"Az építmény koronája, központi eleme az emeleti, a padlótól a mennyezetig üvegezett épülettest."
Az áramló víz makacs, apró változásokból összeálló változatlansága mindig sajátos ihletettségeket kínál. Látszólag minden együtt lenne itt ahhoz, hogy a természet lágy öléről írhassunk. E kikötő merészen előreugró felsőrésze azonban a körülményektől függetlenül is eszembe juttatja Bán Ferenc tokaji nyaralóját, az elmúlt évtizedek egyik legeredetibb házát, amihez a közeli Bodrog-parton álló, elhagyott kőkirakó szerkezet adta a formai ötletet. De ugyanígy kissé a helyszínhez közelebb, de időben ugyanolyan képtelen ugrással Kozma Lajos 80 évvel ezelőtt épült, de még ma is álló nyaralóját a dunai Lupa szigeten, ahol ugyanez a merész víz felé nyúlás figyelhető meg, mint Hatvani Ádám épületén.
A Mosoni-Duna torkolatánál a víz szó szerint az új létesítmény partját mossa, túloldalt már a szlovák-magyar országhatár, a kissé közelebbi túloldalon viszont még a Szigetköz legdélebbi sarka és a Torda-sziget látszik –, de mi a vízen innen vagyunk, egy ipari táj közepén, ahol egy laikus számára már az építmény meghatározása is bajos lehet. Feledve az evezős romantikát, most egy konkrét hajózó folyamkilométernél vagyunk az Északi- és Fekete-tengert összekötő vízi út felénél, a Duna 1794 fkm-es szelvényében. Ide, a Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötőbe egy kontroll épület került. És hajózunk. Most sóder, fém és még sok egyéb jön az uszályokon – pontosabban jön majd, ha a Duna néhány év és alapos kotrás után újra valódi hajózó kereskedelmi útvonallá válik.
Az épület egyszerre iroda, irányítóközpont és szervízállás, személyzete innen kommunikál a partfalnál várakozó uszályokkal, de alkalmas arra is, hogy elvégezhessék az uszályok hulladék- és veszélyesanyag-mentesítését. Emellett magában foglal még gépkocsi tárolót, vízminőségvizsgálati labort, tárgyalót, sőt vendégszobát is. Erre a multifunkciós, kikötőfelügyeleti feladathalmazra azért van szükség, mert – ha ez elsőre nem is látszik – itt egy ipari és közlekedési csomópontban vagyunk, ahol a vízi-, közúti- és a vasúti közlekedés összeér. A háttérben szolidan kiterjedt ipari park hízik észrevétlenül egyre nagyobbra gabonatárolókkal és egy forgalmas horganyozó üzemmel az M1 közelében, míg az épület éppen a folyóvíz és a vasúti vágányok között emelkedik.
A központ képét tehát elsősorban a logisztika és a kikötői infrastuktúra szigorú rendszere határozza meg, tömege mégis karakteres, merészen szétágazó. Bizonyos nézőpontokból egy lánctalpas erőgépre emlékeztet, máshonnan viszont azt a spirálos sokoldalúságot is bele lehet látni, ami a tervező Sporaarchitects több korábbi épületét is jellemzi (pl.: a debreceni TD családi házukat). A víz felé kiugró felső szint nagyvonalúan keresztbe fekszik a földszinti tömbön, amelynek túloldala, a vasút felé fordulva napelemes rámpával egészül ki – mindez fém, ipari járórács-árnyékolókkal, de fehérben és világosszürkében tálalva. Az ipari minimált nyugodt, horizontális ablakcsíkok ellensúlyozzák – és persze az emeleti szint légies (amúgy horganyzott árnyékoló) rácsfelülete, ami napszakonként változó képet mutat.
Az építmény koronája, központi eleme az emeleti, a padlótól a mennyezetig üvegezett épülettest, ami – egy közúti szelvény fölött – a vezetői irodákkal és a központi tárgyalóval konzolosan nyúlik a víz felé. Innen nemcsak vízi körpanoráma adódik, de a magasból a kikötői tevékenységet is át lehet tekinteni. A földszinti szárnyban a gazdasági helyiségek, míg a folyóval párhuzamos épületrészbe az irodák, a labor és a vendégszoba kerültek – és mindez elérhető egy közös előcsarnokból.
De vissza az ipari realitásokhoz. A földszinti tömb elhelyezése szigorúan illeszkedik a kikötő közlekedési rendszere által meghatározott kelet-nyugati irányhoz (az építés előtt itt a partfalat még részben fel is kellett tölteni). Köszönhetően a fotovoltaikus rendszernek és a talajkollektoroknak az épület önfenntartó, még a csapadékvizet is összegyűjtik, amit a földszinti irodaszárny tetejére telepített növények locsolásához használnak fel.
Adatok:
alapterület: 708 m2
megvalósulás éve: 2016
megbízó: Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság
felelős tervezők: Hatvani Ádám, Korompay Attila, Dékány Tibor - Sporaarchitects
generáltervező: Benedek András - SBS-KOMIR Kft.
látványtervek: Várhídi Bence
szerkezettervező: CEOS Kft.
gépészet: Kristályklíma Plusz Kft.
elektromos tervező: HAP Kft; WTF Kft.
tájépítészet: VK Studio Kft.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON 2017/5 137. lapszámában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
