Intellektuális stílusjáték - ez volt a Buddha-Bar Hotel

2019 januárjában bezár a Váci utcai Buddha-Bar Hotel.

Szöveg: Martinkó József
Olvasási idő: …

„Kéjpalotát emelt a kán
Egy xanadui hegy fokán
Hol a szent folyó, a nagy Alph
A naptalan tengerbe tart
Vak barlangokon át.”

(Coleridge: Kubla kán, Kántás Balázs fordítása)

Valami hasonlóra készültem én is, amikor elfogadva egy meghívást akkurátusan becsomagoltam gurulós bőröndömet, magamhoz vettem útlevelemet, bankkártyámat, felszálltam a 7-es buszra, hogy útra keljek nyugat felé. Nem vagyok nagy utazó, nyaralásaim extremitási foka a kajszibarack befőzésével vetekszik. Pontosan megfelelt tehát, hogy a Ferenciek terén leszállva a hetesről, további huszonhét kényelmes lépést megtéve nyugati irányba, már ott is álltam célállomásom, a hotel recepciós pultjánál, a végtelen egzotikusnak hangzó Buddha-Bar Hotel Budapest Klotild Palace ***** foyer-jében.

Ekkor még képtelen voltam letörölni arcomról a Rowan Atkinson-i grimaszt, amelyet a helyzet abszurditása rajzolt az arcomra. Huszonhárom órán keresztül múlatom all inclusive az időt egy olyan helyen, amelytől a saját klotyóm légvonalban maximum 900 méterre van. Egy olyan hotel vendége vagyok, ahonnan nem teszem majd ki a lábam, hiszen a környező utcák minden négyzetcentiméterét kitűnően ismerem, a Piarista köz egykori egyetemi épületét még ennél is jobban, ráadásul a környéken lakom, és a hotel személyzetének nyelvét tökéletesen beszélem. Szóval szükségem volt ebben a kifacsart helyzetben egy fontoskodó, elveszettségét erőltetetten álcázó gumiarcra, egy pudingfejre, letörölhetetlen előzékeny mosolyra, ami nélkül nem működött volna a mimikri, a kelleténél többször jutott volna eszembe Matolcsy György és a befizetésre váró csekk a konyhaasztalomon.

Ha már így alakult, akkor par excellence szállóvendéggé akartam válni. Erre a szerepjátékra már csak azért is igen nagy szükségem volt, mert kritikusként előítélettel viseltettem a Klotild-palota rekonstrukciójával kapcsolatban. A sajtó sokáig firtatta a Magyar Posta Zrt. és az olasz Beghelli-csoport közti 2002-es adás-vétel összegét, alacsonynak érezvén a Korb Flóris–Giergl Kálmán építészek 1901-ben átadott, belga és francia art nouveau dekorációval gazdagított neobarokk palotaépületéért kifizetett 2 milliárd forint körüli összeget. Továbbá kritikusként igencsak zavart, hogy a tízmilliárdos összegre becsült rekonstrukciós munkálatokhoz végül is mi köze van Gautama Sziddhárthának?

A történet megértéséhez végy egy lámpagyáros olasz mágnást, egy Párizsban sikeressé lett román menekültet, két Budapesten diplomázó, majd a Keletiben pénzváltót üzemeltető, később a városban olcsó szállodákat nyitó, végül Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztésére magyar arany érdemkereszttel kitüntetett jordán üzletembert. Továbbá vedd figyelembe, hogy Budapest nem pusztán eklektikus épületeiben hordozza a multikulturális, kozmopolita preglobalizációt, hanem párizsi mintára készült főutcájában, olyan nevekben, mint a New York-palota, Csikágó, Adria-palota, Japán kávéház, Párisi Nagy Áruház, Veli Bej fürdő, Gül Baba türbéje stb., sőt, a millenniumi ünnepségre nemcsak ős Budavára épült fel dzsámival ékítve, hanem Somossy Károly több hektáron felépítette vigalmi negyedét Konstantinápoly Budapesten néven a Lágymányosi-öbölben. Noha a vállalkozás Galata terestül, Janicsár utcástul, Fényes Porta terestül, Nagy Szultán kávéházastul csődbe ment, talán ezek a példák is jól illusztrálják azt, hogy ennek a városnak éppúgy sajátja a veretes szecesszió, a historizmus, mint a félbalkáni, a félázsiai kupleráj, mint ahogyan arra a miniszterelnök úrnak nemrégiben olyan szépen utalni tetszett.

