Czirják Róbert diplomamunkája.
Czirják Róbert, a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének friss MSc diplomása görögkatolikus zarándokházat és továbbképző központot tervezett Sajópálfalára. A Miskolctól 15 kilométerre lévő falu csodatévő Mária kegyképét elszállították, a fatemplom leégett, így a zarándoklatok is megszűntek – egy időre. A diplomamunkát a hallgató leírásával közöljük.
A legrégebbi emlékeim a zarándoklatról azok a kis történetek, amiket még gyerekkoromban meséltek a nagyszüleim. A nyírségi faluban, ahol felnőttek – és ahol én is felnőttem – a kozmoszuk középpontjában nem csak a szülőfalu állt. A mintegy 40 kilométerre fekvő Máriapócs az ország egyik legfontosabb zarándokhelyeként megyehatárokat átívelve vonzotta oda a vallásos embereket. A nagyszüleim idejében, de még szüleim fiatalkorában is gyalog tették meg az oda vezető távot a szegényes körülmények között élő parasztemberek évről évre.
A nagy távolságok miatt a búcsú több naposra duzzadt, szállásépületek pedig nem voltak. A zarándokok az ott élő emberek házaiban, de legtöbbször gazdasági épületekben, istállókban, pajtákban aludtak a földre szórt szalmán.
Egészen más igényszint volt ez. A napokon keresztül ott tartózkodó embertömeg árusokat vonzott a településre, vidámparki játékok, utcazenészek, vásári mutatványok szórakoztatták az egyszerű embert. A búcsú, a zarándoklat kizárólag vallási eseményből meghatározó kulturális és közösségi eseménnyé alakult. A technológia és a közlekedés fejlődésével a gyalogos zarándoklat relevanciája is lecsökkent. Emiatt a búcsú körül létrejött kulturális többlet is csorbult.
A terv ebből a kulturális közegből táplálkozik, és fontos részét képezte a tervezésnek a témához való érzelmi kötődésem is, ami visszavezethető egészen a nagyszüleimtől hallott első történetekhez.
Sajópálfala
A helyszín Sajópálfala, ami mondhatni egyfelekezetű település. A Miskolctól 15 kilométerre elhelyezkedő, közel nyolcszáz fős falu szinte teljes egészében görögkatolikus. Jól mutatja ezt a településen lévő egyetlen templom. A néphagyomány szerint itt könnyezett és tett csodákat az akkor még fatemplomban lévő Mária kegykép, aminek köszönhetően zarándokhellyé vált a település. A képet elszállították, a fatemplom pedig leégett, ezzel együtt a zarándokkultúra is megszűnt. A kegyképet 1970-ben találták meg egy Pécs melletti településen, és került vissza Sajópálfalára. A zarándokkultúra azóta folyamatosan épül újra a településen. Az utóbbi néhány évben monostort és egyéb épületeket hozott itt létre az a Görögkatolikus Egyház, aminek egyre fontosabb helyszínévé válik Sajópálfala.
A tervezési terület a templomkerthez közel helyezkedik el, ugyanakkor egy meglehetősen aluldiszponált területen, a település lakókörnyezetének határterületén.
A terület két irányból (déli és északi) utcával határolt. A domborzati viszonyok miatt itt nagy szintkülönbségek alakultak ki a telken belül. A terület tulajdonképpen annak a dombnak az oldalában helyezkedik el, amire a templom is épült. A déli, alacsonyabban elhelyezkedő utca irányából földbe ásott tégla- és kőszerkezetű borospincék találhatók, ezeket bevontam a tervezésbe is. Az épület kialakítását befolyásolta még a templom irányába vezető útszakasz, illetve a területről feltárulkozó panoráma, ahonnan látható a terület közelében vonuló Sajó is.
  |
A földbe vájt ház
A tervezési programom három különböző fő funkcióegységet különít el, amelyeknek építészeti megfogalmazását is eltérően alakítottam ki. Az épület magja a földszinti épületrész, amely az épület legpoétikusabb eleme. Ezt a félig földben elhelyezett épületrészt a meglévő terep tipológia szintvonalait figyelembe véve alakítottam ki, a meglévő útszakaszhoz pedig egy lendületes forma kialakításával csatlakozik.
