Épület mint süteményes forma
Az elhagyatott ipari épületek funkcióváltását végigkísérő sorozatunkban hoztunk projekteket Magyarországról, Berlinből, Skandináviából, Mexikóból, Grúziából és Szlovéniából. A záró epizódban most Ázsiába kalandozunk. Peking egykor virágzó ipari területe átmeneti fázison megy keresztül: szépen lassan újraélednek az elhagyatott komplexumai. A Neri&Hu interdiszciplináris építészeti praxis például egy szövőgyárat alakított át az 1911-ben alapított Lao Ding Feng történelmi kínai süteménymárka komplex igényei számára. Ebben az esetben az ügyfél nagyobb múlttal rendelkezik, mint az 1982-ben épült indusztriális struktúra.
A Neri&Hu számára nem ismeretlen az építészeti reuse gyakorlata. Erre példa Waterhouse at South Bund projektjük, ahol japán raktárépületeket hasznosítottak újra, a Beijing B+ Automobile Service Center kapcsán pedig egy régi pekingi rakétagyárat alakították át. Jelenleg egy daliániai reuse projekten dolgoznak, illetve a saját, a sanghaji Jing'an Temple negyedben található irodájuk is egy korábbi ipari komplexumhoz tartozó kollégiumban került kialakításra.
„Kínában az épületek megőrzése, felújítása és újrahasznosítása javarészt a kormány által kijelölt történelmi épületekre korlátozódik. Mi azonban azt az álláspontot képviseljük, hogy az adaptív újrafelhasználásnak az egyszerű, hétköznapi épületekre is ki kell terjednie. Újrahasznosítási projektjeink alapját ezért a múlt nem romantikus relikviái képezik, amik sokszor nem rendelkeznek történelmi értékkel. Ezek a maradványok mindazonáltal fontos kérdéseket vetnek fel az építészek számára a fenntarthatóság, az építési hulladék kezelése, valamint az eredetiséggel és a szerzőséggel kapcsolatos mélyebb filozófiai kérdések tekintetében” – vallják az építészek.
A Lao Ding Feng tulajdonosa egy olyan központot akart létrehozni, amely integrálja a kiskereskedelmet, a bemutatást, a termelést, a kutatást és az irodai funkciót. Tekintettel a jelentős méretigényre, úgy döntöttek, hogy elhagyják a város központját. Így találták meg a szóban forgó üres, 1982-ben épült vöröstéglás ipari épületet, aminek átalakításával a Neri&Hu-t bízták meg.
„Az ügyfél nemcsak ismerte az összes korábbi adaptív újrahasznosítással kapcsolatos munkánkat, hanem a gyakorlataink etikájából és pedagógiájából is sok mindennel egyetértett. Stratégiánk mindig azzal kezdődik, hogy alaposan megvizsgáljuk, mely részei tarthatók meg és restaurálhatók az eredeti épületnek. Az új kiegészítéseknek pedig véleményünk szerint nemcsak tiszteletben kell tartaniuk a meglévőt, hanem kontrasztban is kell állniuk vele, hogy világos különbséget lehessen tenni a régi és az új között.”
A megrendelői igények teljesítése érdekében az építészek egy kétszintes betonszerkezetet terveztek a nagy belmagasságú térbe. A tervezési koncepciót többek között a Lao Ding Feng fő terméke, a hagyományos kínai stílusú sütemények ihlették, melyeket gyakran dekoratív, köralakú öntőformában készítenek. Abból az elképzelésből indultak ki, hogy egy edény megtarthatja vagy formálhatja a benne lévő tartalom alakját. A régi épület így egyfajta öntőformaként szolgált az új beépített beton struktúrák számára.
„Lényegében egy új öntött beton tárgyat terveztünk a régi téglahéjba, amelynek különböző nyílásai és negatív terei alkotják a fő kiskereskedelmi, galéria- és irodahelyiségeket. Bizonyos helyeken ez az új betonbelső kiszivárog, és megjelenik a homlokzaton, hogy kitöltse az üregeket, vagy új hozzáférési pontokat jelezzen” – mesélte megkeresésünkre a stúdió. Miután a betont kiöntötték, szakképzett mesteremberek olyan lágy textúrát hoztak létre a felületén, amely egyszerre alkot kontrasztot a régi téglákkal, ám ki is egészíti azokat.
„Az anyagpalettával való játékunk a Lao Ding Feng történelmét és márkastratégiáját tükrözi. Ez a hagyományos süteménymárka egyszerű, de minőségi édességekkel és innovatív technikákkal próbál újítani, és megszólítani a fiatalabb generációt.”
Az új objektum és az eredeti héj közötti terek egy kávézó és egy többcélú előcsarnok otthonai lettek. A földszinten található a kiállítási terület, egy elegáns üzlet, a kert és a kávézó, míg a második emeleten irodák kaptak helyet. Az udvar anyagát újrahasznosított régi téglák alkotják. A raktárépület eredeti vörös téglafalait és beton szerkezeti oszlopait mind megőrizték. Felnézve látható a felújított régi tetőszerkezet a fémgerendákkal, gerendavázakkal és régi fadeszkákkal. A kör alakú nyílások egyrészt a a kör alakú süteményekre utalnak, funkcionális céljuk pedig, hogy érdekes térélményt teremtsenek a régi és az új épületrészek között, ugyanis rajtuk keresztül válik láthatóvá az eredeti tetőszerkezet. A vörös téglafalakon lévő kalligráfiák a falon talált egykori propaganda szlogenek, amelyek visszhangozzák a jelenleg zajló süteménykészítési folyamatot, illusztrálva a különböző gyártási idő és tér átfedését.
„Fontos hivatkozási alap volt számunkra Svetlana Boym elmélete a »diszharmónia eltűréseről« is. Boym a megőrzés és a fejlesztés közötti »off-modern« kapcsolatokat javasolja, és azt szorgalmazza, hogy a tervezők foglalkozzanak a múlt nyomaival – korábbi szerzőkkel, építőkkel, meghiúsult projektekkel, és tárják fel a meg nem valósult kompozíciók nyomait. A pentimenti fogalmára hivatkozva, amelyet »a művészettörténetben a korábbi munkák nyomainak jelenléteként definiálnak«, azt szeretnék sugallni, hogy a megőrzés és az adaptáció kísérleti eszközeivel kiaknázhatjuk »a romok másfajta logikáját«, amely nem romantikus, nem barokk, nem melankolikus, hanem a diszharmónia tolerálásának egy formája, amelyekkel együtt élünk. A Boym által definiált off-modern attitűd képes visszaszerezni az előre nem látott múltat, feltérképezni a modern történelem, valamint a technológiai és filozófiai projektek egyéb hibahatárait” – osztották meg zárásképp az építészek.
  |
Neri&Hu | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
