Hull a pelyhes...

Hegyi ház az Óriás-hegységben

• Szöveg: Octogon
• Fotó: BoysPlayNice
• Olvasási idő: 1 perc

Havazik, és ilyenkor mi lenne szebb a hegyi tájnál? Már a hely neve is mesés – ki ne lenne kíváncsi az óriásokra? Legalábbis biztonságos távolságból... A mar.s architects, Martin Šenberger a hegyvidéki életforma évszázados tradícióit ültette át a mai gyakorlatba úgy, hogy azt a köztudomásúan nagy építőmesteri tudással rendelkező óriások is megirigyelhetnék. 
 

A fával burkolt tömeg masszív, kővel burkolt lábazati szinten áll, a lejtőre merőlegesen. A hagyományos, nyeregtetős, zárt tömeget csak a lejtő fölé kinyúló, ferde támaszokkal gyámolított nagy terasz bontja meg. Az idővel beszürkülő faburkolat ellenáll a legvadabb hegyi viharoknak is, és megőrzi a ház autentikus megjelenését. A fehérre festett tartóoszlopok élénkítik a burkolatot, ahogy a fa öregszik körülöttük, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak.

A ház különböző arcát mutatja a magasban vezető út és a hegyi lejtő irányába. Elhelyezkedése követi a helyi hagyományt: távol az úttól, a hegygerinccel párhuzamosan áll a lejtő közepén. Az út felé zárt homlokzatot csak a bejárat fekete doboza és a fölötte, tengelyben kialakított tetőfelépítmény bontja meg. A panoráma felé viszont megnyílik, a kinyúló terasz mögött a homlokzat síkjától visszahúzott, fedett-nyitott verandát alakítottak ki, amely extrém időjárás esetén is kapcsolatot jelenthet a külvilággal. 

A fekete fémlemezzel fedett, egyszerű megjelenésű ház minden kényelmet biztosít, amire a zord körülmények között szükség lehet. Az alaprajz logikus, megfelelő méretű bejárati terek, gardróbbal, kamrákkal, amik biztosítják a „csöpögésmentes” bejárást a lakóterekbe. A lépcsőház a lakóterektől szeparált, lefelé a wellness, felfelé a hálóhelyiségek találhatók. A nappali terület tágas és összefüggő, kapcsolatban áll a verandával, és azon túl a nagyszabású terasszal, amely szinte kilátóként funkcionál a lenyűgöző tájban.
 

Forrás: Linka

További rajzok és képek a galériában!

1 / 33 fotó