Ház a tónál 6. rész – Első belső lépések

A nyílászárók a helyére kerülnek, végre zárható a ház... Az építészeti fotós házat épít – tízrészes sorozat az alapozástól a kész házig a Pyxis Nautica és a WOOD IS MORE közreműködésével. Kövessétek velünk egy álom megvalósulását!

Szöveg: Jaksa Bálint, szerk. / Farkas-Zentai Lili
Fotó: Jaksa Bálint
Olvasási idő: …

Újabb hatalmas mérföldkő volt, amikor annak a bizonyos napnak a végére bekerültek a nyílászárók. Mindenki erre várt, és másnap amint zárhatóvá vált a ház, már el is kezdték az elektromos- és a gépész kollégák a szakági munkákat, és így egy újabb fejezet kezdődhetett a házunk épülésének történetében.

Én Jaksa Bálint építészeti fotógráfus vagyok, és ez a mi házunk építésének története.

Nyílászáró választás. Szerencsénkre „egyszerű” dolgunk volt annak köszönhetően, hogy egy évvel korábban abban a lakásban, amiből hamarosan kiköltözünk, kicseréltettünk pár ablakot, így volt már olyan cég, akivel úgy gondoltuk, hogy ha sikerül megállapodnunk, tudjuk, hogy biztosan jól használható és működő ablakaink lesznek. Mire kialakult a végleges ablak konszignációnk, vagyis, hogy pontosan hova, mekkora- és milyen mozgású ablakokat szeretnénk, addigra itthon is fordult egyet az élet: a korábbi eurós ajánlat helyett forintra konvertált – drágább – árakat kaptunk. Mit lehet tenni ilyenkor?

A gépet etetni kell, nekünk meg haladnunk kellett, így jó pár telefonálás után a cégtől kaptunk egy új, kompromisszumos – a korábbi eurós árhoz közelítő – ajánlatot. Volt egy kis izgalom, érthető okokból, végül aztán mindenki örült, és már csak a dátum hiányzott, hogy mikorra hívhatók a további munkálatok kivitelezői. Az, hogy már zárható legyen a ház elengedhetetlen volt ehhez, hiszen addig a csövezést sem szeretik betenni az elektromos kollégák, mert előfordulhat, hogy „viccből” kirángatják oda nem hívott elemek. Nagyot ugorva az időben, eső-szél-fejfájást követően végül elérkeztünk a beszerelés napjára, és szerencsénkre a kivitelezőnk és a beépítő csapatnak hála orvosolni lehetett a minden építkezésnél felmerülő apróságokat, így a nap végére végül először zárhattam kulcsra leendő otthonuk ajtaját. Megfogalmazni is nehéz, milyen érzés az, amikor először teheted meg ezt azon a házon, ami három hónapja még csak papíron létezett.

Másnap indult is a következő felvonás – kezdetét vették az elektromos- és a gépész munkálatok. De ne szaladjunk ennyire könnyen előre! Végtelen számú egyeztetés és tervezés előzte meg mindkét szakág első beépítési napját. Nem kell szakértőnek lennünk ahhoz, hogy tudjuk, mit szeretünk a korábbi lakhelyünkön és mit szeretnénk fejleszteni vagy másképp megoldani. Ennyit vártak tőlünk is a szakági tervezők, amikor konzultáltunk velük, ehhez aztán még ők is hozzátették a saját tapasztalataikból eredő gondolataikat, így alakul ki egy sokszor átbeszélt, akkor még véglegesnek gondolt terv. Ebből indultunk ki mi is, amikor megálmodtuk az új ház elektromos kiállásait, azaz a dugaljak, kapcsolók és lámpák helyeit. Persze volt pár hajmeresztő ötletünk, amin az elektromos tervezőnkkel jót szórakoztunk, de végül a szakértővel együtt a kiviteli terv előtti 2,5 órás egyeztetés után eljutottunk a mai nap már kialakított terv 95%-ig. A maradék 5% az a változó, ami az idővel szépen alakul, mert mindig lesz pár új gondolat, ami jó, ha még időben kiderül és nem kell miatta újrafesteni a falakat...

A gépészeti tervezés ennél annyival volt komplikáltabb, hogy mivel önálló kerttel bíró családi házunk lesz, így mindent a magunk ízlése szerint alakíthatunk és azáltal, hogy nulláról építkeztünk, még a régi nyomvonalakat sem kellett figyelembe vennünk. Nem mondom, hogy egy álmodozó lélek – mint én – nem lát magának előre egy 3x8 méteres medencét és ahhoz nem kezdi el a teljesen indokolatlan előkészületeket, de végül is a címben szereplő tó melletti lokációnk szerencsére ad egy alternatív és természetes megoldást, amivel nagyban csökkenthettünk a költségeinken. Így annál is jobban fókuszálhattunk a hűtés-fűtés rendszerre.

Korábbi részben már írtam, hogy mi inkább ki-be rohangálós életet élünk, ezért a szellőztető rendszert, amihez álmennyezetet kellett volna építeni és ami állandóra zárt nyílászárókat kívánt volna meg azt elvetettük, és egy hagyományosabb, egyszerűbb megoldást választottunk – a hőszivattyúval táplált padlófűtés mellé a fan-coil kiegészítést. Ez utóbbi nyáron jól szolgálja a hűtést, mint afféle klíma, télen pedig a padlófűtést kiegészítve – ízlés szerint – fűti fel a ház akár 4 méteres belmagasságú tereit. Vizes kiállásaink is minimálisan változtak, inkább a design preferenciánk volt az, ami az évek során változott és végül az új otthonba már egy frissebb világot teremthettünk. Technikai mélységekbe itt nem nagyon merülnék, hogy melyik falon kellett előtétfalat képezni ahhoz, hogy beépíthetőek legyenek a vizes kiállások, mert ez annyira egyedi, hogy felesleges lenne a mi példánk szerint gondolkozni. Azt viszont mindenképp fontos tudni, hogy a CLT falakba mélyen-szélesen együtt nem lehet ezeket beépíteni, mert statikailag nem szereti – erre megoldás az előtétfal.

Fellegek felé repíti az embert az érzés, amikor az első helyszíni egyeztetéseket követően az adott szakágak vezetőivel még egyszer utoljára átbeszélik a tervet, mert még akkor is lehetnek átfedések, ütközések a két szakág tervei között. Mindent jobb együtt átnézni és nem utólag telefont kapni egy dugalj miatt, ami azért nem tud beépülni, mert a padlófűtés elosztója útban van. De ki emlékszik már ilyenekre, amikor már a ház színéről egyeztettek az építésszel, és a kivitelező a felkent mintákkal sétál felétek. Olyankor a nap is másképp süt, az ég is kékebb a szokásosnál és felcsillan valami kis apró, alig látható fénysugár az alagút végén, amin ugyan végig kell menni, de az álom ott van a végén...