Egy bükfürdői hotelépület rekonstrukciója
Az épületfelújítások terén nem szabad megfeledkeznünk a huszadik századi építészeti hagyatékról. Szerencsére a témával egyre többen foglalkoznak az építész szakma berkein belül. Műemlékfelújítás tematikánk részeként most az A4 Stúdió munkáját, egy bükfürdői hotel megújulását mutatjuk be az OCTOGON magazin 181-es, (2023/1-es) számából.
Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém írni egy különös hotelépület felújításáról. Karel Hubáček épületét hét év építés után 1973-ban adták át az egykori Csehszlovákiában, a Liberec városa feletti hegycsúcson. A 2006-ban UNESCO világörökségi védelem alá került kilencven méter magas Ještěd torony különös formájával, az Otakar Binar tervezte belsőépítészeti értékeivel együtt egyszerre idézi meg Délkelet-Ázsia egzotikus építészetét és az űrkorszak sci-fi futurizmusát. Alsó szintjein lévő szállodaszobáinak jellegzetes repülőgép-ablakai kapcsán olvastam arról, hogy az egykori szocialista országok belföldi turizmusát kiszolgáló hotelek gyakran éltek ezzel a megoldással, ami nem pusztán a pihenés és kikapcsolódás igényét szolgálta, hanem a szocialista állampolgárokban azt az illúziót kelthették, mintha egy valódi külföldi, sőt nyugati utazáson vehetnének részt: valódi repülőkön, hajókon ülhetnének, ablakaik a Copacabanára néznének. Egyfajta manipuláció volt ez a hatalom részéről a szabad világ felé, ami azonban a kreatív építészek számára több lehetőséget biztosított arra, hogy a tucattervek szürke tömegvilágától eltérve kísérletezzenek egyfajta korszerű, „nyugatias” esztétikával, noha a technológiai feltételeke ehhez nem is voltak minden esetben ideálisak. Elég csak Tillai Ernő 1978 és 1983 között épült Hotel Ezüstpart szállodájának homlokzati rendszere gondolni, ha a hotelműfajban rejlő kreatív szabadságra keresünk példát a szocializmus éveiben. De hogyan kerül a képbe Herbert Warnke elvtárs Bükfürdőn?
Genosse Warnke a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (FDGB) elnöke volt 1948-tól egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig. Szakszervezeti aktivistaként azonban már a náci hatalomátvétel előtt, 1932-ben képviselővé választották a Reichstagban. A háború alatt Svédországba menekült, majd az NDK megalakulása után került a szakszervezeti szövetség élére és lett Lenin-renddel kitüntetett nagy hatalmú pártvezető. Nem csoda tehát, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) 1977-ben Bükfürdőn nagypaneles technológiával felépített új szállodáját hivatalosan SZOT Herbert Warnke Gyógyüdülőre keresztelték.
Itt aztán történetünk folytatódhatna akár a hazai szakszervezeti üdültetésről, a SZOT hotelláncának épületeiről és a szocialista reláción belüli csereüdültetés mikéntjéről szóló gondolatokkal. Vagy az NDK-ban dolgozó magyar vendégmunkások életkörülményeit bemutató, illetve a Magyarországon nyaraló NDK-s lányok férfihencegésben legendássá tett szabados vágyait taglaló bekezdésekkel, valamint a Magyarországon nyaraló kelet- és nyugatnémet rokonok, családtagok találkozóiról. Folytathatnánk írásunkat a nyaralni Magyarországra érkező, majd a budapesti NSZK nagykövetség kertjébe bemászó, végül a Páneurópai Piknik keretében Ausztriába menekülők történeteivel, azonban írásunk szempontjából talán ennél fontosabb, ami a kies Müritz-tó partján történt.
Itt, pontosabban Klink an der Müritzben adták át ugyanis 1975-ben a kétezer ágyas FDGB Herbert Warnke szakszervezeti üdülő épületét, ami jellegzetes, csillag alakban strukturált, három épületszárnyával messze a szocialista NDK építészeti színvonala felett állt. Sőt, a német egyesítés után is népszerű szálláshelyként üzemelt, noha az immár kapitalizálódó viszonyok között az új tulajdonosok nem igazán költöttek korszerűsítésre, így a bútorzat és szolgáltatások folyamatos leépülése után végül 2015 szilveszterének másnapján az épületből ki jelentkezett az utolsó vendég is. Sajnos hazai összefüggésben is igencsak ismerős módon hiába fogott össze a helyi közösség fiatal építészekkel, művészettörténészekkel egy későmodern építészeti érték megmentése érdekében, az FDGB Herbert Warnke Hotel kapcsán a műemlékvédelmi hatóságok minden műemléki besorolási kérelmet elutasítottak, és az egykori szakszervezeti hotel épületét 2017. szeptember 28-án, 15 órakor, egy szakszerűen kivitelezett robbantás kíséretében eltüntették.
Noha az elmúlt években műemlékvédők, urbanisták és építészek egyre hangosabban és hatékonyabban állnak ki a közép-, illetve későmodern építészet hazai emlékeinek védelme érdekében, valójában sajnálatosan több kudarcról, bontásról, tervszerű lerohasztásról, lelketlen átépítésről hallunk mint valódi értékmentő sikerről. Ráadásul, ahol megmenekül egy-egy 60-as, 70-es, 80-as években épült ház, ott sincs garancia arra, hogy a manapság előírt szigetelési, gépészeti rendszerek, az elérhető építőanyagok, térhasználati igények, kitűzött profitcél elérése és alkalmazása után elégedettség tölti el az egykori épületekért és értékekért aggódókat.
