A Kengo Kuma-tervezte Dundee Design Museum.
Skócia meghatározó szerepet játszott a múlt századfordulón az iparművészet modernizációjában. Mackinstosh és köre (a Glasgow-i Négyek) minimalista bútorai és enteriőrjei ugyanis, amelyek az 1900-as évek elején nagy feltűnést keltettek Torinóban, Drezdában és Bécsben, a funkcionalizmus előzményeinek tekinthetők. Ez a motivációja a Victoria & Albert Museum nemrég avatott skóciai filiáléjának.
A cikk nyomtatásban az OCTOGON 2019/8-as lapszámában jelent meg.
A 150 ezer lakosú Dundee Skócia keleti oldalán, a Tay folyó torkolatában fekszik. A hajdan forgalmas kikötőváros a tizennyolc-tizenkilencedik században textil-, valamint hajóépítő-iparáról volt nevezetes. Innen indult felfedező útjára Scott kapitány. Az öbölben 2001-től gigantikus összegből mintegy három évtizedesre tervezett revitalizáció kezdődött, ennek részeként épült 80 millió fontos (32 milliárd forint) költségvetéssel a nyolc kilométer hosszú és kétszáznegyven hektáros rakparton az egykori Earl Grey dokk helyén, majd nyílt meg 2018 őszén Skócia első designmúzeuma. Stílszerűen egy designként is értékelhető jármű, az Antarktiszt megjárt Discovery háromárbocos kutatóhajó közvetlen szomszédságában.
Az intézmény létesítésének gondolatát a helyi egyetem művészeti karának dékánja vetette fel még 2007-ben a londoni V&A Museum, a világ első és (alighanem ma is) legjelentősebb iparművészeti gyűjteménye igazgatójának. Az ötlet meghallgatásra talált: az épület megtervezésére 2010 januárjában pályázatot írtak ki; a százhúsz résztvevő közül kiválasztott hat finalista anyagát a helyi Abertay Egyetemen kiállításon mutatták be. A három-három skót, illetve külföldi team munkája közül az év novemberében hirdették ki a győztest Kengo Kuma személyében.
Az 1954-ben született japán építész neve nem hat olyan ismerősen, mint jó néhány honfi- és pályatársa (Toyo Ito, Tadao Ando, Shigeru Ban) világszerte figyelemmel kísért tevékenysége. Noha a nyolcvanas években a Columbia Egyetemen folytatott tanulmányokat, és irodát működtet Párizsban is, munkássága inkább Kelethez kötődik. Legtöbb műve Japánban (Nemzeti Stadion, Kabukiza-torony: Tokió; Képzőművészeti Múzeum: Nagaszaki; Városi Közösségi Csarnok: Nagaoka), kisebb részben Kínában (Nagy fal ház, Bevásárlóközpont: Peking) épült meg.
Számára fontos szempont a hagyományhoz való kötődés, ami nyilván könnyebb az ismerős kulturális közegben. Ennek a tudatosan vállalt és érvényesített vonzalomnak írásaiban is nagy teret szentel.
„Mondhatjuk, célom a tér (place) újrafelfedezése. Mint ami a természet és az idő produktuma, ez a legfontosabb [számomra]. Azt gondolom, építészetem a természetnek egyfajta keretezése” – olvashatjuk ars architecturalis-nak tekinthető vallomásában, amely válogatott írásainak egy Amerikában élő magyar származású építészettörténész, Bognár Botond szerkesztette 2009-es kötetében jelent meg. S mintha csak ezt a gondolatmenetet folytatná a dundee-i múzeum koncepciójaként papírra vetett soraival: „Mindig az a hely inspirál, ahová a projektet szánjuk. Már korábban is többször jártam Skóciában. Őszinte rajongója vagyok a skót tájnak és természetnek. Amikor eldöntöttük, hogy indulunk a pályázaton, első dolgom volt megnézni a helyszínt. Mindig így cselekszem (…) Amikor elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan is fogjunk a projekthez, egyik kollégám fényképet mutatott nekünk egy észak-kelet skóciai sziklaszirtről – mintha a víz és a szárazföld hosszú érintkezéséből jött volna létre ezt a különös formáció. A Dundee Design Museummal valójában arra tettünk kísérletet, hogy ezt az egyedülálló geológiai alakzatot mesterséges sziklatömb alakjában építészetté transzponáljuk.”
