A Nők pavilonjának tervei a 2025-ös oszakai világkiállításra
Tavaly nőnapon jelentették be, hogy a Yuko Nagayama & Associates tervezésében fog megvalósulni a Nők pavilonja a jövő évi oszakai világkiállítás részeként. Ez egyrészt gondolati folytatása a 2020-ban a dubaji expón megépült Nők pavilonjának, fizikai értelemben pedig újrahasznosítása a japán pavilon origami inspirálta struktúrájának (szintén a dubaji világkiállításról). Egy évvel később, az idei nőnapon pedig itt Budapesten, a XXI. Nemzetközi Építész Kongresszuson adott elő a koncepcióról Yuko Nagayama, a projekt vezető építésze és a konferencia egyetlen női hangja.
A Nők Pavilonja a Cartierrel együttműködve, a „ha a nők virulnak, az emberiség is virul” koncepció alapján egy igazságosabb és fenntarthatóbb jövőre törekszik a nők tapasztalataira építve. Három fő témája az „Anya Föld”, „A nők szerepének erősítése és a nemzedékek közötti egyenlőség”, valamint az „Önreflexió és felhívás a cselekvésre”.
„A nők a fejlődés és a változás kulcsszereplői. A nemek közötti egyenlőség elérése és a nők szerepének erősítése létfontosságú az igazságos, befogadó, virágzó és békés társadalmak építéséhez világszerte.”
A pavilon a dubaji Expo 2020 kiállításon a Japán pavilonhoz használt homlokzati anyagok újrafelhasználásával épül. Ez a korábbi építmény a kapcsolat témájára összpontosított, amelyet a hagyományos japán (origami és kötélcsomó), valamint arab mintákat idéző háromdimenziós geometriai formák tükröztek, a két kultúra közötti kapcsolatot példázva. A pavilont körülölelő szerkezet továbbá az ajándékcsomagolás japán művészetére, az origatára is utal. Az Oszakában újjáépülő szerkezet alaprajza jóval keskenyebb lesz, vizes felületekkel és belső kertekkel kiegészülve
„Japánban kevés az egyedül dolgozó építésznő. Itsuko Hasegawa, Kazuyo Sejima és Kumiko Inui jól ismertek. Sokkal gyakoribb, hogy az építésznők férjükkel partnerségben dolgoznak és együtt terveznek, mint egyedül. Ennek gyakorlati okai vannak, amiben természetesen a gyerekek is nagy szerepet játszanak. Aztán ott van a munkaidő. Már önmagában ez a két pont is megnehezíti a nők számára az építészmérnöki pálya választását. Én megpróbálom megkérdőjelezni ezt a status quót, azzal, hogy megmutatom, hogy a tipikus "építész életmód" a múlté. Megpróbálom megmutatni a nőknek, hogy lehetséges ezt a szakmát választani, hiszen a technológia már lehetővé teszi. A tengerentúli és távoli japán projektek esetében a videokonferenciáinak és más eszközöknek köszönhetően már nem kell gyakran a helyszínre utazni. Ez semmiségnek hangzik, de ez az egyetlen megoldás órákat, napokat, ha nem heteket spórolt meg nekünk egy-egy projektnél. Az, hogy a munka elvégzéséhez már nem kell feltétlenül a munkahelyen tartózkodnunk, hatalmas változás. Most már lehetséges, hogy otthonról dolgozzak, és a gyerekeim közelében legyek. Gyakorlatilag én magam határozhatom meg az egyensúlyt a mindennapi élet és a munka között. Ez nagyszerű lehetőség a nők számára, és – változó társadalmunkban – ugyanígy a férfiak számára is megkönnyítheti a munkát” – vallja Nagayama.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
