Yvonne Farrell és Shelley McNamara mindössze a negyedik és ötödik női győztes a díj 41 éves történetében.
Ír építészpáros, Yvonne Farrell és Shelley McNamara nyerte az idei Pritzker-díjat. A kettős mindössze a negyedik és az ötödik női győztes az „építészeti Nobel” 41 éves történetében.
„Az integritásért – ami az épületeikben ugyanúgy megnyilvánul, mint az építészetük gyakorlásában –, az együttműködésben való hitükért, a kollégáik iránti nagylelkűségükért – amely különösen erősen mutatkozott meg a 2018-as Velencei Biennálén –, a kiváló építészet melletti lankadatlan elköteleződésükért, a környezet iránti felelősségteljes magatartásukért, a képességükért, hogy kozmopoliták legyenek, miközben minden egyes helyszín egyediségét megragadják – mindezekért Yvonne Farrell és Shelley McNamara kapja a 2020-as Pritzker Építészeti díjat” – indokolt a zsűri.
Az ír páros közösen alapította a dublini Grafton Architects irodát 1978-ban, azóta is a városban van a központjuk, bár Európa-szerte aktívak. Noha számos lakóépületet, kereskedelmi központot és középületet terveztek, elsősorban az oktatást szolgáló épületeikkel váltak ismertté. A nemzetközi hírnevet a milánói Bocconi Egyetem (2008) hozta meg a számukra, amely a World Architecture Festival fődíját is elnyerte. Ennél az épületnél különösen erősen valósult meg a párosra jellemző robusztus beton- és kőkonstrukciók építészete: a föld alatti előadótermeket erős héjként veszi körbe a kő – az épületet mintha a városba faragták volna.
Responsibility to Earth from The Pritzker Architecture Prize on Vimeo.
2008 után több egyetemet is terveztek (University College Dublin, Toulouse-i Közgazdasági Központ, London School of Economics), és Európán kívül is ebben a műfajban lettek sikerek: a limai (Peru) Műszaki Egyetem campusával 2016-ban elnyerték a rangos RIBA-díjat.
„Minden, amit építészként teszünk, hatással van a Földre – mondta Yvonne Farrell. – Rendkívüli hatással vagyunk erre a törékeny bolygóra, éppen ezért óriási a felelősségünk, ahogy abban is, milyen széppé tudjuk tenni a világot. Ha elveszünk a természetből, adjunk is vissza.”
A díjat hosszú ideje bírálták a női építészek nem megfelelő elismeréséért. Első nőként Zaha Hadid kapta meg az elismerést 2004-ben, és a mai napig is csak ő kapta meg önállóan a díjat: 2010-ben egy japán párost (Kazuyo Sejima, Ryue Nishizawa), 2017-ben a katalán Carme Pigem munkáját ismerték el, utóbbit egy trió tagjaként, férfi kollégái, Rafael Aranda és Ramon Vilalta mellett.
Többször is előfordult, hogy egy építész házaspár férfi tagja kapott csak díjat. Denise Scott Brown elismeréséért még petíciót is írtak, mondván, a díj azon a tévhiten alapul, hogy „a kiváló építészetet magányos férfi géniuszok csinálják, és nem csapatmunka eredménye”. 1991-ben csak Brown férje, Robert Venturi kapta meg az elismerést. A későbbi petíciót több mint 20 ezren írták alá, Brown pedig úgy fogalmazott: „végül ez lett az én díjam.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
