Újabb elemmel bővült a Kossuth tér, illetve annak a szűkebb-tágabb környezetére is kiterjedő erőtere.
Újabb elemmel bővült a Kossuth tér, illetve annak a szűkebb-tágabb környezetére is kiterjedő erőtere. Az Alkotmány utca végén, Trianon 100. évfordulójára elkészült térépítészeti kompozíciót, a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét a koronavírus-járvány miatt június 4-e helyett végül augusztus 20-án adták át. Cikkünk az OCTOGON 160-as (2020/4-es) lapszámából.
Az Alkotmány utca – amely bár ferde szögben, de a Parlament főtengelyére mégiscsak leginkább rávezető útvonal – a Kossuth tér rekonstrukciójával zsákutca lett, és ennek következtében a Vajkay utca–Kozma Ferenc utca vonalától nagyon alárendelt helyzetűvé, méltatlan állapotúvá vált. Ez a szituáció mindenképpen megoldásra várt, annál is inkább, mert az utcának ez a torkolati szakasza, szemben az Országház főbejáratával, egy kiemelt jelentőségű pont, amelynek valamilyen térépítészeti eszközzel történő hangsúlyozása logikusan kívánkozik a Kossuth tér egészének geometriai rendszeréből. Ugyanakkor ismerjük Steindl koncepcióját is, aki ugyan nem érte meg a Parlament teljes befejezését, és így környezetének kialakításával már nem tudott foglalkozni, de a határozott kívánsága és elképzelése az volt, hogy az épület uralja a teret, és ezt a hatást semmilyen konkurens vagy a rálátást zavaró elem se bontsa meg.
Ennek a kritikus pontnak az artikulálásához most Trianon századik évfordulója adott tartalmat. A téma nem könnyű, évtizedeken át beszélni sem lehetett róla, és még most, száz év elteltével sincs körülötte társadalmi konszenzus, de ami a nagyobb baj: olyan párbeszéd sem nagyon van a különböző nézetek között, ahol egymás indítékait, érzelmeit, félelmeit próbálnánk megérteni. Mindenesetre abban talán mindenki egyetérthet, hogy a múlt, a tragédia helyett a jelen, a jövő, az összetartozás középpontba állítása egy jó koncepció, ennek megfelelően az új emlékhely elsősorban nem a megrendült, búskomor, passzív visszaemlékezés, hanem a találkozás, az összefogás, az aktív cselekvés, a felfelé haladás eszköze akar lenni, mellőzve Trianon konvencionális szimbólumait.
  |
Az aktivitás, az interakció gondolatából és a Steindl-féle elképzelés tiszteletben tartásából született meg tehát az emlékhely koncepciója, a kortárs, nemzetközi emlékmű-építészeti trendeknek is megfelelően. Ahelyett, hogy egy szokásos emlékmű előtt megállnánk, itt a Kossuth tér irányából
egy körülbelül 100 méter hosszú rámpán haladunk lefelé nagyjából négy és fél méteres mélységbe, a Honvéd utca vonala előtti örökláng – a történelmi Magyarország szétesését szimbolizáló – gránittömbökkel határolt sötét emlékterébe, ahol az akusztika is megváltozik, a város zaja elcsendesedik. Majd erről a mélypontról visszafordulva emelkedő pályára lépünk, és a rámpán felfelé sétálva, előttünk a Parlament látványával jutunk vissza a térre.
A határoló oldalfalakat a Trianon előtti utolsó békeév több mint 12 ezer magyarországi településének felsorolása borítja, az 1913. évi statisztikai összeírás szerint – így a le- és felhaladáshoz egy plusz hatás, egy plusz élmény is kapcsolódik. A rámpa hosszúságát tulajdonképpen a több mint százezer karakter elhelyezéséhez szükséges felület mérete határozta meg. Háromféle betűnagyság jelöli a falvakat, városokat, azok lélekszámának megfelelően kategorizálva őket. A méretek kiválasztásánál, a feliratok elhelyezésénél a tervezés alapja az volt, hogy mekkora betűket, milyen szögből, milyen magasan lehet jól olvasni. Mindez egy elég bonyolult iterációs eljárást igényelt, az egyes helységnevek sorrendjének meghatározása pedig véletlenszerűen, egy számítógépes program segítségével, de a harmonikus grafikai megjelenést is szem előtt tartva történt.
  |
Az emlékhely természetesen szoros összefüggésben van a Kossuth térrel, így annak anyaghasználatát folytatja: a járófelület andezitből, a függőleges felületek gránitból készültek. Nem ez az első hely, ahol a Kossuth tér „túlsugárzik” saját határain; hasonló effektus figyelhető meg a Parlament előtti rakpart sétánnyá alakított részénél és a Vértanúk terénél is, ahol szintén ugyanazok a tájépítészeti eszközök, utcabútorok jelennek meg.
Annak, hogy a kivitelezés – a kőfaragó munkákkal együtt – viszonylag rövid idő, egy év alatt zajlott le, az alapos tervezés volt az előfeltétele, amelyre ugyanannyi időt szántak, mint a tényleges megvalósításra. A tervezés során olyan kivitelezési technológiát választottak, amely lehetővé tette, hogy előzetesen legyártott elemekből lehessen a helyszínen építkezni és így gyorsan előrehaladni, másrészt az esetleg becsúszó kisebb hibákat könnyen korrigálni, például egy betű elírása esetén. Az oldalfalakra eredetileg tervezett nagytáblás kőburkolat helyett ezért végül gránittéglákra kerültek fel az egyes helységnevek, ami által az a probléma is megoldódott, hogy hogyan kerüljék el az egy táblára kerülő települések összetartozásának látszatát.
Bár a laikus szemlélő számára egy „árok” nem tűnhet komoly építménynek, itt is meg kellett oldani a statikai feladatokat, beleértve az összesen 80 köbméter körüli térfogatú, hatalmas súlyú gránittömbök rögzítését, a földrengésbiztosság követelményének is eleget téve, ugyanúgy, mint az útban lévő közművek kiváltását és az esővíz-elvezetést. Szintén nem szembeötlő a leesés elleni védelem, amit itt korlát helyett egy-egy zöldsávként kialakított távolságtartó elem ad meg, amelyekben alacsonyan tartott, örökzöld tiszafa tömbök fognak növekedni.
Tervezés éve: 2019
Megvalósítás éve: 2019-2020
Emlékhely-koncepció: WACHSLER TAMÁS (SIP ZRT.)
Vezető építész tervező: ZIMAY BALÁZS – ZED ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ Generáltervező: UVATERV ZRT.
Építész tervezők: DÉRI DÁNIEL, PALOTÁS ARTÚR, KASZAI MÁRTON, HORVÁTH BORBÁLA, GÁL-TÓTH ALPÁR, SEBESTYÉN PETRA (ZED ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ KFT)
Kert- és tájépítészet: MOHÁCSI SÁNDOR (S73 TERVEZŐ
IRODA KFT.)
Világítástervezés: BELIGHT KFT.
Generálkivitelező: MARKET ÉPÍTŐ ZRT.
Beruházó: STEINDL IMRE PROGRAM NONPROFIT ZRT.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
