A spanyol ZUMO látványtervei egy évszázaddal repítenek vissza az időben.
Az 1920-as évek elején Ludwig Mies van der Rohe számos olyan felhőkarcolót tervezett, melyek csak papíron készültek el, de már előrevetítették későbbi munkáit. Egy évszázaddal később a spanyol ZUMO iroda digitális látványtervein megnézhetjük, hogyan is nézhettek volna ki az épületek, ha megvalósultak volna.
 Fotó: ZUMO Ludwig mies van der Rohe, Friedrichstrasse felhőkarcoló projekt, Berlin-Mitte, Németország 1921. © 2021 Artists Rights Society (ARS), New York / VG Bild-Kunst, Bonn |
1921-ben a Berlin első felhőkarcolójára kiírt versenyre készítette el Van der Rohe a friedrichstrassei felhőkarcoló néven ismert torony tervét, ami egy radikális üveg-acél épület lett volna. Bár az épület csak papíron született meg, a tervvel Mies van der Rohe megalapozta a „csont és bőr szerkezet” elvét, majd egy évvel később, 1922-ben ugyanezt a megközelítést alkalmazta egy üveg felhőkarcoló megalkotásakor. A két forradalmi projekt alapja az acél vázszerkezeten alapult, ami lehetővé tette az épület átlátszóságát a nem tömör teherhordó falak felhasználásával. Most, egy évszáddal később a ZUMO digitálisan tiszteleg Van der Rohe modern és kortárs építészetet formáló, innovatív ötlete előtt azáltal, hogy digitalizálva megalkotta a két meg nem épült felhőkarcoló látványtervét.
 Fotó: ZUMO Ludwig Mies van der Rohe, üveg felhőkarcoló projekt, 1922. © 2021 Artists Rights Society (ARS), New York / VG Bild-Kunst, Bonn |
A ZUMO, Andre Sashko és Alessandro Lussignoli által alapított, kutatásra specializálódott barcelonai iroda, melynek fő profilja a digitális építészeti vizualizáció, amely a klasszikus tudást ötvözi modern technológiai szemlélettel, és arra törekszik, hogy új módszereket találjon az építészet érzékelésére, az építészet valódi lényegének bemutatása. Azon túlmenően, hogy elkészítették a Mies tornyok digitális látványtervét, a ZUMO csapatának célja volt az is, hogy feltárják és megörökítsék a múlt század építészeti történetének egyik forradalmi pillanatát. Az új digitális perspektívák ugyanis lehetővé teszik a néző számára, hogy elmerülhessen egy száz évvel ezelőtt városképben, ezzel emléket állítva Mies van der Rohe örökségének a virtuális térben. A koncepció egyben azt is demonstrálja, hogy a meg nem valósult épületek sokféle formát és megjelenést ölthetnek, beleértve azok digitalizált újjászületését is.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
