Ház a tónál 9. – Karnyújtásnyira a vége, de a vártnál lassabban peregnek a homokszemek

Kész a konyha, megvannak a padlószőnyegek és a vinyl parketta, jöhet a „Pénznyelő” film utánérzés, de a rég áhított ház már áll és szép és minden... Az építészeti fotós házat épít – tízrészes sorozat az alapozástól a kész házig a Pyxis Nautica és a WOOD IS MORE közreműködésével. Kövessétek velünk egy álom megvalósulását!

Szöveg: Jaksa Bálint, szerk. / Farkas-Zentai Lili
Fotó: Jaksa Bálint
Olvasási idő: …

Lassan, de biztosan úgy fest, az álom valósággá válik. Napról-napra egyre több részlet kerül a helyére és akad olyan szoba is, ami már 99%-os állapotban vár ránk.

Én Jaksa Bálint építészeti fotógráfus vagyok, és ez a mi házunk építésének története.

Gyerekként talán a szentesték előtti napok voltak ilyen nehezek. Már kint állt a fenyőfa a teraszon, és bár a szaloncukor még elérhetetlen magasságban volt, már éreztük, hogy közeleg a nagy nap. Valami hasonlót élünk át most a ház épülésének vége felé. Egyetlen dolog tartja bennünk a lelket: ahogy nézzük, milyen szépen alakul minden, hogy milyen igényességgel haladnak a szakemberek centiről centire.

Látjuk életre kelni a látványos, de annál aprólékosabb munkákat, amiket eddig csak elképzeltünk a tervek alapján. A konyhát kértük elsőnek befejezni, hogy beépíthessük oda a bútorzatot, majd időközben a Markáns Design által készült terrazzo mintás műkőpult is elkészült, így valóban ez volt az első szinte kész része a háznak. Közben láttuk, ahogy a pult feletti csempék is a helyükre kerülnek, ami kicsit olyan volt, mint amikor a fondue készletben elkezd olvadni a csoki és végre mártogathatunk. Maga volt az álom megvalósulása, és ez még csak egy nagyon aprócska részlete a háznak. Olyanokat kellett még megbeszélnünk, mint a csempesorok kezdetének pontjai, mert nem feltétlen adja ki egész lapokkal mindkét szélen a burkolat. Van persze, ahol nem olyan szembetűnő, de érdemes átgondolni. Vagy például, amire halandó ember nem gondol a hétköznapokban, az a fugák vastagsága, ami hasonlóan fontos kérdés, ugyanis ezáltal lehet a méretezést is kicsit befolyásolni. Mai szokás szerint 2-3 mm-nél vastagabban még padlólapot sem nagyon raknak külön kérés nélkül, így nálunk is csak egy halvány vonal választja el mind a padlón, mind pedig a falakon lévő burkolatokat.

Esztétikai kérdés a burkolat színe. Még mi sem láttuk az összes felületen, teljes egészében a kiválasztott csempéket – egy-egy kisebb helyiségben már elkészültek és gyönyörűek, de összhatásában fogja megmutatni igazán magát, amikor minden összetevő a helyére kerül a berendezésekkel együtt. Mert bizony néha elsőre elbizonytalanodik az ember, amikor még csak részleteket lát. A fürdőszobai csempénk például kevésbé izgalmas és látványos, mint a wc-kbe választott szín, de okkal döntöttünk bizonyos burkolatok mellett, és ha majd egészében látjuk, biztosan azt érezzük majd: jól döntöttünk.

Belsőépítész barátaink nagy örömmel üdvözölték, hogy bátrak voltunk, és a teljes felső szintre padlószőnyeget választottuk. A gyerekszobában egy finomabb kivitelűt, hogy a földön játszva ne legyen túl durva az érintése, de a köztes folyosókra és a hálónkba egy kaktusz alapú, markánsabb típus mellett döntöttünk. Mivel abban maradtunk, hogy a kutyánk is jó esetben csak az alsó szinten közlekedhet, és amúgy szeretünk mezítláb járkálni, így egy barátunk klassz lakását látva könnyedén hoztuk meg a döntést a padlószőnyegeket illetően. Egyelőre ugyan még csak feltekerve látjuk őket a házban, hiszen csak az egyik legvégső szakaszban kerülnek a helyükre, mégis mosolygunk, ha rájuk nézünk, ahogy várják ők is azt a bizonyos napot.

Hasonlóan vagyunk az alsó szint másik padlóburkolatával, a vinyl parkettával, amit már a korábbi lakásunkban is teszteltünk és szerettünk. Végtelen egyszerű és gyors a telepítése, klikkes rendszerénél fogva – az alátét lemezek elhelyezése után – gyorsan lerakható az adott helyiségben. Még várjuk ugyan, hogy száradjon az aljzat kiegyenlítő padlopon, utána viszont már csak a szegélylécezés választ el minket a kulcsátadástól.

Időközben, ahogy beépítettük a konyhát és megérkezett a csodás munkalap, tudtunk haladni az összes konyhai gép beszerelésével, és a már szinte kész szobákban a lámpák felszerelésével. Érdemes a végét jól átgondoltan, minden apróságot latba vetve megszervezni a munkákat, mert ilyenkor rengeteg szakág következik egymást után, vagy érkezik egy időben, és sajnos előfordulhat belőle kavarodás, ami alól mi sem voltunk kivételek. De ha már ennyire szépen alakul a ház, az időfaktort egyszerűen el kell felejteni vagy legalább nem stresszelni rajta, mert előfordulhat, hogy az elektromos nem jön, amíg számára nincs elég gipszkarton felület, és ha nincs áram, nincs riasztó, nincs internet és pisztácia nem is volt.

Szóval ez most egy végtelen izgalmas időszak megannyi szempontból. Mivel egy bizonyos dátum után már nem maradhatunk a korábbi lakhelyünkön, jelenleg a teljes csapat a ház belsejére fókuszál, így reményeink szerint egy nagyjából kész belső térbe és egy pár lépéssel még visszamaradt külsejű házba fogunk hamarosan beköltözni. Kicsit olyan életünk lesz egy rövid időszakra, mint a „Pénznyelő” című filmben, amikor a reggeli fogmosásnál a tükrös felsőszekrénybe nyúlva kiköszönünk a nálunk dolgozóknak, majd a betonkeverő és a sóderkupac között balanszírozva indulunk a napunkra. De az már akkor is a mi régóta áhított házunk lesz, amit lassan tényleg elkezdhetünk belakni...