Júniusban az OCTOGON online a Magyar Tenger partján nézelődik.
A balatoni nyaralás leginkább egy életérzés. Más a feeling a déli parton, mint az északin, a két világ hívei elszánt táborokba tömörülnek. De ha létezik igazi hungarikum, amit kivétel nélkül minden magyar állampolgár nemzeti kincsnek tart, akkor Közép-Európa legnagyobb tava minden bizonnyal annak számít. A nyár beköszöntével ennek a térségnek a vizuális csemegéiből válogatunk.
A Balatoni nyaralás karrierje valamikor a 19. század elején indult. Ekkor vált divatossá Füred, majd a század második felében, a déli parton vezető vasútvonal kiépülésével ez a rész is bekapcsolódott a nyaralóhelyek sorába. Az egységes településfejlesztés fontosságát már korán felismerték, 1904-ben megalakult a Balaton Szövetség, amely igyekezett koordinálni a korábban érintetlen természeti területek urbanizálódását. 1920 után, az adriai üdülőhelyek elvesztésével még inkább felértékelődött a Balaton partja, a harmincas években már parcellázások indultak, a kedélyes, romantikus, jóízű építészeti kialakítású nagypolgári villákat felváltották a kisebb nyaralóépületek.
  |
Az ideiglenes, idényjellegű tartózkodásra szánt, kis léptékű építészetnek nem volt előképe. A századfordulós balatoni villák a Budapest környéki nyaralóépületek stílusát, elsősorban a „svájci villa” típust követték, a kis házikók azonban újfajta igényt jelentettek. A Balaton-környék építészetének változása a nyaralási szokások átalakulásának is tükre. A háború előtt az egyébként a hazai építészetben egymás mellett élő többféle irányzat – a historizáló, a modern, a népies és a dekoratív – egyszerűsített, olykor naiv átiratai jellemezték a tópart építészetét. Már ekkor jellemző volt azonban a törekvés egy egységes arculat kialakítására, amely részben a modernizmusban jelen lévő funkcionális egyszerűség, részben a Balaton-felvidék népi építészeti hagyományainak nyomán haladt.
  |
A II. világháború után egy ideig se pénz se energia nem volt a nyaralás tervszerű fejlesztésére, de a hatvanas évektől a szocialista rendszer számára fontossá vált a dolgozók üdültetése. Kifejezetten színvonalas, a kor nyelvét beszélő közcélú épületek készültek el a tó partján, a korszak neves építészeinek közreműködésével. A fejlesztés központi terv alapján folyt – mint annak idején minden – és az így kialakult egységes vizuális környezet nagyban hozzájárult a ma már retró balatoni életérzés kialakulásához. A nyolcvanas, kilencvenes években azonban elveszett a szezonális balatoni nyaralók könnyedsége – igaz, a tákolt sufni jelleg is – és valójában kicsinyített családi házak épültek a tó körül, ami az összképet meglehetősen lefokozta.
  |
A szabadpiac végképp nem tett jót a Balaton környékének. A rendszerváltás utáni idők pozitív hozadéka a tudatos építészeti hozzáállás, elsősorban a Balaton-felvidék hagyományainak ésszerű adaptálásában. A kétezres évek elején a borászatok virágzásnak indulása ennek az épülettípusnak sok színvonalas kortárs megfogalmazásához vezetett. A part menti területek privatizációja azonban azzal fenyeget, hogy az eredetileg közkincsként kezelt össznemzeti érték egyéni érdekek mentén aprózódik fel, vagy épp koncentrálódik egy-egy befektető kezében. A part körül épülő lakóparkok léptéke és építészeti színvonala nem vázol fel pozitív jövőképet.
  |
A tópart és a környező vidék atmoszférája azonban változatlanul erősen hat az ide tervező építészekre. Néhány éve pályázaton díjazzák az Év Balatoni Házát, ami jelzi a térség építészetének kiemelt fontosságát. Az OCTOGON magazin időről időre hírt ad a Balaton-part kiemelkedő színvonalú házairól, projektjeiről. Júniusban ezek közül válogatunk, és utána járunk néhány izgalmas kezdeményezésnek, amelyek a tóparti tradíció folytatását célozzák. Tekerjünk együtt júniusban a Balaton körül!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
