Ház a tónál 7. rész – Lassan felnő a kicsike

Új szín, új esztétikai megoldások, előtétfalak és még sorolhatnánk! Mindig vannak újabb meglepetések, miközben a ház épül és szépül... Az építészeti fotós házat épít – tízrészes sorozat az alapozástól a kész házig a Pyxis Nautica és a WOOD IS MORE közreműködésével. Kövessétek velünk egy álom megvalósulását!

Szöveg: Jaksa Bálint, szerk. / Farkas-Zentai Lili
Fotó: Jaksa Bálint
Olvasási idő: …

Nemrég még nem is létezett, most meg már ott szaladgál... mintha csak egy gyereket nevelnénk: napról napra gyarapodik a ház, ahogy kívül-belül bővül és kezdi felvenni a teljes formáját.

Én Jaksa Bálint építészeti fotógráfus vagyok, és ez a mi házunk építésének története.

Legutóbb ott tartottunk, hogy bekerültek a nyílászárók, zárhatóvá vált a ház és így elkezdődhettek a belső munkálatok a gépészet és az elektromos emberek közreműködésével. Ezzel egyidőben kezdték el a WOOD IS MORE szakemberei a ház külsejének „öltöztetését” – most, hogy már az ablakok bekerülése után volt mihez pontosan igazítani, tökéletesre tudták szabni a szigetelést a ház teljes egészén. Szigetelésként mi a „hagyományos” EPS anyagot választottuk, ami a környezettudatos anyagból épülő házunk esetében kettős gondolatból fakadt. Egyrész a sokak által környezetbarátnak vélt, de mégis nagyobb karbonlábnyommal bíró kőzetgyapottal szemben a EPS lebontható és újra felhasználható, másrészt olcsóbb is, ami szintén nem egy utolsó szempont. Szóval, a házunk 10 cm-es CLT falai egy 20 cm-es szigetelést kaptak körben végig.

Ahogy felkerült a szigetelés, úgy végre elkezdhettünk a ház színéről konkrétabban is beszélni. Emlékszem, kezdetben egy skandináv jellegű fekete-égetett fával burkolt házban gondolkodtunk, de arról a helyi önkormányzat nagyon hamar „lebeszélt” minket. Nyaralóövezetben ilyen jellegű ház nem épülhetett eddig sem, ezért inkább hagyományos színekben kellett gondolkodnunk. Az építészünk aztán megálmodott nekünk egy melegebb árnyalatú faburkolatot előre és a föld színéhez idomuló szürkés dryvit alapot a hátsó oldalakra. Imádtuk, azonnal beleszerettünk, de végül jött a hidegzuhany: a költségvetés. A teljes budget kb. 8%-a volt csak ez a faburkolat, és mivel amúgy is 23%-kal voltunk a határunk felett, így erősen vissza kellett vágnunk ebből a tételből.

Pár napos közös gondolkodást követően, megannyi hosszú éjszakai excel táblázatot bújó nap után végül nem kellett elengednünk teljesen a faburkolatot és megszületett egy számunkra is nagyon kedves esztétikai megoldás. Afféle szolid fa borítás, ami kontúrként jelenik meg és vezeti végig a szemlélőt a ház teljes egészén, ráadásul a ház összes sarkán padlótól a plafonig egy határozottabb-szélesebb berakással bír. Ezzel megfordultak az arányok; több lett ugyan a színezett dryvit felület és jóval kevesebb a fa az eredetihez képest, ugyanakkor a fenti terasz fa bordása megmaradt és bejött mellé az újragondolt díszelem a házra, így újra megnyugodtunk. Mire ezt olvasod, addigra már egészen biztosan őrült jól mutat a házon a falszín és a faburkolat párosa, de ennyire ne szaladjunk előre!

