Hawrlant Benjámin, Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének MSc diplomásának diplomamunkája.
A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének friss MSc diplomásainak diplomamunkáival már korábban is foglalkoztunk, most Hawrlant Benjámin tervét, a Nagytemplom nyugati oldalán található egykori Verestorony romjainak és környezetének látogatóközponttá alakítását mutatjuk be. A hallgató egyszerű építészeti eszközökkel hozott létre egy különleges teret, ahol két világ kettéválását tapasztalhatjuk meg. A tervet a hallgató leírásával közöljük.
Műemléki környezetbe tervezni mindig összetett és szenzitív feladat, ugyanis a helyszín történeti és materiális rétegeit felfejteni és értelmezni oly módon kell, hogy az interpretált adatok a tervezés során, gyakorlati módon tudják a segíteni a koncepcionálás folyamatát. A tervezés során számos, látszólag konfliktusos helyzettel találja szembe magát a tervező (funkció ↔ prezentáció, régi ↔ új) amelyek megfelelő építészeti eszközökkel feloldhatóak.
Helyszínválasztás
Az évek során sok hazai és külföldi példát láttam műemléki környezetben megépült közösségi terekre és kiállítóhelyekre amelyek – a hely tiszteletben tartása mellett – egy gazdag történeti környezetben valósultak meg, frissességet és funkcionalitást adva az adott helyszínnek.
Debreceni polgárként tudtam, hogy van egy hely a belváros szívében, ami méltatlanul alulreprezentált a jelenlegi állapotában, és ami megfelelő beavatkozás után értékes helyévé válhatna a belvárosnak. Így esett a választásom a Nagytemplom nyugati oldalán található egykori Verestorony romjaira és környezetére.
Előzmények
A koncepcióalkotás folyamata közben alapvetően három tényező volt az, ami befolyásolta a tervezési programom alakítását.
Az első, a városi térszint alakulása: Debrecen belvárosában változó mértékben, de jelentősen megemelkedett a járószint magassága. A múlt századokban a gyakori esőzések, valamint az alacsony járószint miatt gyakori volt, hogy a város egy dagonyás hellyé változott. Ennek megoldására a város egy, csak „Nagy híd”-ként emlegetett, fa pallókból ácsolt közlekedő sávot alakított ki a város főterén, ami hosszú időn keresztül meghatározó elemnek számított.
A második, a templom története: A mai debreceni Nagytemplom helyén már a 12. században állt templom, aminek Szent András templom volt a neve. Ez a gótikus templom pusztult el a 1564-es tűzvészben. A leégett templom évtizedekig romokban állt, majd Bethlen Gábor támogatásával kezdték el újjáépíteni 1626-ban. Az András templom pusztulását az 1802-es tűzvész okozta, így 1803-1805 között elbontották templom romjait. Az egyház Péchy Mihályt bízta meg egy új templom megtervezésével, ezután alakult ki a ma is ismert Nagytemplom. Az ezredfordulón a templom jelentős támogatáshoz jutott, ennek köszönhetően számottevő megújuláson eshetett át, beleértve egy templomtúra kialakítását.
A harmadik pedig a Verestorony és a védfal története: A Verestorony az András-templomot övező erődfal mentén épült a középkorban abból a célból, hogy elhelyezzék benne a Rákóczi György által 1636-ban adományozott több mint 5,5 tonnás nagyharangot. A Verestorony is leégett az 1802-es tűzvész alkalmával. Az ásatások során megtalálták a Verestorony falait, támpilléreit, valamint a templomot körülvevő fal csatlakozásait is. Az ezredforduló után a meglévő romokat kipótolták és a tetejét egy üvegpiramissal fedték le.
Koncepció
Az elképzelésem egy olyan látogatóközpont létrehozása volt, aminek a Verestorony szerves részét képezi, és méltó módon mutatja be – egyébként történelmi épületekben nem túl gazdag – Debrecen és a Nagytemplom történetét. A másik, általam megfogalmazott tervezési pont az volt, hogy ne egy különálló létesítmény legyen, hanem tudjon együttműködni a jelenleg is funkcionáló nagytemplomi kiállítással.
A Verestorony körüli teret a járdaszint alá süllyesztettem, aminek többszörös célja volt. Egyfelől a Verestorony és az egykori védfal romjait oly módon lehet prezentálni, hogy az ne borítsa fel a tér vertikális egyensúlyát, és közben meg lehet óvni őket eredetiségükben. Nincs szükség egyéb építészeti gesztusra, hiszen a régészetileg felszínre hozott romok önmaguk alakítják a teret és teremtik meg az egykori térrendszer mását. Másfelől – utalva az egykori városi térszintre – a látogató olyan perspektívából szemlélheti a templomot, mint a korábbi városlakók évszázadokig.
  |
A süllyeszték kialakítása során a helyszíni adottságok befolyásolták a kontúr létrehozását, úgymint az egykori védfal vonala, a szemközti épületek helyzete, a templom helyzete, valamint a templomkert kialakult határai. Az így létrejött tér egy átmenet a városi köztér és a kiállítás között, egyfajta fogadótérként funkcionál, ahova az emberek akár a kiállítás megtekintése nélkül is bemehetnek, és időt tölthetnek el a tér végében elhelyezett vendéglátóhelyen.
  |
Mielőtt azonban megérkeznének, egy különleges látvány fogadja a látogatót, ugyanis
a teret fedő filigrán üvegtető szemmagaságban véget érő éle egy képi határt hoz létre. A romok felé nézve azt tapasztalja az ember, hogy a két világ kettéválik, más minőségben látni a régmúlt romjait és a ma is álló impozáns templomot, mint amikor a vízfelszín határán lebeg az ember.
A térbe egy hosszú lépcsősor vezet le, amin ülőhelyeket alakítottak ki, tovább erősítve a köztér funkciót. A lépcsőt elhagyva közvetlenül az egykori torony falai mellé érkezik a látogató, ahol végig a templom és a romok különleges együttállásának vizualitása kíséri el. A fogadóteret elhagyva a templom alapfalai mentén jut el a látogató a templom előtt fekvő, felszín alatti kiállítótérbe, ahol a templom és város történetével ismerkedhet meg és csodálhatja meg a – jelenleg a kollégiumban kiállított – emlékek és régészeti kincsek sorát.
A kiállítás a templom keleti tornyánál csatlakozik rá a meglévő templomtúrára olyan módon, hogy a toronyban meglévő liftet és lépcsőt a süllyesztett szintre vezetve érheti el azt. A keleti toronyból indulva folytatódik a túra egy kiállítással, a padlástér megtekintésével, majd a tornyok között húzódó panorámajárdával. A nyugati toronyban megtekinthető a Rákóczi harang valamint az egykori tűzfigyelő szoba. A kiállítás végeztével a nyugati torony aljánál lehetőség van elhagyni a kiállítást a Kossuth tér irányába vagy pedig visszatérni a kiindulási ponthoz a Verestoronyhoz.
Több látványtervért és rajzért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
