő médium a céljaink eléréséhez.
Örülök, hogy említetted a klímahelyzetet, mert ahogy kifejtetted a gondolataidat, a feminin és maszkulin attitűd mellett a fenntartható építészet kérdése ötlött fel bennem.
Ezek a definíciók is megkérdőjelezhetők, elvégre nagyon nehéz embereket és praxisokat dobozokba rakni.
Mintha ambivalencia is lenne mindebben, hiszen míg azt mondod, hogy az lenne ideális, ha nem nemek alapján gondolkodnánk a teljesítményekről, azt is megfogalmazod, hogy jelenleg van jelentősége annak, hogy nemi szerepek szerint is rátekintsünk arra, hogy ki milyen helyet foglal el az építészetben.
Igen, mindkettő igaz. Egyrészt úgy gondolom, hogy hasonló jellegű munka zajlik az építészirodákban, dolgozzanak ott férfiak vagy nők, hiszen hozzáállás, személyiség, érdeklődési kör kérdése, hogy ki mit szeretne elérni. Ezért sem szeretem nemekre bontani ezeket a dolgokat. Másrészt viszont Magyarországon nagyon nehéz nem észrevenni a nemi egyenlőtlenségeket. Hagyománya vannak, hogy a férfiak felül vannak reprezentálva. Ezt a problémát muszáj tudatosítani, foglalkozni kell vele. Egyelőre mesterséges eszközökkel, mint ez a beszélgetés is. Fontos, hogy a médiában nagyobb teret kapjanak a nők, ezért is mondtam, hogy remek ez a kezdeményezés, de említhetném a Women in Architecture Instagram-oldalt is. Ezek a felületek idővel egyfajta tudástárrá is válhatnak.
Hadd kérdezzelek a pályád egy konkrét szeletéről. Ahogy korábban említetted, tanítasz a BME-n. Hogy lettél oktató az egyetemen?
Ebben a félévben pont nem tartok órát, egyébként az történt, hogy amikor frissen hazaköltöztem Londonból, hiány volt angolul beszélő oktatóból. Ekkor kértek fel az építészet alapjai és a lakóháztervezés tantárgyak megtartására.
Kinek és hogyan kerültél a látóterébe?
A kurzusokat Andrei Durloi vezette, aki román nemzetiségű, viszont régóta itt él Magyarországon. Ő kért fel. Ritka, hogy a nemzetközi diákokat külföldi tanárok oktassák a BME-n, ezért szerintem ez egy remek példa és egyben inspiráló is a diákok számára, hogy nem csak hazai oktatóktól tanulhatnak. Így többféle tervezési hozzáállást is megismerhetnek.
Oktatóként miként látod a helyzetet a BME-n a nők és férfiak viszonylatában?
Az biztos, hogy nincs egyenlőség. Ez egy műszaki egyetem, a mérnöki szakirányok dominálnak, ezért nagyon kevés is a női oktató.
Shimmer in construction – Fotó: Fuzzy Earth
Ez ennyire egyértelmű?
Igen, ennek is hagyománya van Magyarországon. Már az általános iskolás diákokat is úgy oktatják, hogy a műszaki terület inkább fiúknak való. De szerencsére vannak remek ellenpéldák is, ilyen többek között a Prezi Coding Girls programja, aminek célja, hogy több lány döntsön a műszaki pálya mellett, hiszen nem alapvetés, hogy ez a fiúk, férfiak terepe.
Ha az építészetnél maradunk, te is építészként végeztél, holott ez is mérnöki terület. Ha jól tudom, a hallgatók között nagyjából kiegyenlített a nemek aránya.
Igen, de szerintem csak az építész karon.
Mindez hogy volt Londonban?
Azt hiszem, hogy ez ott fel se tűnt. Az intézmény igazgatója nő volt. Egy nő és egy férfi tutorom volt. Teljesen vegyes volt a közeg, legyen szó oktatókról, meghívott előadókról, zsűriről és így tovább. Nem volt hiányérzetem.
Mi lehet az oka, hogy ott jóval kiegyenlítettebb a helyzet?
Ez a beszélgetés, amit most folytatunk, Londonban már 30 éve elkezdődött. Ott jelenleg már más témájú beszélgetések folynak, mondjuk olyanok, mint a természet egyenjogúsága az épített környezethez viszonyítva.
  |
A beszélgetés elején megfogalmaztad, hogy nem azért hívtalak, hogy a munkádról beszélgessünk, de így az interjú végén mesélj arról, hogy jelenleg mivel foglalkozol.
Több projektem is fut párhuzamosan. A Fuzzy Earth kreatív praxissal részt veszünk a Balatorium rezidencia programjában, mely keretében a földműveléssel és a műtrágya használatával foglalkozunk, illetve azzal, hogy ha a műtrágya előállításához szükséges véges anyagok nem lesznek elérhetők, milyen alternatív megoldás áll a mezőgazdaság rendelkezésére. A kutatásunknak az is tárgya, hogy egy ilyen folyamat milyen hatást gyakorolhat a balatoni tájképre. Egy másik projektünk keretében novemberben utazunk Hollandiába, ahol Westland régió üvegházépítészetét és az ottani zöldségtermesztés hatékonyságát tanulmányozzuk. Izgalmas, hogy ha itthon bemész egy közértbe, biztos találsz holland paprikát. Érdekes kérdés számunkra, hogy egy ilyen központosított európai mezőgazdaság mennyire eredményes és fenntartható. Egyébként Magyarországon ugyanilyen technológiával termesztenek paprikát, szóval gyakorlatilag ugyanaz a termék jön létre ott és itt. A hazai cégeket már feltérképeztük, így a következő állomás Hollandia.
Fuzzy Earth | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
