Hogyan kellene, hogyan lehetne?

Családi ház Makkosmárián a Nanavízió tervezésében.

• Szöveg: Molnár Szilvia
• Fotó: Juhász Norbert
• Olvasási idő: …

Mielőtt döntesz, ezeket gondold végig... Ismerős kezdés, igaz? Mielőtt vásárolsz, mielőtt elfordítod az indítókulcsot az autódban és így tovább. Az újpuritanizmus kora már az építészetben is beköszöntött, ám hogy ez nem kényszerű lemondást, veszteséget, olcsósítást jelent, hanem értékteremtést, arra itt egy példa Budakeszi délkeleti településrészéről. Cikkünk az OCTOGON magazin 177-es (2022/5-ös) lapszámából.
 

Itt ér véget a város, itt kezdődik az erdő. Irigylésre méltó természeti környezet és telekadottságok, és erre a telekre éppen a tájat és a telekméretet tiszteletben tartó ház épült. Világos szerkezet, egyetlen vonallal megrajzolható ház oromfalas nyeregtetővel, nyílászáróinak rendszere elbeszéli a belső terek rendeltetését. Külső burka együtt él a tájjal: léceit lekezelték, de ezzel együtt szépen öregszik majd a fa. Olyan program alapján született meg, melyben a helyi szabályozás (magastető-kötelem), a megbízói igények és a tervezők gondolatai, tervezői szemléletük összecsengtek. Persze nem csak a sziluettről, burkolatról van szó.

Amikor megláttam ennek a háznak a fotóit, eszembe jutott a Nanavízió budaligeti háza, amit a tervezők NO1 háznak neveztek el, és amiről Torma Tamás írt hét évvel ezelőtt éppen ebben a magazinban (Lombkoronaszint, 2015/1. lapszám). Akkor címlapra került a NO1, mert nyilvánvaló volt, új korszak hírnöke. Archetipikus tömege, józan anyaghasználata (fémborítás felel a sötétre vakolt felületű részekre, bent látszóbeton és rétegeltlemez), az elv, hogy a környező fákat nem kivágják, hanem úgy helyezik el az épületet, hogy azok megmaradjanak, egyértelművé tették, új utak nyíltak meg a családiház-építésben. Úgy látom, a makkosi ház is valaminek a kezdete.
 

Egy régi hétvégi ház helyére, alapjára épült ez a pillérvázas, kitöltőfalazatos, függőleges lécezéssel burkolt épület, melyben két felnőtt és két gyerek lakik, és melynek az alapterülete nagyjából 100 négyzetméter. Bent rétegeltlemez burkolat, betonpadló, sok fehér; finom gesztusokkal elválasztott funkciók, gazdaságos méretek, berendezés. A közös tereket a déli-délkeleti irányba tájolták, a ház a kert, a fény felé nyílik meg. Remélhetőleg a délkeleti hosszoldalra tervezett teraszfedél is elkészül valamikor − mint Pajer Nóra tervezőtől megtudtam:

„a nagy üvegfelület árnyékolását biztosítja, amire egyébként a régi tornácos ház archetípusaként tekintettünk”.

Ha a mostani igen forró nyárra gondolok, nem csak a tervezői program beteljesítése miatt lenne lényeges, hogy megépüljön, a nyári kánikulában ma már alapvetően fontos árnyékolószerepe lesz. Reméljük, valamikor elkészül.

Az indokoltnál valóban nem nagyobb alapterület, az igazán szükségesnél nem több berendezés. Nincs anyaghalmozás, nincsenek szerkezeti túlkapások a házon/a házban, kevés a betonozott, térkövezett felület kint a kertben. Mindeközben könnyed ritmusú nyíláskiosztás, szép arányok, precíz, aprólékos munkával kivitelezett részletek jellemzik az épületet.
 

Ahogyan a bevezetőben írtam, nincs semmiféle lemondás, hiánygazdálkodás ebben a programban, egyszerűen annak a végiggondolását, mintáját látjuk itt, hogyan kellene, hogyan lehetne laknunk a jövőben.
 

Még több fotó a galériában!