Összegyűjtöttünk 7 épületet, amik jól példázzák az építész hitvallását.
Geometrikus formák, markáns élek, hatalmas üvegfelületek, monunentalitás, de mégis könnyed elegancia, alkotói szabadság - mindez elmondható I.M Pei építészetéről, aki koncepciói megalkotásánál mindig figyelembe vette a környezetet, a hagyományokat és a közösséget, akinek tervez. Az építész Kínában született, 18 évesen érkezett az Egyesült Államokba, elvégezte a bostoni műegyetemet, ezután a Harvardon tanult és szerzett diplomát ipari formatervezésből. I.M. Pei munkásságát számtalan amerikai és nemzetközi díjjal ismerték el.
  |
Mesa Laboratórium, Légkörkutató Intézet, Boulder, Colorado, USA, 1967
A leginkább múzeumairól elhíresült, Pritzker-díjas I.M. Pei a Sziklás-hegységhez illeszkedő légkörkutató intézet megtervezésével robbant be az építészvilágba. Az építészt a Mesa Verde Nemzeti Parkban található sziklafalvak inspirálták, melyeket az indiánok építettek a kanyonok meredek falába. Az épület szerkezete homokkővel kevert beton, melynek felületén durva vonalakat véstek, de a rózsaszín homlokzat sem véletlen. A vad, sziklás, kanyonokkal szabdalt természetben úgy foglalja el helyét az épület, és úgy illeszkedik a hegy vonulataihoz, mintha mindig is ott állt volna.
  |
Kennedy Könyvtár, Boston, USA, 1979
Betonacél, üveg és geometriai alakzatok - a Kennedy Könyvtár és Múzeum ötvözi I.M. Pei meghatározó stílusjegyeit. Az épület az USA 35. elnöke, John F Kennedy emlékére épült, ahol olyan iratokat és tárgyakat őriznek, melyek a szolgálati ideje alatt jöttek létre, de emellett az életéről szóló kiállítás is várja a látogatókat. Pei-t közvetlenül a család választotta ki erre a feladatra, miután az elnököt 1963-ban meggyilkolták, azonban a projekt hosszú évekig húzódott, számtalan megpróbáltatás és helyszínváltás övezte, amíg 16 év után végre felépült.
  |
A Louvre üvegpiramisa, Párizs, Franciaország, 1989
Az 1980-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a királyi palotának épült barokk-klasszicista Louvre már nem felel meg múzeumi céloknak, így bővítése szükséges. Erre egy nemzetközi pályázatot írtak ki, amit I.M. Pei nyert el, egy akkor még meglehetősen sok ellenkezést kiváltó koncepcióval: ez volt az üvegpiramis, mely azóta Párizs egyik szimbóluma. A struktúra teljes egészében üveggel borított, így a körülötte lévő történelmi épületcsoport is látható, ráadásul az üvegszerkezet a legnagyobb felülvilágítója is a több ezer négyzetméternyi földalatti térnek. Az építész nem állt meg egy piramisnál: a vízmedencék mellett 3 másik is található, igaz, sokkal kisebb változatban. Sőt, pusztán a statikai bravúr örömeként tervezett egy fordítottat is, ami 13 méter hosszan a földalatti térbe csüng be és alig 1,4 méterre a padló felett ér véget.
  |
Bank of China Tower, Hongkong, Kína, 1990
Ez a 367,5 méteres felhőkarcoló vitathatatlanul Hongkong egyik legnagyobb látványossága, ráadásul ez volt az első 300 méter magasság feletti épület, ami az Egyesült Államokon kívül épült fel. A szerkezetet háromszög vázzal ellátott négy acéloszlop támasztja alá, mindezt pedig üvegfal borítja. Az épület tervezésénél egyébként a megélhetést és a jólétet szimbolizáló növekvő bambuszrügyek szolgáltattak némi ihletet.
  |
Rock and Roll Hall of Fame, Cleveland, USA, 1995
Hogyan lehet megformálni azt az átütő energiát, ami a rock and rollban rejlik? Hogyan képes egy épület átadni mindazt, amit a gitárszólók, a mély basszus dallamok és a karcos vokál hordoz? Amikor I.M. Pei az épület koncepcióján dolgozott, számtalan koncertre ment el és rengeteg zenésszel beszélgetett, mindezt azért, hogy megfogja a rock esszenciáját. A főtömegbe beékelődő üvegezett átrium motívuma egyébként a Kennedy Könyvtár óta jól ismert, de a Louvre üvegpiramisára is reflektál.
  |
Miho Múzeum, Kiotó, Japán, 1997
Igazán idilli környezetben áll a kiotói múzeum: hegyek, zöldellő fák, a természet mindenütt. I.M. Pei itt egészen finom építészetet alkalmazott, hiszen itt semmi szükség nem volt arra, hogy a természetet elárassza monumentális formákkal. A múzeumot egy alagúton, majd az erdőn átvezető hídon lehet megközelíteni, de egyedisége nem csak ebben rejlik. Az épület ötvözi a tradicionális japán építészetet a modernnel, tetőszerkezetét áttetsző háromszögek borítják, melyek lehetővé teszik, hogy a fény bevilágítsa a tereket.
  |
Iszlám Művészeti Múzeum, Doha, Katar, 2008
A dohai Iszlám Művészeti Múzeum I.M. Pei művészi víziója az iszlám építészet lényegéről. Egybeolvad itt a modernista geometria formális nyelve és a muszlim művészetben talált, néha szikrázó geometria. Mentes minden mesterséges csillogástól – lenyűgöző méretei és célja ellenére építészetileg meglepően szerény. Az építész rengeteg időt szánt arra, hogy felkeresse és bejárja az iszlám kultúra fontos épületeit, hogy megtalálja azt, ami ezek esszenciáját adja. Végül mindezt nem a színes és buja motívumokban találta meg, hanem a kopár sivatagban. Éppen ezért az általa tervezett múzeum fő formálója a sivatagi nap, ahogy a színek különböző árnyalatait és az árnyékokat létrehozza.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