  |
A nyolc és félezer négyzetméter alapterületű épület két – egymás mellé helyezett és fejtetőre állított – csonkagúlából áll. A harminc centiméter vastag, belül acéllal merevített betonkonstrukciók kontúrjai alul háromszög alakú diadalívet rajzolnak. Ily módon nem csupán a belváros öbölre futó tengelyéből (Union Street) nyílik rálátás a vízre és azon át az öböl másik oldalára, hanem felidéződik a múlt is. Ezen a helyen állt ugyanis az a díszkapu, amelyet Viktória királynő és Albert herceg 1844-es látogatásának emlékére emeltek, s amelyet 1966-ban a folyót a közelben átszelő híd (Tay Road Bridge) építése miatt kellett elbontani.
Míg a lefelé szűkülő alsó szinteken (a két bejárattal is) egyértelműen elhatárolódik egymástól a publikum által használt közösségi tér és a múzeum intézményi blokkja a hivatali helyiségekkel, a felfelé szélesedő két gúlát az emeleti födémben acélgerendák, a homlokzaton pompás kilátást és természetes fényözönt árasztó üvegfalak kötik össze.
Nem csupán a virtuóz formavilágon (a tervezés során 3D-s modell segítségével) érvényesített racionalizmus és ökonómia érdemel említést, legalább ennyire figyelemreméltó a látvány is, amely majdhogynem ellentmond ennek a mérnöki gondolkodásnak.
A keskeny ablakokkal csak itt-ott megnyitott betonfalakra ugyanis a felülettől rézsútosan elrugaszkodó vízszintes betonlapokat szereltek, mintha árnyékoló spaletták volnának. Ily módon az összességében lefelé keskenyedő épületegyüttes horizontális (a fény irányától és erejétől amúgy is változó) mintázatával már nem egyszerűen hullám verte sziklatömbre emlékeztet, a vizes környezetben (hátul a folyóval, előtérben mesterséges medencékkel) egyszersmind horgonyzó hajó képzetét is kelti – nemkülönben a történeti emlékű Discovery szomszédságában.
  |
Az impozáns csarnokban belül is nagyon más világ fogadja a látogatót, mint amit hagyományos múzeumtól megszoktunk. Keveset mondunk róla, ha csak a látványelemeket említjük: az üvegfalú liftet, a padló kék mészkő burkolatát, illetve a falat a külsőhöz hasonló módon tagoló-dísztő tölgy felületű paneleket. Nem művészeti szentély, hanem ingyenes és családbarát közösségi ház várja itt az érdeklődőt: a büfékben gyerekmenüvel, a félemeleten pelenkázóval, és az otthon csomagoltak kényelmes elfogyasztására szolgáló piknikteremmel.
A nyitott terű impozáns előcsarnokban önkiszolgáló falatozó, mögötte könyvekkel teli múzeumshop. Innen kényelmes lépcső vezet az emeletre, ahol – a már említett teraszos vendéglő mellett – válogathatunk a nem kevésbé fontos szellemi táplálkozás különböző formái (a skót design válogatott darabjait felsorakoztató állandó kiállítás és időszaki kortárs művészeti tárlatok, az interaktív off- és online videojátékok, a gyerekfoglalkozások és előadások) közül. Nemhiába. A látogatók száma a várakozásokat jóval meghaladva már ez év március végén elérte a félmilliót, ami hat hónap alatt önmagában is jelentős, a város lélekszámának több mint háromszorosaként meg éppenséggel imponáló.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
