Irodaháznak tűnik, valójában az ország egyik legkomolyabb kutató-fejlesztő központja

Egyedi alumínium lamellákkal látták el a Knorr-Bremse új, Kelenföldön található központját. Erről szóló írásunk a 193-as, 2024/5-ös lapszámból közöljük.

• Szöveg: Erdélyi Linda
• Fotó: Weiszkopf András
• Olvasási idő: …

A Skardelli György által 1999-ben tervezett központ után a Knorr-Bremse napjainkra olyan mértékű bővülésen esett át, hogy saját telkükön egy új kutatóközpont építésébe kezdtek. Felépítése a vállalat mentalitását tükrözi: bonyolult, de végtelenül precízen megtervezett architektúráról van szó, melyet Erdélyi Linda tervező járt be.

Késő délután volt, amikor először láttam a házat befejezve. A lemenő nap fénye sejtelmesen csillogott a homlokzati lamellákon, az épület tömbszerűsége pedig nagyon erős volt. Úgy éreztem, vár rám, hogy kibontsam, mint egy ajándékot. Később volt lehetőségem bejárni a házat a tervezőkkel, megismerkedni a terekkel, meglelni a meglepetést. Jelen esetben ez a bejárati zóna feletti átriumos tér, sok zölddel beültetve. Ma a futónövények még csak levelesednek, de pár hónapon belül megindul a burjánzásuk és kellemes belső udvar jön majd létre. Erre az udvarra kétszintenként egy belső terasz nyílik, ahol a dolgozók beszélgethetnek, kávézhatnak. Nyílik ide irodai ablak is, érdekes átlátásokat létrehozva a kinti és benti terek között.

Felmerül a kérdés azonban, hogy ki épít ma irodaházat? 2015 körül az irodapiac erős fellendülésben volt, egyre-másra épültek a bérbe adható irodaépületek, majd a Covid után erős megtorpanás volt tapasztalható. A sok home office és átalakuló munkahelyi szokások, energiaválság, a világgazdasági helyzet, illetve háborúk miatt az irodabérleti piac is jelentős változásoknak lett kitéve. Biztosan kijelenthető azonban, hogy jól érzékelhető lett a csökkenő igény az új irodaterületek iránt, így a még készülőben lévő irodaház-építési projektek is szép lassan leálltak. Ma már csupán az építés előtt bérbe adott, jellemzően az állami szektornak készülő házak valósulnak meg. Azok a nagyvállalatok azonban, amelyek rendelkeztek saját telekkel, és a világpiaci bizonytalanságok mögött mégis meglátják a kecsegtető jövőt, elég bátrak saját irodaház-fejlesztésbe kezdeni.

A Knorr-Bremse 1996 óta van jelen Magyarországon, kezdetben csak német munkavállalókkal, de ma már szinte 90%-ban magyar állampolgárok alkotják a dolgozó csapatot. Erős szakembergárdával tervezik a vasúti fékrendszereket és Kecskeméten a haszonjármű-rendszerek berendezéseit. Az állandó munkaerő-felvétel miatt így szükségessé vált az irodaterületek átszervezése, bővítése. Az új épület, bár irodaháznak tűnik, valójában Magyarország egyik legkomolyabb kutató-fejlesztő központja.

Skardelli György 1999-ben tervezte a Knorr-Bremse Kutatási és fejlesztési központot a Major utcába Kelenföldön, mely Pro Architectura díjat is nyert 2001-ben. Az alapvetően középfolyosós irodafunkcióra tervezett épület közepén egy háromállásos szerelőműhely van, 5 méteres kapukon keresztül akár át is lehet hajtani az épületen. A vágott szilvamag formájú épület üde, modern színfoltja lett a környéknek, ami nagyon vegyes beépítésű. Egyfelől földszint plusz tetőteres családi házak keretezik, másfelől gyártelepek, szerelőudvarok, igazi ipari környezet. A 4-es metró végállomása és az Etele pláza megépítése azonban jelentősen átalakította a városrész építészeti megjelenését. Lakóépületek bújnak ki a szomszédban és várhatóan ezek az ipari területek is felértékelődnek új funkciókra, és minden bizonnyal új, sűrűbb beépítés fog kialakulni. Ekkor válik majd igazán érthetővé a ház jelenlegi formája.

