Beltéri ajtók, lámpák, pasztellszínű falrészletek – a házból hamarosan otthon lesz... Az építészeti fotós házat épít – tízrészes sorozat az alapozástól a kész házig a Pyxis Nautica és a WOOD IS MORE közreműködésével. Kövessétek velünk egy álom megvalósulását!
Emlékszem, még csak beszélgettünk a feleségemmel a CLT-ről, mint lehetséges választás, de már akkor megfogott a belső falak szépsége, maga a tény, hogy természetes anyagból épüljön a ház és, hogy belül mindezen látvány megmaradhat egészen addig, amíg le nem festjük. Nagyot ugorva az időben, a minap épp a felkent mintákat néztük, melyik lenne a legjobb számunkra. Már nagyon közel a vége, már pislákol valami a cső végén...
Én Jaksa Bálint építészeti fotós vagyok és ez a mi házunk építésének a története.
A szemfülesek az előző részben kiszúrhattak egy nem véletlenül bent felejtett fotót, ami a mosószobánkra felvitt felületi kezelőanyagok színmintáját mutatta be, vagyis azt, hogy a fent említett látszófalak milyen árnyalatúak lehetnek. Előbb meg kell valósulnia, így nem szeretnék spoilerezni, melyiket választottuk, de még az építészünk szerint is egész jó lesz.
Ezzel a fejezettel érkeztünk el oda, amikor bár érezzük a fáradtságot, egyre jobban sűrűsödnek a tényleges tennivalók annak érdekében, hogy minél hamarabb költözni tudjunk. Most kell olyan döntéseket meghozni, ami nagyban befolyásolja a végkimenetelt design téren. Nem lehet elnagyolni, nem lehet későbbre hagyni, mert eljött az idő! Nehéz, de el kell engedni bizonyos stresszforrásokat, és akkor minden percét élvezheti az ember. Hiába van még megannyi kisebb-nagyobb feladat, mint pl. intézni az internetet, az áramot az EON-nál, a biztosításokat stb., azzal, hogy színeket választunk, már hihetetlen közelinek érezzük a beköltözés időpontját. Ami tényleg nincs messze – ekkor kb. 1,5-2 hónapra voltunk a papírforma szerinti végdátumtól. Ezzel egy időben választottuk a külső falszínt és a faburkolat olaj árnyalatát is, majd megkezdődtek a tényleges munkák.
Bár a feleségem talán a mai napig sem biztos a döntésben, én csodálattal jártam körbe a házat és fülig ért a szám a mosolytól, amikor először láttam a végleges színében, rajta némi faburkolattal (az összes nem kerülhetett fel, hogy ne sérüljenek meg a későbbi munkafolyamatok során). Biztos vagyok benne, hogy amikor kész lesz, a feleségem is imádni fogja, hiszen az összkép számára is imádott volt, noha akkor még csak digitális verzióban látta a látványterveken. A vitákat persze le kell folytatni, tonnányi kompromisszumos döntés játéka egy ház építése és fáradhatatlanul kell menni az úton, mintha csak az Everest csúcsa lenne a cél. A katarzist is hasonlóan tudom elképzelni, amikor majd benyitunk a kész házba, de még van pár méter a célig.
Mindeközben az elektromos szakemberek befejezték a földön futó kábelek kialakítását, a gépészek beépítették a csöveket a helyükre, így jöhetett az első aljzatszigetelés, arra a padlófűtés csövezése, majd a végleges padlószint. Minden látogatás egy-egy újabb élmény, ahogy látjuk, hogyan lesz egyre teljesebb a házunk. Lépkedni a lent 23 cm-rel, fent 16 cm-rel magasabb, immáron végleges padlómagasságon – amire már csak a burkolat kerül – mámorító érzés a korábbi Mission Impossible jelenetbe illő, vezetékeket szisztematikusan kikerülő lopakodáshoz képest. Mintha csak a célegyenesre fordultunk volna, pedig a ránk háruló fizikai neheze majd csak most jön; hamarosan elkezdhetjük tervezni a költözést. Korai még erről beszélni, de a motorokat már be lehet indítani, hadd melegedjenek a költöztető autók.
  |
A padlótól haladva fölfelé végre elérkeztünk a beltéri ajtókig. Korábban nem féltünk álmodni rejtett pántos, tokban záródó fa ajtókról, aztán bekopogtatott a valóság és végül egy közepes ajtószett mellett döntöttünk, egy kicsit frissebb-modernebb megjelenésben. Mivel a ház a maga természetes anyagaival tömegében lágyabb megjelenésű, igyekeztünk, vagyis igyekeztem meggyőzni a feleségemet is, hogy bizonyos részletekben bátrabbak legyünk, és néhol kontrasztosabb elemeket is merjünk belevinni a térbe. Mire ezt írom, már a lámpáink is megérkeztek, és hogy ott is sikerült-e megélni ezt a bátorságot, a következő részből megtudhatjátok. Építészünk iránymutatása szerint – plusz adalékként – bekerül majd pár helyre a bútorzathoz is illő némi pasztellszín, ami egyrészt leválaszt majd helyiségeket egymásról, másrészt a fa és a fehér falak tisztaságát, természetességét kiegészítve egyedi hangulatot is teremt.
Korábban sokszor írtam már a falak lefedéséről és most végre ez a szakasz is elérkezett. Ahogy már említettem, a nem látszófalakat egy CLT házban elegendő direkt rögzített gipszkartonozással fedni, így ahogy az aljzat megszáradt, és az elektromos kollégák befejezték az oldalakban húzódó vezetékezést, úgy kezdték el a WOOD IS MORE szakemberei a falak fedését. Amint elkészülnek vele, már kerülnek is fel az előbb említett kiegészítő falszínek a látszófal meleg árnyalatú falai mellé. Egy csoda lesz!
Aztán kezdődhet a burkolás, a szerelvényezés, a külső csinosítás és a telek visszarendezése, majd elkezdhetjük belakni az eddig csak elképzelt álmot – az új házunk lassan elnyeri végső formáját.
A Ház a tónál című sorozat eddig megjelent cikkeit erre a linkre kattintva olvashatjátok.
Jaksa Bálint | Web | Facebook | Instagram
Pyxis Nautica | Web | Facebook | Instagram
WOOD IS MORE | Web | Facebook | Instagram
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