Az épületrész földbe süllyesztése egyszerre két problémát oldott meg: a terep lejtéséből adódó szintkülönbségek okozta problémát, és a nagyobb kiterjedésű épületrész környezetéhez való illeszkedésének problémáját.
Ennek az épületrésznek analógiájául szolgáltak a telken meglévő földbe ásott borospincék is. Külső megfogalmazásában ez az épületrész a földből kitüremkedő sziklaszerű testként jelenik meg, ezért látszóbeton felületű szerkezetekkel lett kialakítva, kívül és belül is. Ezekhez a betonfelületekhez az épület környezetében lévő földmunkák során kitermelt kőzetek is felhasználhatók adalékanyagként, tulajdonképpen visszaépítve azokat. Ebben az épületrészben helyezkednek el a közösségi funkciók.
  |
Szabadtérből közvetlenül közelíthető meg egy rendezvénytér, amit akár a település lakói is használatba vehetnek a vallási rendezvények közötti időszakban. Már a belső folyosóról közelíthetők meg az épület lelkét adó közösségi funkciók: a szemináriumi termek, kegytárgybolt, közös konyha, illetve a szállásépületek alatti sávban az azokhoz tartozó közösségi terek, amelyek a szintek közötti közlekedés helyét is biztosítják. A folyosó tulajdonképpen egy nagy ívet ír le, ami a főbejárattól a mélygarázsig húzódik, amin keresztül a szállásépületek és a borospince is megközelíthető.
Borospincék
A legalsó szinten a föld alatt a meglévő borospincék járatai helyezkednek el. Ezeket kis beavatkozásokkal alakítottam át, úgy, hogy egy vendéglátóegységként tudjanak működni, ezért összekötöttem három borospincét. Az új szerkezetek megkülönböztethetőek, betonfelületűek (utólagos áthidalások, új épületrész, padló). Még két meglévő épület hasznosul, az egyik gondnoki lakásként, a másik kerti szerszámtárolóként.
  |
A szállás
A földszint felett, a közösségi épületrész felett helyezkednek el a szállásépületek. Ezeknek az épületeknek alapjául szolgált a településen nagy számban ma is jelen lévő hosszúházak beépítési mintája, az utcafrontra merőlegesen szerkesztett alaprajzzal. A töredezett telekhatár miatt ezeknek a merőlegeseknek a felvételével játékosságot lehetett csempészni az épületek elhelyezésébe, így finoman elforgatott tömegek jöttek létre, ami izgalmas viszonyt teremtett a házak között.
A szállásépületek megjelenésében és szerkezeti kialakításában viszont a régi zarándoklatok történetei szolgáltak inspirációs forrásként. Az épületeket fa szerkezettel alakítottam ki, és próbáltam azok racionális megformálására, puritánságára törekedni, ahogy ez a gazdasági épületeknél is történik (istálló, csűr, ahol régen megszálltak a zarándokok).
Az épület alaprajzi és homlokzati kialakítását ezért raszterhálóra szerkesztettem. A szállásépületek egy közlekedősávból és a szállásfunkciókat ellátó, épületbe „betett” hasábból állnak. Ezekben kétfős, négyfős emeleteságyas, és magányos zarándokoknak egyfős szállásokat, összesen 52 szálláshelyet alakítottam ki, ami tovább bővíthető a „hasáb” tetején létrehozott hálózsákos szálláshelyekkel nagy számú zarándokcsoport esetén. Minden szállásépületben mosdóblokk található. A szállásépületek déli homlokzatai, a panoráma irányában üvegfelületeket kaptak, ezek bevilágítást biztosítanak a szállásépületekbe, és a földszinten kialakított közösségi terekbe is.
Konzulens: Keller Ferenc
Opponens: Czigány Tamás
A teljes dolgozat elérhető ezen a linken.
A nagyobb méretű képekért és a leírásokért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