A rendszerváltás után a bükfürdői SZOT Herbert Warnke Gyógyüdülőt a közeli Répce folyó nyomán keresztelték át Hunguest Hotel Répcére, majd egy évtizeddel később mellé épült a Répce Gold épülete. Végül a 2020-as években kezdődő rekonstrukció nyomán az épületek immár Hunguest Bük néven közös entitást képeznek: az egykori Répce a „keleti szárny”, a később épült Gold a „nyugati szárny”. A Kendik Géza vezette A4 Studio és a belsőépítészeti terveket jegyző PONT co.lab tervezői tehát arra kaptak felkérést, hogy a hetvenes években épült, a kilencvenes években némi ráncfelvarráson átesett hotel „keleti szárnyát” újítsák meg.
   |
Az épületről készült archív fotókat, képeslapokat nézve az a benyomásom támad, mintha itt is a korábbiakban leírtakhoz hasonlatos formai inspiráció kissé bátortalan alkalmazása volna tetten érhető az eredeti épülettervben, ugyanis a hét emelet magas épület dimenzióit, ablakritmusát, illetve a tetőn látható gépészeti idomot, a üvegezett spirális lépcsőház üveghengerét, a bejárati homlokzaton látható körablakok sorát, a kabinszerű szobákat mintha egy kéményes óceánjáró szállodahajó felépítménye inspirálta volna. Kissé a főtömeg tengelyére merőleges alacsonyabb épületrész betonelemei, zömöksége, szürkesége is valamiféle kikötői mólót idéznek, de a bejárat feletti egykori kettős betonívbe is könnyen belelátható egyfajta hullámvonal, amit a mostani felújítás hajóorrszerűen ívelt előtetője váltott fel.
Talán nem belemagyarázás tehát, hogy a tengeri utazás vágyának hajóforma álomképe öltött itt testet a hetvenes években, amit a mostani felújítás is tiszteletben tartott, noha az épület homlokzati színezését, illetve a szobák franciaerkélyeinek színes üvegkorlátjait elnézve mintha szállodahajónkat immár naplementés derengés színezte volna át. Tiszteletet érdemlő tehát, hogy a felújítás építészeti koncepciója a fő formai elemeket, a hotelhajós karakterjegyeket megőrizte, aminek egyik legszebb részlete a „hajó” tatjaként pozicionált üveghenger, amit szerencsére nem tettek tönkre valamiféle energetikai szabványokat követő burkolattal.
  |
A közép- és későmodern épületek megőrzése kapcsán nem pusztán az eredeti építészeti szellemet elpusztító korszerűsítő átépítés jelent veszélyt, hanem a gyakorta „retrónak” nevezett szerepjátszó stíluselemek átgondolatlan, divatosnak, trendinek szánt, ugyanakkor súlytalan alkalmazása. Bükfürdőn az építészeti rekonstrukció megtartva-megőrző alapvetése mellett rendkívül figyelemreméltó a belsőépítészeti stiláris narratíva látványos végeredménye, ami rendkívül magabiztosan kerülte el a „retrózás” csapdáját. Oláh Nikolett belsőépítész és a szobákban látható faliképeket, a közösségi terek tapétáit jegyző Kuthi Anikó grafikus a hatvanas évek elején kibontakozó op-art geometriai és színdinamikai rendszerét adaptálta a szálloda belső tereibe. Ez esetben nem az optikai érzékcsalódásra apelláló kompozíciókat, hanem a letisztult, minimalista, gyakran ívekbe görbülő, a víz, sőt a fürdő gyógyvizeit idéző megoldásokat látunk a falakon, amelyek ívelt, lendületes, csavarodó vonalvezetései gyakran a szobák és a közösségi terek bútoraiban is visszaköszönnek.
   |
Üdvözlendő, hogy nem esztétikai, a képzőművészeti formaelemeket imitáló idézetek, utánérzések sorát reciklálják a tervezők, hanem egy olyan belsőépítészeti koncepció felfrissülő együttesét láthatjuk, ami képes negédes, olcsó nosztalgiázás nélkül egy fél évszázaddal ezelőtti időszak korszerűségére rámutatni. Zárásként: nem állítanám, hogy az A4 Studio és a PONT co.lab megtalálta volna a bölcsek kövét, a minden zárba illő kulcsot a közép- és későmodern építészet megőrzendő örökségéhez, de talán a tervezés során nem is ez volt a céljuk. Ugyanakkor a Bükfürdőre pihenni vágyók messze az átlagos feletti esztétikai élményt kapják, ami mindenféleképpen megérte az erőfeszítéseket.
Az OCTOGON magazin 181-es (2023/1-es) hagyományosan műemléki lapszámában sok egyéb mellett a Pyxis Nautica és az Optinvest Zrt. által belsőépítészetében felújított Breitner-házzal, a Vékony Tamás / Bayer Construct tervezésében újjászülető Andrássy úti Karsai-palotával, a Hegedűs Zsolt / Centralwood által jegyzett Vasvári Pál utcai zsinagóga megújulásával találkozhattok.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
