Az épület tetőszerkezete az első mozzanat, ahol a tervezés – szerencsés módon – nem követi a hazai szokásokat. Erről szóló cikkünk a 60-as, 2008/3-as lapszámunkból közöljük.
Távol a szokványostól, avagy hogyan kerüljük el a közhelyet – jut eszembe, amikor Lukács Péter új tervezését megpillantom. Szeretni való, ha egy épület árulkodik az emberről, annak jelenlétéről, keze nyomáról. Egyszerre meghökkentő (főképp a magyar viszonylatok között), ugyanakkor egyszersmind magától értetődő is. A hely immáron új jelentéssel bővült.
A tetőszerkezet az első mozzanat, ahol a tervezés – szerencsés módon – nem követi a hazai szokásokat. Egyszerre vitatkozó és elegáns megoldás, amely kapcsolatot teremt a hagyományos tető lejtő-szerkezetével, ugyanakkor mindezt kifordítja, a durva ereszkedő struktúrát lággyá formálja. Tervezője a lapostetőnek és a nyeregtetőnek az előnyös tulajdonságait ötvözte, megalkotva ezáltal egy „megroppantott”, a közepe felé ereszkedő (5 fokos) szerkezetet.
A fagerendákon álló tető mintegy előteret is képez az üveges nappali előtt, amely pontos szögkalkulációjánál fogva a nyári napálláskor árnyékot teremt, nem hagyja felmelegedni az üvegfalat (és így a szobát) azáltal, hogy takar, a téli alacsonyabb napálláskor azonban kihasználja a Nap világító funkcióját, amely így be tud áramlani a helyiségbe, és fénnyel tudja elárasztani a sötétebb teret. Látszólag magától értetődő megoldás, amely azonban rendkívül alázatos módon illeszkedik bele az épület körforgásába, amely így mindig legelőnyösebb arcát mutatja felénk.
Az épület alaprajza egy U alakot rajzol elénk, amely egy kis udvart zár közre. A belső elrendezés jól szeparálja egymástól a funkciókat, belépve egy hosszanti folyosó nyílik, amely kettős szereppel bír: egyrészt előtérként működik (kerámia burkolattal), ahol a megérkező levetheti kint hordott ruhadarabjait, ez folytatódik egy hajópadlóval burkolt társalgórésszel, amely egy rövid lépcsősorral a ház legtágasabb helyiségébe, a nappali és étkezőbe vezet.
Egyetlen lendülettel eljuthatunk tehát a majd’ 46 négyzetméteres szobáig, ehhez kapcsolódik egy nyitott konyha is, amely az alaprajzon egyszerre elkülönülő egység, ugyanakkor biztosítja a megfelelő kommunikációt az étkezővel. Ez a háznak a központi folyosója, amely segítségével a többi helyiségbe juthatunk. Az elkülönülő életterek megléte nagyon jól megfigyelhető, hiszen külön „blokkban” találunk egy három szobából álló együttest, amely alvótérként is működik. Ez azonban jól szeparálva jelenik meg, így az esetleges érkezőnek nem kell keresztülmennie ezeken a szobákon, ha például a nappaliba akar eljutni, a markáns alaprajzi szervezés ebben a mozzanatban is megfigyelhető.
 Fotó: Batár Zsolt Fotó: Batár Zsolt |
Az épület a fa és az üveg kettősére épül, különösen jól érezhető ez a nappalinál, ahol egy szinte teljesen egybefüggő üvegfelület is megtalálható. A külső burkolat színválasztása meglepő, kissé talán harsánynak is tűnik, amelyet ugyan az üveg némileg ellenpontoz. Az egyetlen kritikai megjegyzés az ereszcsatorna elvezetésével kapcsolatban tehető, amely ugyan nem a ház külső élén fut körbe a tető lejtése miatt, hanem a belső udvarszerű folyosón, ugyanakkor érdemesebb lett volna valamilyen megoldással elrejteni, a szem számára láthatatlanná tenni. Lukács Péter háza az igények pontos felméréséről, az átgondolt funkciókról és az esztétikai szempontok árnyalt ismeretéről tanúskodik.
Építészet: Lukács Péter
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
