„Szeretem ízekre szedni...”
Insight sorozatunkban az OCTOGONnak (is) dolgozó építészeti fotósok vallottak a szakmához fűződő viszonyukról. Az augusztusban indult sorozat befejező részében a műfaj egyik legrégebben dolgozó művelője, Zsitva Tibor osztotta meg velünk gondolatait.
Mi terelt az építészeti / belsőépítészeti fotózás irányába?
Építész egyetemi hallgatóként kezdtem fényképezni, ezelőtt 63 évvel... Eleinte, mint általában a legtöbben, fényképeztem szinte mindent, ami megtetszett, élőt, élettelent, mozgót, mozdulatlant, színeset, színtelent... Élveztem a rajzolás lassúságával ellentétben a fényképezés gyors képalkotási lehetőségét, a filmeken majd a papírokon megjelenő varázslatot a sötétkamrában... Csak lassan szűkült tevékenységem az építészeti fényképezés területére, mivel építészeti tervezéssel foglalkoztam hosszú ideig. Nehezen viselve a tervezőirodai kötöttségeket és megalkuvásokat, „szabadúszó”-ként váltam előbb belsőépítésszé, majd fényképésszé.
Amikor ma mobillal a kezében és az Instagram révén mindenki fotóssá válhat, mi a profi fotózás szerepe? Hol és miben különül ma el az amatőr és a professzionális fényképezés? Milyen speciális feltételek és készségek szükségesek az építészeti fotográfiához?
Egy tulajdonos vagy beruházó, aki az épületét reklámozni szeretné, minél veretesebb képeket szeretne róla készíttetni. Ha az ember profi, akkor úgy kell csinálni a képeket, hogy a megrendelőnek tetsszen. Ki kell csavarni belőle, amit lehet, akkor is, ha nem tudok vele azonosulni. A professzionális építészeti fényképezéshez szerintem szükséges bizonyos építészeti szakismeret, érzékenység, tisztelet az Építész és az Épület iránt még akkor is, ha nem „tetszik” a „mű”... Az „előnyös” megjelenítés általában kívánatos...
„Nem szeretem, ha az épületem rosszabb a képeken mint a valóságban... Azt szeretem, ha szebb, úgy, ahogy Te fényképezed...!” –mondta egykor nekem Zalaváry Lajos építész.
Az építészeti fotó alkalmazott műfaj. Mennyire élhet a fotós a művészi szabadságával egy-egy projekt kapcsán? Mennyire, illetve hogyan szükséges együtt dolgoznia az építészekkel?
A „művészi szabadság” ebben a műfajban korlátozott. A hitelesség követelmény. Az Építésszel való előzetes egyeztetés általában hasznos, az alkotói szándék képi megjelenítése kívánatos. A lehetőség szerinti megfelelő évszak és időszak után a nézőpont jó kiválasztása, a látvány „keretbe foglalása” határozza meg a kép minőségét. Igyekszem úgy fényképezni, hogy csak a lehető legkevesebb utómunka váljék szükségessé. Ha „adja magát” az épület, szeretem „ízekre szedni”, egyes részeit külön, külön szabadon „képiesíteni”, elvonatkoztatva az egésztől.
És egy bónusz-kérdés: hogyan látod az építészeti, vagy akár a tágabb értelemben vett fotográfia jövőjét?
Úgy gondolom, az építészeti fényképezés hosszú távú műfaj, hiszen a Föld építészeti alkotásainak jelentős része csak így ismerhető meg, utazással csak töredéke. A fényképezés maga beláthatatlan jövő előtt áll, köszönhetően a technika fejlődésének és az emberi kíváncsiságnak...
Zsitva Tibor „Fényképezek ergo sum” című kiállítása szeptember 10-ig látható a FUGA Budapesti Építészeti Központban (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)
Zsitva Tibor válogatott fotói a képgalériánkban!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