Fontos tervezői törekvés volt a tömb sarkának megoldása. Ezt látjuk, amikor délről közelítjük meg az épületet. Erődszerűen fogja a Than Károly–Major utca sarkot, míg északra haladva csillogó vakolatos tűzfallal várja a következő telken megvalósítható épületet. Érdekesség, hogy a Major utcában is zártsorú beépítés van előírva, de a már meglévő kisebb lakóépületek és az első Knorr-Bremse-épület sem így épült. A zöld szinte körbeöleli ezeket a házakat, így kellett már megfelelni a mai előírásoknak és egyben igazodni a kialakult állapothoz. A két épületet egy kecses híd köti össze a második emeleten, ahol már funkcionálisan is jó a kapcsolat és a zöld is kellemesen kúszik át alatta. A házak anyagszerűségükben különböző karakterűek, mégis hasonlóak. A tégla, üveg és fém az új házban fémlemezre és üvegre csendesül, hangsúlyozva a bent folyó high-tech tevékenységet.

Az épület alaprajzi szerkesztése híven tükrözi a cég belső folyamatait, mely nagyon bonyolult és precízen szervezett. Ez egy befele forduló, introvertált épület. Nincs felesleges sallang, ez a tervezői attitűd erősen jellemzi a ház tervezőit is, de szerencsés az egymásra találás a tulajdonossal is, amely végig megkövetelte ugyanezt a hozzáállást, folyamatosan monitorozva az építési lehetőségeket, az anyagválasztást, a szerkezeti kialakítást.

A két épülettömb követi az utca és a már meglévő épület sugarasan szerkesztett vonalát, de egy fémlamellás hártyával összeköti azokat. A hártya mögött bújik meg a már említett belső átrium, és a tervek szerint a megerősödött zöld növényzet át is töri majd ezt a homlokzatot pont a főbejárat felett. Észak felé nyitott U alakú udvart találunk, a földszinten a laborokkal, felette zöld tetővel. A ház technológiai kialakítása nagyon kötött, könnyeden megoldott a különböző szárnyak, épületek közötti átjárás is – hol egy híddal, hol egy rámpa finom átalakításával.

A belső tér alapvetően középfolyosósra szervezett nyitott irodaterek sora, de a kialakítása igazi minimál látszófödém-szerkezetekkel. Minden szükséges kiállás el van rejtve a vasbetonba, csak az akusztikai panelek és az indirekt fényű lámpák jelennek meg az irodaterek felett. Minden szükséges gépészet egy szerelhető lamellasorral fedett folyosórészen fut. A liftelőterek tágasabbak a megszokottnál és a már említett átriumra nyílnak, minden szinten egy kis kávézóponttal kiegészítve, így segítve elő, hogy a dolgozók ne csak a földszinti kantinban tudjanak gyors beszélgetésbe elegyedni.

A kert is racionálisan van kialakítva. Ahol zöldfelületet lehetett alakítani, ott minden zöld, az utcai fasor pedig nagyvonalú. A Major utca régi fáit az építkezés alatt végig sikerült megőrizni, sajnos azonban az állékonyságuk nem állta ki az időt, így újra kellett végül telepíteni őket. Ez a szigorúság jól áll a háznak, és pár év múlva méltó párja lesz a mesterségesnek a természetes raszter.

Végül pár szót a homlokzatról is ejtsünk. Szokásos lamellás irodaépület, gondolnánk elsőre. De vissza-visszanézel rá, keresi a szemed az elveket. Kicsit franciás, kicsit olaszos, kicsit más az aránya, brutalistán határozott, szigorú és nem enged. A sarkokon vált, de nem törik, mozdul, de rezzenetlen. Jó aránya van. Az automatika vagy a belső használók vezérelhetik a rendszert, mozgatva az egyedi alumínium lamellákat. A nagyobb táblaméret azt eredményezi, hogy vízszintesre állítva is megfelelő a kitekintő nyílás odabentről, nem érzed börtönnek a belső teret, de rácsodálkozol a környező budai hegyekre, délre pedig a budafoki dombokra.

A ház kész, beköltöztek, de még várni kell, hogy mindenki birtokba vegye, és a növények meginduljanak, kifelé is mutassák a meglepetést, át-áttörve a homlokzati árnyékoló szerkezeten.

Ritka ma egy ilyen ház. Ennyire egyszerű, de mégis minőségi. Konzekvens, szikár, de picit játékos. Felvállalja magát, egy világszemléletet, mely tükrözi az alkotókat és a céget is, amelyik lakja. Önazonos. A megbízó-tervező-kivitelező hármas egymásra hangolódásának kivételes példája a ház. Skardelli nyitott üveghomlokzatos – saját szavaival élve is – feszültségekkel teli házának méltó ellenpárja a földszint zártságával, higgadtságával.

További képek a cikk végén található galériában!