Ilyen is csak Hollandiában történhet.
A rotterdami HOYT Architecten egy mára kihasználatlanná vált templomnak adott új funkciót és ezzel új életet. A Rotterdam Overschie negyedében álló egyházi létesítmény a háború után, az ötvenes évek stílusában épült, és le sem tagadhatná északi karakterét. A lakóházzá alakított szakrális tér minden szempontból úttörő példa, amely minőségével igazolja a szokatlan döntés jogosságát.
Rotterdamot a második világháborúban porig bombázták. Az újjáépítés az ötvenes évek modern szellemében történt, az akkor épült nívós házak java ma már védett műemlék. Az Overschie negyedben álló téglatemplom 65 éven keresztül szolgálta a híveket, de Hollandia fokozatos szekularizálódásának következményeképpen – a lakosságnak csak 46%-a vallja magát vallásgyakorlónak – mára kihasználatlanná vált. Minthogy az épület védett, új funkciót kellett neki találni. Hollandiában mindennapos gyakorlat az effajta revitalizáció, a „Wederopbouw” periódus hagyatékának kezelése a világ minden pontján példaként szolgálhat.
A HOYT irodának három eltérő szempontot kellett szem előtt tartania. Az egyház nem szeretett volna túl profán funkciót az épületben, a város a műemlékvédelem szempontjait szerette volna érvényesülni látni, a befektető pedig értelemszerűen minél jobban ki akarta használni az épület adottságait. Az építészek pedig úgy akartak mindennek megfelelni, hogy az építészet szabadsága ne sérüljön.
Számos változat után úgy döntöttek, hogy a templom eredeti architektúráját érintetlenül megőrzik, sőt, ahol lehet, integrálják az új terekbe. Megmaradt az oltár, a torony, a hajó. A bejárat az eredeti fából készült kapun át vezet az épületbe. Az előcsarnokban megtartották a templomtér eredeti belmagasságát, és az ólomüveg körablakokat. A lakásokat egy középső folyosó körül rendezték el. Az eredeti szerkezeteket is „szentségként” kezelték, van olyan lakás, ahol látszik a régi tégla boltív, másutt a templomi persely a konyha része, és néhány helyen a balkon a gyóntatószékhez kapcsolódik.
A templom külseje megőrizte eredeti karakterét, az új nyílászárókat keret nélkül illesztették a téglafalak mögé. A tetőre két új szint került, önálló szerkezetként – a ráépítés brutalista megjelenése jól illeszkedik az épület eredeti, ötvenes évekbeli holland nyelven „Wederopbouw”-nak nevezett külleméhez.
Forrás: Archdaily
További képek és rajzok a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.