Szóval a román származású Raymond Visan létrehoz Párizsban egy étterem-mulató formátumot Buddha-Bar néven 1996-ban, amely konyhájában, dekorációjában és atmoszférájában fuzionálja keletet és nyugatot. Ezt a franchise-t Budapestre vásárolja két jordán szállodás, és beköltözteti Graziano Beghelli úr tizenháromezer négyzetméteres monarchiás ingatlanjába, a Klotild-palotába.

Úgy gondolnánk, hogy a mezzanin szint felett eredetileg elegáns lakásokkal rendelkező egykori bérpalotában kialakítani egy 102 szobás, 11 lakosztályos, bárokkal, éttermekkel, éjszakai mulatóval rendelkező szállodát csak úgy lehet gazdaságosan, ha néhány fő elem megtartása mellett az egész épületet kibelezik, majd az igényeknek megfelelően újrastrukturálják. Ha azonban az elmúlt évek pesti példáit (Gresham, Le Méridien, New York-palota stb.) vesszük, akkor azt látjuk, hogy fejlesztők, építészek és műemlékes szakemberek között létrejött az a rutin és metódus, amely révén a feszes program nyomán sem darálódnak le az épített értékek. Így a homlokzat példás felújítása mellett a belső térben is inkább jóféle, minőségi dekorációnak érezzük a konzum-orientalizmust, mintsem gagyi manipulációnak. Ez az egzotikum egy keleti utazás díszleteit idézi. Sem nem ópiumbarlang, sem thai masszázsszalon, sem karavánszeráj, sem párálló, csatakos kínai kupleráj – egyszerűen csak eklektikus, fúziós dekoráció, amelynek tematizálnia kell, egyedivé kell tennie azt a vendéglátó funkciót, amelyből a világ összes nagyvárosában tizenkettő egy tucat.

A legszebb részletek mégis azok, amelyekben az eredeti épület méltóságteljes, erős tereit látjuk visszaköszönni. Alkalmam volt több különféle kategóriájú szobába is benézni, és állíthatom, hogy mindegyik atmoszféráját az a nagypolgári belmagasság teremti meg, amely egyedülállóan ott van Közép-Európa lakótereiben. Noha Buddha-szobortöredék-másolat az éjjeli szekrényen, vörös, fekete, arany színek a falakon, aki élt már Pesten, az valahol a tarkója környékén érzi, hogy otthon van. Ugyanez az érzés abban a zen-kert imitációban is, amit a hotel rész acél-üveg szerkezettel fedett belső udvarában hoztak létre: a kőburkolatos lyuk-architektúra arányaiban, ritmusában látni a gangos bérház közlekedőinek rendszerét. Ráadásul a szecessziós korlátokkal, ablakkeretekkel gazdagított melléklépcsőház, ahova a szállóvendég a lifttel megérkezik, szinte eredeti, századfordulós szépségében pompázik. Ugyanez a helyzet a tömböt átmetsző átjáró vagy a háborúban megsemmisült lépcsőház helyében a déli Klotild-palotából átvett „habos” főlépcső esetében is. Vagyis a műemlékesek és építészek létrehozták azt az egyensúlyt, amely révén nem az olcsósított, kisszerű egzotikumra vágyók körében lesz népszerű ez a szálloda, hanem azokéban, akiket csábít és szórakoztat egy kis intellektuális stílusjáték.