Danyi Balázsnak az OCTOGON magazin 176-os (2022/4-es) lapszámában megjelent képesszéje a Partizan Architecture által tervezett Flow Spaces és Hotel Noble enteriőrjét tárja elénk – világos és sötét világok anonimitása az ideiglenesség és maradandóság jegyében.
Hotelszoba mint fluid bútor
A Flow Spaces egy belvárosi bérházban kialakított hostel. A belsőépítészet a Partizan Architecture munkája. A hostel tavaly az épület további tereit is birtokba vette, és superior kategóriás, minimalista esztétikájú szobákat alakítottak ki, ugyancsak a Partizan segítségével. Az építészek a szobák szerény méretéből indultak ki, céljuk pedig az volt, hogy minél szellősebb, világosabb tereket hozzanak létre, amit a vendég saját ízlése és igénye szerint lakhat be.
A tervezés során olyan kérdéseket feszegettek, miszerint mire használhatóak az egyes bútorok. Mi valójában egy ágy? Milyen funkciói lehetnek? Mire lehet szüksége egy utazónak? A válaszuk végül a konvenciókkal való szakítás lett:
a hotelszobákat mint beépített bútorokat tervezték meg, ahol szinte egyáltalán nincsen szükség kiegészítő elemekre.
Az ágy ugyanis itt egyszerre működhet pakolófelületként vagy ücsürgő zónaként, a matracok változatos formációkban helyezhetőek el, a polc pedig lehet ülőfelület, de asztal is. Így minden terület használhatóvá válik, miközben sehol nincsenek véglegesen lehatárolt funkciók. A vendég szabadon alakíthatja ki a személyes terét: a szoba fehér vászonként várja.
Az építészek az ideiglenesség és maradandóság fogalmával is eljátszottak, érzékeny kontrasztba helyezték a régit az újjal. A bérház eredeti fagerendás födémjét fehérre festve hangsúlyozták, a tartószerkezetet pedig gyöngyházszín velencei stukkóval emelték ki. A szobák elválasztására húzott friss válaszfalak ezzel ellentétben simák és egyszerűek, mintha csak a „szoba-bútor” részei lennének, amelyek ki tudja meddig maradnak a helyükön.
  |
  |
  |
A hotel-élmény fenomenológiája
Míg a Flow Spaces-nél a világos árnyalatokra épített a Partizan Architecture, addig az Erzsébet híd közelében található Hotel Noble esetében a sötét belső terek adták koncepciójuk magját. A mélyszürke és fekete árnyalatok mint az éj leple borulnak az enteriőrre. Az építészek itt azt a kérdést tették fel a tervezésnél, hogy hogyan érezzük magunkat, ha szállodában vagyunk. Mit várunk a helyzettől, és miben különbözik attól, mintha otthon lennénk. Fő inspirációjuk egy holland pszichológus, D.J. van Lennep 1969-es esszéje volt, amely a szállodában tartózkodás fenomenológiájáról szól.
A szerző a hotel-élményt egy másfajta létezési módként definiálja, ahol vendégként idegenné alakulva képesek vagyunk megszabadulni a társadalmi kötelezettségektől és feloldódni a kötetlen anonimitásban.
Ez a van Lennep által megfogalmazott felszabadító anonimitás lett a terek kialakításának mozgatórugója. A vendég a sötét folyosókon barangolva egy külvilágtól elzárt térbe csöppen, ahová alig jut be természetes fény, a falakon különböző irányokban tükörcsíkok futnak, amelyek aztán nagyobb, sötéten tükröződő felületekbe torkollanak. Ettől felborul a megszokott tájékozódási képesség, és egy végtelennek tűnő dezorientált tér születik.
A szobák ajtajai sem egymás felé néznek, hanem bontott, grafitszürke téglafalakra. Így, bár hallhatják egymást a szomszédok, a direkt találkozást elkerülhetik. Az építészek úgy tervezték a szállodai tartózkodás útvonalát, hogy a közös terek nyers felületei egyre puhuljanak az intim terek felé haladva.
A szobába lépve nemes anyagok és puha felületű bútorok fogadnak. Ebben a privát térben, ahol az utazó kívülről csak egy szoba- szám, végre teljesen eltűnhet a külvilág szeme elől, miközben saját identitására egyedül az ágy felett függő, kör alakú tükör emlékezteti.
  |
  |
  |
Partizan Architecture | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
