A főváros második kerületében létrejött pavilon egy zöldfelület részeként épült meg, így lényeges szempont volt, hogy minden szögből „működjön”. Erről szóló írásunkat a 191-es, 2024/3-as lapszámból közöljük.
Mindig öröm, ha a város szövetében olyan zöldfelületek valósulnak meg, amelyek lehetőséget adnak az ember számára a kikapcsolódásra és a közösségi lét megélésére. Ezen helyek az építész számára komoly feladatot adnak, hiszen az itt létrejövő épületet oly módon kell megterveznie, hogy az minél inkább a táj részévé váljon, mintegy belesimuljon abba. A II. kerületi Közösségi Ligetben megvalósult Pavilon minden bizonnyal ékes példája ennek a szemléletnek.
A II. kerületi Közösségi Liget létrejötte és évek alatt történt fejlesztése hiánypótló volt az ott élők számára, hiszen lehetőséget adott mind a felnőttek, mind pedig a gyermekek számára az önfeledt kikapcsolódásra és a közösségi élmény megélésére. Sikerét és népszerűségét pedig jól mutatja, hogy folyamatosan sokan használják, ráadásul minden korosztályból. A Közösségi Ligetben találhatunk játszóteret, sportoláshoz kialakított lehetőségeket, tűzrakóhelyet, valamint egy olyan multifunkciós pavilont, amely az oda látogatók kényelméről is gondoskodik.
A park, illetve a hozzá kapcsolódó építmény kialakítása komplex gondolkodásmódot kívánt az építészektől és tájépítészektől, hiszen az épületet úgy kellett hangolni mind struktúrájában, esztétikai karakterében – és funkcionalitásában is –, hogy az maximálisan illeszkedjen a park többi eleméhez. Tájépítészet szempontjából fontos cél volt, hogy a park egyes funkciói az úthálózat által össze legyenek kapcsolva, a domborzati megoldások (mesterséges dombok kialakítása, homokozó besüllyesztése) pedig szép ritmikát teremtenek a környezetben.
Külön érdekesség a kialakított dombok műfüves burkolata, amely a tervezők beszámolója szerint hamburgi példa nyomán született. Az öntött műanyag burkolattal szemben jobban illeszkedik a természetes zöldfelülethez, és hasonlóan jó lehetőséget teremt a gyermekek számára a dombokon történő játékra, csúszkálásra, ezáltal egyfajta tájbútorok jöttek létre velük a környezetben. A parkrészt kialakító építészek és tájépítészek szoros együttműködésben dolgoztak, amely által a környezetnek és a benne elhelyezkedő épületnek szerves egysége teremtődött meg.
A ligetben kialakított pavilon eredendő koncepciója egy olyan multifunkcionális tér megképzése volt, amely a parkba látogatók kényelmét növeli. Ebből fakadóan helyet kapott benne egy közterületeseknek szánt helyiség, WC és mosdó, közösségi tér különféle rendezvények számára, illetve egy éttermi-büfé jellegű kiszolgáló rész. Mindezeket az épület struktúrája tagolja, ezáltal a ház tömegében különálló egységekként jelennek meg. Mivel a pavilon egy zöldfelület részeként épült meg, így lényeges szempont volt, hogy minden szögből „működjön”.
A szabálytalan hexagonális alaprajz által a háznak nincs első és hátsó része, ebből fakadóan pedig minden oldalról az „arcát” mutatja. Az alaprajzi forma kialakításában lényegi szerepet játszott az úthálózatra történő hangolás, illetve a meglévő növényvilághoz, fákhoz illesztés, szabálytalan formája tehát maximális alázatot sugall a táj elemeinek viszonyrendszerében. Az épület szerkezetét és esztétikai karakterét alapvetően határozza meg a vasbeton és üvegfelületek kettőssége, ebbe integrálódnak az elkülönülő épületfunkciók. Fontos szempont volt, hogy a ház ne képezzen akadályt sem fizikálisan, sem pedig vizuális szempontból, így a pavilon minden oldalról átjárható a funkciók előtt kialakított nyitott, de fedett teraszoknál, az üvegfelületek pedig átláthatóvá teszik a szerkezetet.
Nagyfokú körültekintést mutat, hogy a teraszoknál ügyeltek a használat és a ház mindennapi életének szempontjaira, hiszen a fedett-árnyékos részek eredményeképp nincs szükség napvédő eszközök utólagos kihelyezésére, amelyek egyúttal az esztétikai összbenyomást is csökkentenék. Noha a sötétített üvegfelületek nem átlátszóak (kivéve a közösségi tér esetében, ott azonban függöny segítségével megoldható a belátás korlátozása), hatásukban könnyítik, filigránabbá teszik a házat. A ház és környezet szerves egységét jól mutatja, hogy a hatszög által létrehozott belső kertben a füves terület mellett több fa is megtalálható, ezáltal az épület rávilágít arra is, hogy a környezetre, adottságokra tekintettel lévő tervezés milyen impozáns megoldásokat képes létrehozni.
A Közösségi Liget Pavilon rendkívül színvonalas építészeti választ ad azon igényre, hogy milyen módon lehetséges egy zöldfelületbe épített elemet elhelyezni úgy, hogy az ne kioltsa, gyengítse a természet elemeit, hanem sokkal inkább azokkal összhangban működjön. Népszerűségét pedig jól mutatja, hogy minden napszakban sokan használják, amely egy építész számára is jó visszajelzés és a siker egyik lényegi eleme.
Tervezés: 2019 – 2020
Kivitelezés: 2021 – 2022
Építész, belsőépítész tervező: Kalmár László, Rose Balázs, Zsuffa Zsolt (Zsuffa és Kalmár Építész Műterem)
Tájépítész tervező: Kovács Árpád, Tihanyi Dominika, Barcsay Gergő
Megrendelő: Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
