Ichthiológia

Ház Remeteszőlősön. Martinkó József írása az OCTOGON magazin 183-as (2023/3-as) lapszámából.

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Lazac, Ponty, Keszeg, Süllő, Amúr, Hal, Harcsa, Pisztráng, Csík olvasom az egykori kiskertes üdülőtelepből önálló községgé vált Remeteszőlős település utcaneveit és amióta először láttam a GUBAHÁMORI építésziroda legutóbb elkészült házának alaprajzát nem tudok szabadulni egy gondolattól. Feltevésem szerint ugyanis a budai hegység egyik szűk kis völgyének mélyén futó patakocska partján kiszabályozott és egykor csupa hétvégi házacskából álló telekbokor utcaneveiben megjelenő hal és az ívelt házforma, alaprajzi kontúr között összefüggés van. Noha első pillanatban visszahőköltem az ötlettől, mert napjaink (szerzői, kritikai) építészeti progressziójának még mindig sajátja a modernizmus ethosza, a végletes absztrakció, az építészeti nyelv és formakészlet zártsága, az immanens értékmintázat, amiben az épületek és tervezői koncepciók leginkább egymással folytatnak párbeszédet.
 

Kevés a visszajelzés egyes építészetre vonatkozó spekulatív elképzelésemmel kapcsolatban, illetve bevallom őszintén, hogy az irodalomtudományban, valamint a film - és színházelméleti írások közül mindig nagy hatással voltak rám a hermeneutikai mélyfúrások és keretezések, most mégis bizonytalanul próbálom szétszálazni, hogy amit látok az érvényes olvasat-e, vagy pedig egyfajta véletlenből fakadó félreértés. Vajon feltételezhetem-e azt, hogy ebben az esetben valóban igazam van és arra látok komoly kísérletet, hogy fiatal építészek alkotóközössége ne csak elmélkedjen, nosztalgiázzon a posztmodern építészet jel- és formatulajdonításának sajátosságain, hanem a valóságban is számot vessen a korszak eszközrendszerével, amit a megmerevedett és kiüresedett modernizmus meghaladására mozgósított.

Eddig leginkább a Paradigma Ariadné iroda építészei irányából láttunk olyan megnyilvánulásokat, amik a posztmodern újragondolását, vagyis a kommersszé, unalmassá váló konzummodernizmus, szupermodernizmus, fogyasztói építészet meghaladásának (egyik) eszközének tekintették a posztmodern építészet újrafelfedezését. Játékos, fantáziadús, jelentéses, színes és kritikai építészetként próbálnak tekinteni a posztmodern építészetére, amit azonban nem terhel meg a dekonstrukció filozófiai összetettsége. 
 

Mint ahogyan fiatal építészetelméleti szerzők, kritikusok esetében látjuk, bátor kísérletek zajlanak arra vonatkozóan, hogy a posztvalóság világában bizonyos rendező elveket legyenek képesek definiálni, összefüggéseket megnevezni. Ilyen lehet akár a „utópikus realizmusok” sorozata, illetve az Építészfórumon megjelenő szövegek terminológiája. Korábban Wesselényi-Garay Andor tett kísérletet az építészeti jelen elméleti irányzatainak megnevezésére, de szerény személyem is próbálkozott a hantológia (hauntológia) és építészet, építészeti nosztalgia és a modernitás műemlékiségének összefüggését körüljárni, vagy a kollapszológia fogalmát megérteni a fenntarthatóság modelljében, stb. Ezek a kísérletek mindenképpen hasznosak és tanulságosak még akkor is, ha a kultúra jelen állapotában tudható, hogy sem trendek, irányzatok, divatok, normativitás nem létezik már, csupán érdeklődés és filterbuborékok pillanatnyi oszcillálása.       

Hasonlíthat-e egy lakóház alaprajza egy hal sziluettjére úgy, hogy ez a geometriai, formai játék sem öncélúsághoz, sem giccsre nem vezet? Ha az összefüggés létező, akkor ez a formapárhuzam hátterében a posztmodernizmus áll-e? Pusztán utcanevek és a telek keskenysége elegendő alapot ad e arra, hogy az összefüggést valóságként kezeljem?

Miközben ezt a lehetőséget nem vetném el, lassan érkezzünk meg a házhoz. A keskeny telken felépülő íves forma több építészeti problémára is választ keres. Mivel az utca felé egy garázsbejárat méretére keskenyedő felülettel néz az épület, az épületegész belső ívelése, homorú homlokzati vonala lehetőséget ad arra, hogy az utcával való kapcsolat bizonyos tekintetben mégiscsak létrejöjjön, miközben az ív ölelésében az oldalhatáron lévő keskeny kertrészlet is definiálttá váljék. Ugyanakkor az ív homorú oldalán ez az oldalhatáros kerti helyzet kissé távolodik, védettebbé válik az utca felől. Másfelől az ívek lehetőséget teremtenek arra is, hogy az utcától távolodó részek szinte észrevétlenül szélesebbé váljanak, hiszen az ívek sugara nem egyforma.

Így a garázs felől a telek belseje felé haladva lehetőség nyílik egy szélesebb átmérőre, amiben az egyterű konyha-étkező-nappali elfér, aminek tágasságát a két oldalon elhelyezett üvegfalak, oldalteraszok is felerősítik. Ebből a lakótéri egységből jobb oldalon egy hálószobába léphetünk be, míg bal oldalon belső kertre nyíló nagyobb hálószoba található. Ugyancsak az ívelt alaprajzi kontúrból következik a ház leginkább lírai eleme, ami tulajdonképen nem más, mint a nappalit és a hátsó szobát összekötő folyosó, aminek kezdőpontjából szinte nem látható, nem pontosan következtethető ki, hogy hova is érkezik, meddig, milyen hosszan is húzódik ez a közlekedő. Így az akár egy hagyományos, háromosztatú hosszúházas elrendezésnek is felfogható rendszerbe az ívelt közlekedő révén egy váratlan optikai elhatárolás kerül komponálásra, ami rendkívül emlékezetes megoldást eredményez.
 

Az ív tehát a belső teret, illetve a belső tér és az azokat oldalról övező kertrészek viszonyát, valamint az épület és az utcafront viszonyát is meghatározó koncepcióként működik. Ebben a környezetben, ahol a sorban lebontott nyaralók apró üdülőtelkein kivagyi, emeletes villák sora terpeszkedik már, rendkívüli ajándéknak hat ez az épített minőség. Száz négyzetméter érvényes építészeti gondolat, ami a posztmodern formajáték hermeneutikai elemzésénél mindenképpen fontosabbnak hat.
 

GUBAHÁMORI | Web | Facebook | Instagram