Ilyen az, ha felesleges sallangok nélkül tervez magának családi házat egy építész

A Mecsekoldalban épült fel ez a családi ház, amelyet a nemrég építészeti díjat nyert pécsi vásárcsarnok tervezői álmodtak meg. Cikkünket a 191-es, 2024/3-as lapszámból közöljük.

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Sztranyák Gergely
• Olvasási idő: …

Sokszor megélt tapasztalat, hogy nem követhet el a kritikus nagyobb hibát annál, mintha egy építész saját házát egyfajta ars poeticaként, hitvallásként próbálja meg értelmezni. Ennél már csak az volna nagyobb hiba, ha egy építész a saját házát egyfajta ars poeticaként, hitvallásként próbálná meg megtervezni. Esetünkben szerencsére nem erről van szó.

Két évvel ezelőtt valódi hazai építészeti szenzációként készült el Getto Tamás és Sztranyák Gergely pécsi építészek lenyűgöző új vásárcsarnoka (Octogon, 2022/5., 177.). Történetesen a sors úgy hozta, hogy az alkotópáros fiatalabb tagjának húga, Sztranyák Zsófia a következő lapszámtól magazinunk vezető grafikusa, közvetlen munkatársunk lett. Ráadásul az év novemberében Zöldi Anna kollégánk az Octogon online Feltörekvők elnevezésű sorozatában nagyinterjút készített a pécsi építésszel, amiből a becses olvasó nem pusztán a pályaív addigi szakaszát ismerhette meg részletesen, hanem a most elkészült saját ház koncepcióját, tervezési körülményeit, sőt a mögöttes építészetelméleti gondolatkört (premodern) is.

Mit lehet tenni most, hogy felépült az interjúban részletesen elemzett saját ház? Hosszan idézni a kitűnő és alapos interjút? Kitérni újra, immár nyomtatásban a makári, egy irányban oromfalas, másik irányban kontyolt tetős hagyományos épületforma transzformációjára, a gyerekek tetőterének és a szülői szint egymással összefüggő viszonyára, a 40 négyzetméteres terasz funkciójára, vagy a 65 négyzetméter alapterületű alsó szint („termikus burok”) szabályos négyzetére, a szimmetriát és aszimmetriát keverő alaprajzzal, középen nagy ablakkal a panoráma felé a két fő irányba? Nyomtassuk ki az interjú ezen részének kiemelését, a házra vonatkozó tételmondatot? „A házon minden az, ami: láthatóan leolvasható a formák nyelve, nincs fölösleg, csak tömörség.” Lehet, hogy nem lehet mást tenni... Annyira kerek ez az egész.

Belekapaszkodhatnék például abba a megkapó körülménybe, miszerint az új ház telkén áll egy régi házikó, ami immár irodaként, a háromfős stúdió műtermeként szolgál, nyikorgó, nyaktörő, meredek, csavart falépcsőjével, alsó szintjén kis tárgyalójával, padlásterén dolgozóasztalokkal, és elgondolkodhatnék azon kérdésen, hogy ha ebben a régi házban ülve tervezték azt az új házat, ki is valójában a tervező? Az építész, aki a vonalat húzta, vagy egy ház tervez másik házat? A házak egymást tervezik? Hogy minden ház egy másik házból következik és az építésznek egyetlen feladata van, hogy ezt a folyamatot végrehajtsa? Vagy ezen a logikán tovább haladva értsem úgy, hogy a Pécsi Tudományegyetem Épületszerkezettani Tanszék docensként tanító tervező saját háza egyfajta tanulmány, szemléltető eszköz, ami a tervezési praxis és a tanítás, tanulás közötti összefüggéseket analizálja? Olyan építész háza ez, aki arra keresi a választ saját háza tervezése során, hogy az építészet megérthető, megtanítható-e?

Tőlem kissé idegen ez a szenvtelenség. Nekem az (új) építés, az építészet még mindig dráma. Szenvedély. Kockázat. Krimi. Forradalom. Rock and roll. Avantgard. Modern. Nem tudom teljes egészében elfogadni a premodern vagy posztmodern modernitáskritikáját és kiszámíthatóságát. Ebben a házban is a hátsó, oldalsó homlokzaton eldobált három, kilencven fokokkal elforgatott tetőablak csigáz fel, pontosabban az összes ablak „szertelensége”, „rosszalkodása”. Értem én, hogy ezek elhelyezkedésének alaprajzi okai vannak, de itt szeretem igazán az építészetet. A talányok, kiszámíthatatlanság, értelmezések és félreértések örvényében.

Kissé elkalandoztam és jellemző módon majdnem el is felejtettem megemlíteni, hogy a saját házat tervező építész felesége is építész, állandó alkotótársai egymásnak. Tehát, amit itt immár elkészült formában látunk, az mégiscsak egy két kisgyermekes család otthona. Intim tér. Élet és irodalom – ahogy ezt mondani szokták. Ottjártamkor a kertben találkozom egy sárga, barátságos macskával...

További képek a cikk végén található galériában!