Íme egy jó példa arra, hogyan lehet egy puritán megjelenésű ház rendkívül igényes

Alaposan átgondolt bővítéssel építették fel ezt a budai családi házat, erről szóló írásunkat a 184-es, 2023/4-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Götz Eszter
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

A budai hegyvidéken sétálót egyre több kellemes meglepetés éri: úgy tűnik, végéhez közeledik az indokolatlanul nagyméretű és minden erejükkel figyelmet keltő családi házak korszaka. Sőt, a teljes bontás is ritkul, sokan inkább józan átépítésben gondolkodnak.

A racionális döntésekhez persze kevés lenne a tervező felkészültsége, hiszen az egész folyamat kulcsa az értő és jó ízlésű megbízó. Kovács Csaba építész szerencsével járt, pont ilyen megrendelő fordult hozzá 2018-ban, hogy egy húsz évvel korábban épült, kétszintes, mediterrán stílusú családi ház bővítését és átalakítását közösen gondolják át.

Ráadásul a lassú építési folyamat – ami mögött többek között az építőipar hiányosságai húzódnak meg – szintén kedvezett a ház alakulásának: a megbízónak volt ideje és módja, hogy átgondolja a család igényeit, belemélyedhessen a kortárs építészeti és főként belsőépítészeti megoldások tárházába. Meg is tette; így született meg az eredmény, egy háromszintes családi villa, amely egyszerre szerény és magas minőségű, egyszerű és elegáns, mai és kortalan.

A déli lejtőn álló ház eredetileg kétszintes volt, de a telek rézsűs jellege miatt az utcáról egyszintesnek tűnt, a bejárat az emeletre vezetett, az alsó szinten volt a kerthez közvetlenül kapcsolódó nappali, és nyugati oldalán hengerforma kitüremkedésben helyezkedett el a belső lépcsőház. A tervező és a megbízó közös célja három pontban fogalmazódott meg: a külső megjelenés egyszerűbb, a tömeg nagyobb, a műszaki tartalom pedig korszerű legyen. Ugyanakkor az erőforrásokkal való takarékoskodás is fő szempont volt, ezért minden lehető szerkezeti elemet megtartottak, az alapterületet sem növelték, és hőszivattyús fűtés-hűtési rendszert építettek ki.

A bővítés csupán egy emeletráépítést igényelt, ami az utca felől a homlokzatba simul, de a másik oldalon visszaugrik az alapterülethez képest. A ház puritán, mégis markáns megjelenése már az utcáról feltűnik: antracit színű fém pálcakerítése szemből látni engedi a bejáratot és a lefelé elnyúló kertet, a felső szintek egyszerű lyukarchitektúráját, de inkább csak sejtet, mint mutat. Egyszerű, majdnem fehér vakolat, lapostető, aszimmetrikus ablaknyílások, az emeleti sarokra futó ablak könnyedén áthajlik a túloldali homlokzatra, a keleti homlokzaton teljes magasságban végigfutó henger alakú golyva – a klasszikus modern jellegzetes eszköze. Kellemes, puritán kompozíció.

Ami azonban igazán megragadja a tekintetet, az a bejáratot keretező, mészkő lapokkal burkolt, aszimmetrikusan lebegő előtető, melyet egyik oldalról ugyanilyen burkolatú konzol támaszt alá. Hűvös esztétikája mögött egyfajta ölelő gesztust érezni, ahogy a belépőt féloldalról szinte átkarolja, az sokkal több, mint vizuális élmény, különösen attól, hogy a vaskos előtető szögletességét egy leheletnyi domborodás árnyalja. Ugyanez a mészkőburkolat a kapu két oldalán is megjelenik, meleg tónusával megszakítva a fémpálcák hatását. Sőt, az előkert egy részét, a bejárati utat is ez borítja, és ha a kertben folytatjuk az utat, rájövünk, hogy itt is komoly szerepet játszik. Így a kapun és az előtetőn való felbukkanása mintegy megelőlegezi a kert karakterét, „kinéz az utcára”.