Ahogy teltek a napok, a hetek, a ház a korábban említettek szerint úgy gyarapodott, és ahogy az elektromos- és gépész szakemberek haladtak a folyamatokkal, úgy került egyre több apróság a helyére. A gépész kollégák viszonylag gyorsan dolgoztak, és bekerültek az első vízvezetékek. Ekkor szembesültünk azzal, hogy a CLT miatt előtétfalak is kellenek bizonyos kiállásokhoz-lefolyókhoz, mert a teljes bekötések vonalát nem lehet bemarni a fa falakba, vagyis ilyen mértékben már „nem szereti” a statika. Szerencsénkre ez a történet inkább meglepetéssel bírt, mint áthidalhatatlan problémának és gyorsan találtunk rá megoldást, hogy a kollégákat ne akasszuk meg a munkájukban.

A gépészeti rész talán a ház egyik legviccesebb helyisége. Írtam már egy korábbi részben, hogy már az építészünk is megjegyezte, hogy a döntéseinknek köszönhetően elég kompakt lett a helyiségek kialakítása; mi tényleg szeretjük jól kihasználni a tereket, de azért nem annyira, mint egy tengeralattjárón. Bár amikor a gépész megtudta, hogy a dolgozószoba hátuljából nyíló kieső részbe, a lépcső alá kerül be minden eszköz, ami a ház működtetéséhez szükséges, elcsukló hangon csak annyit kért, hogy az ahhoz vezető ajtónyílást legalább szélesítsük ki, hogy könnyebben hozzáférjenek szereléskor. Egyedi megoldás született, mi imádtuk, hogy emiatt nem kellett beáldozni egyik szobából sem egy nagyobb részt, és mivel a korábbi alaprajzokon a lépcső alatt volt a kamra, így az átrendezés után újra hasznos területté tudtuk változtatni a kis zugot.

Eközben elektromos embereink, mint a szorgos hangyák, úgy hálózták be a ház összes helyiségét; napról napra egyre sűrűbb szálakban húzódó vezetékekkel. Kellemes látvány volt, ahogy a korábban átláthatatlanságig bonyolultnak tűnő rendszerek egyre jobban megmutatják magukat, és végül szép lassan minden a helyére kerül. Emlékszem, ahogy külön kellett átbeszéljük a dugaljok helyét, a kapcsolók egymással kommunikáló rendszerét, a lámpák pozícióját, amihez előre látnunk kellett a világítás képét, a hangulatot. Plusz ott volt még a ház külső világítása, a riasztó- és kamerarendszerek, valamint a telek elejében később kialakítandó eszközökhöz vezető kábelek. Slussz poénként még egy kinti szaunának is kértünk előkészítést, ami egy nagy álmunk, és ha egyszer odaérünk, akkor csak „annyi” dolgunk lesz, hogy összedugjuk a csatlakozókat.

Szóval, egy dolog azokra gondolni, ami biztosan kell a hétköznapokhoz, de ahogy az előző részek egyikében említett napelemnek és a szaunához is kértünk előkészítést, úgy érdemes mindent számításba venni, maximum soha nem lesz felhasználva. Most még fájdalommentesen, viszonylag kis költségráfordítással megúszható tétel, ugyanezt később nagy rombolással és jóval drágább lenne kialakítani. Ehhez jött még az elektromos kollégák plusz gondolata, amikor a tervezőhöz képest még ők is alakítottak egyet a beépítés során, amikor a betáp kábelt jóval erősebbre változtatták. Javaslatuk szerint, ha a későbbiekben szeretnénk bővíteni az eszközöket a ház körül, akkor jobb, ha biztos alapra épülő szisztéma várja majd a döntést, és nem akkor kell a bejövő kábelt bővíteni hozzá. Még van bőven feladat, mert első körben a gépészekkel kézen fogva mindenki azon dolgozott, hogy mielőbb aljzatolható lehessen a ház mindkét szintje, így a földön átvezetett rendszerek kiépítése volt az elsődleges cél, felfelé a maradékot majd utána fejezik csak be.

Mint azok a gyorsított felvételes, növények fejlődését mutató videók, úgy látjuk a napról napra bővülő házunk gyarapodását – az állandó izgalmak egyszerre biztosítják a vérnyomásunk átlag feletti értékét és a dopamin szintet az ereinkben, ha arra gondolunk, hogy nemsokára ebben a csodában fogjuk élni a hétköznapjainkat.

A Ház a tónál című sorozat eddig megjelent cikkeit erre a linkre kattintva olvashatjátok.