Mostantól nem a minimumot, hanem a maximumot határozzák meg lakásonként.
Április végétől lakásonként immár nem a minimum, hanem a maximum parkolószámot határozza meg az OTÉK, amit hatalmas áttörésnek nevez vendégszerzőnk, Niczki Tamás (TIBA Stúdió). Miért fontos hír ez, milyen következményekkel jár és milyen nemzetközi előzményei vannak? Niczki Tamás írása az Octogonnak.
A lakóegységek után kötelezően elhelyezendő gépjárművek számát nem is olyan régen – idén év elején — módosították utoljára, akkor a mostanival ellentétesen, vagyis éppenhogy megemelték a kötelezettséget minimum egyről 1,5-re. Az akkori intézkedés visszásságát több piaci szereplő is kiemelte, ugyanis, ahogyan azt több megkérdezett nyilatkozta1, a földalatti parkolóhelyek építése drágább, mint amennyiért el lehet azokat adni. A parkolóállások kivitelezési költsége így végső soron a lakásárakban jelentkezik, függetlenül attól, hogy az új lakók vásárolnak-e parkolót vagy sem. A mostani intézkedés ebből a szempontból is előnyös, hiszen a többletépítés miatt generált költség így remélhetőleg elkerülhető lesz.
A beruházás során létesített parkolók rendeleti maximalizálása ugyanakkor a fentieken túl, hosszú távon sokkal nagyobb jelentőséggel bír! A fenntartható fejlődés egyedüli útja csakis a városokon belüli egyéni autózás visszaszorítása lehet, amelynek fontos eszköze a parkolási kérdés helyes kezelése. Számos nyugati nagyvárosban a jogalkotók már korábban új szemlélet alapján szabályoztak.
Londonban már tíz évvel ezelőtt is a parkolók maximumát írták elő, és a zöld minősítő LEED, vagy BREEAM rendszerek is kifejezetten a beruházás során létesített gépkocsi parkolók csökkentését díjazzák plusz pontokért.
A mögöttes logika egyszerű: ha megkönnyítjük az autózást – például új parkolóhelyek létesítésével –, akkor az embereket arra ösztönözzük, hogy minden szituációban, és mindenhova a gépkocsijukat használják, ami jelentős környezetterheléssel jár, sokszor élhetetlenné téve egész városnegyedeket. Maga a garázs építésének szénlábnyoma is hatalmas, a legfőbb építőanyagát jelentő beton miatt. Ha belegondolunk, minden nagyobb beruházás kivitelezési idejének nagyjából egyharmada azzal telik, hogy elhordunk egy csomó földet, majd a hatalmas lukat telepumpáljuk betonnal. Pedig minden építés előtti nulladik lépés az lenne, hogy megvizsgáljuk, hogy valóban szükség van-e arra, amit építeni akarunk? Eddig nem volt mit kérdezni, hiszen bizonyos minimum parkolóhelyek létesítését előírták a szabályzatok.
Mostantól legalább lakóépületek esetében változás lesz.
A szabályzat ellenzői gyakran arra hivatkoznak, hogy az újonnan létesülő mélygarázsok nélkül az utcai parkolási helyzet fog tovább romlani. Ez rövid távon akár még igaz is lehet bizonyos helyzetekben, viszont hosszú távon nem jelent megoldást. Az autók száma folyamatosan növekszik itthon is, és az autók a folyadékhoz hasonlóan, a rendelkezésükre álló teret úgy látszik korlátlanul képesek kitölteni 2 . Könnyen kialakul egy ördögi kör, ahol az új parkolók több autót vonzanak, és ezzel tovább növelik a forgalmat és újabb parkolási igényt támasztanak.
A saját használatú autó, és a hozzá dedikált saját (nem megosztott) parkoló következtében autónként akár több parkolóhely építése is szükséges lehet (pl. otthon és munkahelyen). Az Egyesült Államokban például 2,5-szer annyi parkolóhely van, mint lakos. Másfelől azonban az olyan városrészekbe, ahol nehéz parkolni, előbb–utóbb az ember többsége nem megy autóval. A gépkocsik megritkulásával pedig ezek a negyedek mindig felvirágoznak, amire már rengeteg példát láthattunk a világban Barcelonától Madridon át New Yorking.
Az épületek alá épített beton mélygarázsokkal a parkoló funkciót szó szerint bebetonozzuk, akár száz évre. Pedig szeretném azt gondolni, hogy a 21. század második felében már itthon is 15 perces városok, jól működő tömegközlekedés, sétáló- és kerékpáros utak, közösségi és önvezető autók határozzák meg az életünket, amiből az következik, hogy a ma megépített garázsok egy részére, a mai formájukban nem lesz szükség.
Az pedig nagy luxus, hogy olyat építünk, amit az élettartamának egy későbbi részében nem is biztos, hogy használni fogunk.
A globális klímaválság egyre sürgetőbb kérdéseit már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, a széndioxid-kibocsátást kénytelenek leszünk lenullázni, bármennyire is lehetetlennek tűnik még ma. Ehhez azonban azonnal cselekednünk kell, és itt nekünk, építészeknek és az épített környezetet befolyásoló többi szereplőnek egyaránt nagyon nagy felelősségünk van. Az egyik legnagyobb nyersanyag- és energiaigényű iparág az építőipar, ezért tervezői innovációra, fejlesztő bátorságra és jogalkotói ösztönző intézkedésekre egyformán szükség van. Ennek első apró lépését látom a lakóépületek parkoló létesítésével kapcsolatos minapi rendeletmódosításban, amit remélem, hamar követ majd a többi (például iroda, szálloda, stb) funkciókra való kiterjesztés.
1 Az év eleji hír, és annak következményei a Portfólió cikkében
2 Elhíresült eset a Los Angeles-i autópálya szélesítése, ami nem változtatott semmit a dugókon
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
