Hatalom és építészet a KÉK beszélgetésén.
Visszatért a Kortárs Építészet Központ Trust Your Architect! című beszélgetéssorozata: a március 7-én indult tavaszi félévben hatalom, döntéshozatal és építészet kapcsolatát boncolgatják a Bartók Béla úti központban. Az első esten Alföldi György DLA, építész, várostervező, városépítési-városgazdasági szakmérnök, a BMGE Építészmérnöki Kar dékánja és Király Zoltán, a Tiba Építész Stúdió vezető tervezője volt a vendég, akikkel a beszélgetés interaktív, klubhangulatú lett, azaz a fiatal építészekből álló közönség is bevonódott. A moderátor Balázs Bálint (KÉK) volt.
„Építészként sok területen függünk a különböző szintű döntéshozatali helyzetektől: legyen szó gazdasági, politikai, társadalmi feladatvállalásról, az építész teendője a hatalmasok által elképzelt épített, városi, természeti szituációra adott minél helyesebb válasz. A hatalomhoz kapcsolódó fogalmi rendszer a fiatal építészek körében sokszor nem egyértelmű, negatív érzelmek kötődnek hozzá, pedig a piacra kikerülve mindennapi szakmagyakorlásban egészen másmilyen értelmezési keretek vázolhatóak fel” – vezette fel a KÉK a beszélgetést.
Logikusan a mi a hatalom? kérdéssel indult az est, amire Király Zoltán egy később többször visszatérő tétellel válaszolt: „Amikor városlépték szinten tervezünk, akkor egy mágikus erőtér keletkezik, ahol megjelenik a jogalkotó személyében a politikai hatalom, a beruházó személyében a gazdasági hatalom. Ez az erőtér folyamatosan változik.”
  |
Meghatározó téma lett a közösségi tervezés, aminek a térhódítását Alföldi György természetesnek tartja, mivel „az építész közszereplő, de tervezőként nagy kérdés, hogy a magánszférának és a közszférának hol van a határa. A közösségnek kell döntenie azokról a térfalakról, amelyeket használni fognak, miközben vannak (rigorózus) megbízók, különféle engedélyező hatóságok – én azt szeretem, ha ki tud alakulni egy párbeszéd. Számomra az alkotás egy közös tér kialakítása, amiben a megbízó megfogalmazza, mit szeretne, az építész megálmodja, a közösség pedig megpróbálja a saját igényeit megtalálni benne.”
„A hagyományos tervezés is közösségi építészet, csak annak egy nagyon absztrakt formája, pont annyira, mint a képviseleti demokrácia”
– tette hozzá Király Zoltán. Alföldi példákat is felhozott: Carlo Scarpa nagy nehezen elvállalt egy családi házat, majd felháborodott, amikor egy év múlva azzal „zaklatták”, hogy hogyan halad? Ma már ez nem így van, az utolsó évtizedben, évtizedekben elfogadottá vált az építész és megrendelő közti párbeszéd.
Közösségi tervezés
Meghatározó része lett a beszélgetésnek a közösségi tervezés, amelyre Alföldi a Teleki tér átalakítását, illetve a Corvin sétány kialakítását hozta fel jó példának, megjegyezve, hogy „ma már megszoktuk, hogy érvényes, amit a közösség mond.”
A beszélgetés ezen pontján bevonódott a közönség is, kialakult a klubhangulat, éppen a párbeszédről lett párbeszéd. A fiatal építészek a büszkeséget és empátiát említették, mint az építészek előtt álló akadályt. Király Zoltán ezt megerősítette egy építész-megrendelő párbeszédről hozott példával, ahol a szegény megbízó teljesen kiszolgáltatottan ül, mert az építészek nem fordítják le a mondandójukat számára értelmezhetően, helyette olyanok szavakat használnak, mint „térkompozíció”, meg eléjük tesznek számukra értelmezhetetlen terveket.
Visszatértünk a mágikus erőtérhez, és a Tiba Építész Stúdió vezető tervezője felidézte a híres anekdotát, amikor Goldfinger Ernő szó szerint kivezette a beruházót a gallérjánál fogva, és közben háborgott, mondván neki senki ne mondja meg, hogy mit tervezzen! Ma már ettől nagyon messze vagyunk, most a beruházó jelenléte nagyon erős, és nagyon erős a kivitelező befolyása, elég csak a kivitelezési és a tervezési díj arányát nézni:
„a beruházók jobban hallgatnak a kivitelezőre, hiszen egy kivitelezői jó/rossz döntés tervezési díj értékű költséget jelenthet akár az építkezés során. (...) Ez most az erőtér, ez határozza meg a beruházásokat, ha nem is mindenhol.”
Alföldi a társadalmi párbeszédről felhozta egy angol falu példáját, ahol konszenzus van arról, hogy nem csinálnak műanyag keretes nyílászárót, és ezt tartják is, holott talán le sincs írva. Ehhez képest ha mondjuk Szentendrén egy hasonló kérdésbe beleszól az önkormányzat, akkor az már egy hatalmi kérdés. Másfelől „ahhoz, hogy egy tetszőleges rendszer működjön, nekünk, építészeknek is képviselnünk kell magunkat”, jelentette ki Király Zoltán, aki szerint a bizalom a jelenlegi rendszerben is kiépíthető.
Felejtsük el Frank Lloyd Wright ceruzáját!
Király kiemelte még a csapatmunka fontosságát is, ami egyrészt az építészirodán belül a szakágak egymás közti munkáját jelenti, de absztraktabban is igaz, amennyiben „együtt építjük az utcákat és együtt építjük az országot is. Nem igaz tehát már a magányos építészgéniusz képe, vagyis elfelejthetjük a jól ismert képet, ahogy Frank Lloyd Wright hegyezi a ceruzáját.”
A teljes beszélgetést megnézheted itt:
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