Közelítsünk hát a kert felől, hiszen ennek a hegyoldalba simuló, dél felé lejtő teleknek éppen itt találjuk meg a lényegét: a domborzathoz igazodva fordul a nap felé. Az utcaszintet a kert csak egy keskeny előkert-szerű sávban kíséri, aztán hamar leválik róla, és lejjebb teraszosan kitágul. De a hegyoldalt is kihasználja: ugyanazzal a meleg határú süttői mészkővel borítva egy kis ék alakú építmény fut a földbe, alig feltűnően, de végtelen kecsességgel: egy borospince.

A mészkőburkolat lépőkövek formájában, fűsávokkal tagolva kíséri a látogatót, le, egészen a kert aljáig, ahol egy egyszerű, alumíniumpillérek közé állított, fedett-nyitott terasz adja a nyári konyha keretét, majd továbbvezet a kerti út a legalsó szint teraszáig. Mindezt rendkívül ötletes növénytelepítés kíséri – az Újirány Csoport tájépítészeinek munkája –, ami fantáziával kerekedik felül a nehéz terepviszonyokon, és a vízszintes részeket úgy szegélyezi, hogy a szükségszerű kisebb támfalak eltűnnek a ráhajló növények alatt.

Térjünk vissza a bejárathoz. A ház lényege belül is fokozatosan nyílik meg, akárcsak a kert. Az előtér – stílusa alapján inkább fogadótérnek nevezném – egyszerű, ugyanakkor megadja az alaphangot: meleg hatású fehér vakolat, nívós anyagok, finom megoldások, mennyezetbe süllyesztett világítótestek, falba simuló ajtótokok, vastag fafelületű ajtók és izgalmas játék az átlátásokkal – utóbbit ebben a térben az oldalt nyíló gardrób falában találjuk meg, amely elbújik a fapálcákkal borított üveg tolóajtó mögött, de sejtetni engedi, hogy itt nem egyszerűen dekorációval ellátott falsíkról van szó. Ezen a szinten kapott helyet a szülői háló és egy tágas fürdőszoba, szaunával kiegészítve, a déli oldalon végigfutó terasszal – ez keskenyebb, intimebb, mint a kert szintjén lévő, vagy a felső emeleti terasz, de korlát helyett itt is, ahogy a felsőnél, egyedi acél-alu szerkezetbe foglalt, különálló üvegtáblák keretezik.

Mind az építészeti, mind a belsőépítészeti megformálás kerüli a díszítéseket. Talán egyedül a lépcsőház hengeres tömbjén végigfutó keskeny ablak-felhasítás a ház egyetlen dísze, ami lefelé a nappalihoz, felfelé a gyerekek hálórészéhez kíséri a faburkolatú lépcsőt. Az alsó szint a közösségi tereké, tágas, de nem túl nagy, napos, de árnyékolható. A nappaliban lévő kandalló megformálásában ráismerünk a bejárati előtető aszimmetrikus, egyszerre szögletes és domborodó karakterére.

A nappali ékessége azonban nem bent van, hanem odakint, a kertbe futó teraszban, amelyet üveg tolóajtó választ el, lamellás árnyékolóval, jótékonyan védve a belsőt a déli naptól. Ugyanígy üveg tolóajtókkal nyílik innen a teraszra is néző konyha és a hátsó, akusztikus burkolattal ellátott médiaszoba. Ez utóbbinak ajtajába feszítve egy egészen vékony fémszálas felületet látunk, újabb izgalmas-sejtelmes átlátással az egyes terek között. A nappalihoz kapcsolódó mosdóban megismétlődik a téma: Hegedűs Andrea textilművész üvegtextil felületei itt bensőséges, szinte budoár stílusra hangolják a viszonylag szűk, mégis látványos teret.

A legfelső emelet – az új ráépítés – a kert irányából visszaugrik a ház kompakt tömbjéhez képest, de a hozzá kapcsolódó déli terasz a ház kontúrjáig fut ki. Ezen a szinten egy kisebb előtérből nyílik egy nappali-vendégszoba, két háló, egy falba rejtett kis teakonyha és egy mosdóblokk. Ez már teljesen privát tér, a már nagyobb gyerekek önállóan használják, akár külön apartmanként is értelmezhető.

A funkciók pragmatikus szétválasztása, a fényre tájolt helyiségek és a nemes anyagok együtt olyan barátságos és praktikus épületet eredményeztek, ami megjelenésében valóban egyszerű, de gondosság, figyelem és ízlés kíséri minden egyes elemét.

További képek a cikk végén található galériában!