Szonettkoszorú a hármas metró déli állomásainak felújításáról, harmadik rész.
A hármas metró megállóinak fejújításánál egyedi lehetőséget adott a Pöttyös utcai megálló: a kis forgalom és az átszállási kapcsolatok hiánya lehetővé tette, hogy a mai tervezők fejet hajtsanak a metró egykori architektúrája előtt, ugyanakkor egy jó adag derűt csempésszenek a retróbirodalom szívébe. Zöldi Anna hatrészes design-időutazásának harmadik megállója, Pöttyös utca. (Itt találod a sorozat első részét, itt a másodikat.)
3. rész: Napfényes mosoly – a Pöttyös utcai állomás
A Pöttyös utcai állomás a tervezők szándéka szerint egyfajta mementója a kék metró hajdani architektúrájának, szellemi főhajtás az elődök munkája előtt. A Pöttyös utca a „retrós” állomás egy retrónál is retróbb lakótelep kapujánál. A bevezetőben ismertetett tervezői koncepció, amely a fegyelmezett architektúrához állomásonként egy-egy erőteljes vizuális gesztust társít, itt az eredeti falburkolat átmentett, felfrissített sárga színét választotta domináns elemként.
A nagy gonddal kiválasztott meleg árnyalattal Brückner Dóra, Gurdon Balázs és Kosztolányi Zsolt szándékosan erősítették az egyszerű és kevéssé forgalmas tér derűjét. A Pöttyös utca az úgynevezett „kis állomások” egyike, ahol nincs átszállási kapcsolat, csak azok szállnak le itt, akik a lakótelepre tartanak. A hajdani nyomornegyed helyén felépített József Attila lakótelep az egyik legrégebbi Budapesten, és bár koránál fogva mára gazdag növényzet oldja a házak monotóniáját, azért ráfér a derű az érkezőkre. Az itt lakókat a nagyvilággal összekapcsoló, pozitív üzenetet sugárzó csomópont a kis túlzással Mies van der Rohe-i könnyedségűvé varázsolt felszíni pavilonnal együtt pszichológiai funkcióját tekintve szociális építészet.
  |
Bár részleteiben minden megújult, az összhatás mégis erősen idézi a szakasz állomásainak nyolcvanas évekbeli karakterét. „Mindössze” rendet tettek ott, ahol eddig a szocialista buhera uralkodott. A 120 méter hosszú „szmájliszínű” felület bevállalása 2021-ben bátor tett volt, de az eredmény a döntést igazolja. Az erőteljes szín a perontérben nem igényelt további vizuális attrakciót. Megőrizték a lamellás álmennyezet peronra merőleges irányát, a világítótesteket azonban az eredeti megoldással ellentétben a vágányokkal párhuzamosan helyezték el. A 120 méter hosszú fénycsíkok felfokozzák a tér dinamikáját, és vezetik a tekintetet, na meg az utast a végpontokon nyíló kijáratok felé. Megmaradt a világos gránit padló, rá jól rímel a fehéres színű betonbútorok szintén fallal párhuzamos tömbje, amely a könnyed, sárga szerelt fal előtt stabil ellenpontot képez. Bár elhelyezése és formája idézi a hajdani, falra szerelt műanyag székeket, azok lebegő hatásával ellentétben súlyos tömbje stabilitást sugároz.
A nyolcvanas évek átmenetiséget hangsúlyozó tere negyven évvel később a sietség és megérkezés, a mozgás és megnyugvás dinamikus egyensúlyát – mindennapi tapasztalataink vizuális lenyomatát – viseli magán.
A láthatatlan beavatkozások közé tartozik a gyengeáramú rendszer, a tűzvédelem, az akusztika, szellőzés megújítása. Szintén nem szembeötlő, csak a szakember számára, ahogy a szabályos téglalap alakú falpanelek raszterébe illesztették a fal mögé rejtett, illetve a falban helyet kapó funkciók kapcsolódási pontjait. Az utas csak a rendet érzékeli, ami a közlekedés tereiben nap mint nap megfordulók pszichés terhelése szempontjából sem elhanyagolható effektus, és a tájékozódást is megkönnyíti.
  |
A kis mélységű állomás lépcsői aluljáró közbeiktatása nélkül, közvetlenül a felszínre vezetnek, a felszíni fogadóépület is megújult. A jócskán kinyúló előtetőt és a két falán padlóig üvegezett bejárati pavilont karcsú oszlopok tartják, a két tér vizuálisan nem különül el, és ezt a belsőépítészet is hangsúlyozza.
A sárga peronról kivezető lépcsők körül megjelenik, és fent az előcsarnok terében is folytatódik a kismozaik falburkolat, ami anyagával akár a budapesti metróhálózat védjegye is lehet. A fekete-fehér-sárga színekre hangolt felületek egyszerre utalnak a gyökereket jelentő korai modernizmusra és a hetvenes-nyolcvanas évek szocmodernjére egyaránt, amit a kis pavilon megtisztított architektúrája önmagában is képvisel.
A 21. századot a szolgálati helyiségeket befogadó blokk corten-lemez burkolata, a mennyezeten a gépészetet is fogadó, akusztikai burkolatként is alkalmazott fagyapot-sávok, illetve az állomás nevét idéző finom geg: a kör alakú mennyezetlámpák pöttyös rasztere jelzi. A fedett-nyitott térbe került a korábban is az állomást definiáló, József Attilát idéző Mama szobor, Metky Ödön alkotása, amely így a bódévárostól megszabadított, fegyelmezetten rendbe tett agora vizuális csúcspontjává nemesült.
A Pöttyös utcai megálló lett a déli szakasz állomásainak prototípusa, a fal-padló-mennyezet univerzum origója. Derűs színei, jól megvilágított, átlátható köztérként funkcionáló állomásépülete pedig igényes architektúrája révén hozzáadott értékké vált a lakótelep szövetében. Testvére, az Ecseri úti állomás, még mindig a lakótelepi közegben, egészen más gesztussal teszi magát emlékezetessé. De erről majd a következő részben.
  |
Pöttyös utca:
Megbízó: BKV Zrt. - MFPI
Kivitelező: STRABAG Zrt.
Generáltervező: FŐMTERV Zrt., Kovács László
Építész generáltervező: PARAGRAM Stúdió Kft., PALATIUM M4 Projekt Kft. (Csapó Balázs, Erő Zoltán)
Építész tervezők: Brückner Dóra (Bognár Kft), Kosztolányi Zsolt (APlusz Stúdió Kft.), Gurdon Balázs (Paragram Stúdió Kft.)
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
