A pasztelles színek miatt mintha kicsit Wes Anderson gyerekeket és felnőtteket egyaránt elbűvölni képes mozijában lennénk.
2005 óta létezik az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványa, amely a legkülönfélébb módokon segíti azokat a családokat, ahol az egyik szülő valamiért hiányzik, így az egyedülálló anya, apa kell, hogy megküzdjék az ünnepekkel és hétköznapokkal. Lassan 15 éve létezik tehát ez a fontos alapítvány, de mindenki számára talán 2018-ban váltak igazán láthatóvá. A cikk eredetileg az OCTOGON Magazin 148 - 2018/8 lapszámban jelent meg.
Számos nemzetközi díjat kapott ez idáig Szilágyi Zsófia Egy nap című első játékfilmje. Negyvenes, háromgyerekes nyelvtanárnő hétköznapi rutinja, rohanása ez a film – nem egyedülálló anya, még férjezett, de házassága válságban. Amit látunk, hogy van, amiben már egyedül van a gyerekeivel. Döbbenetes kor(film)kép. A boldog papás-mamás-kétgyerekes plakátokon a Családok évét hirdető hétköznapjaink országtünete. Nagyjából 300 ezer családból hiányzik a második fél. Nagyjából, vagyis ennyit mutatnak a hivatalos számok.
Ezeket a nehéz sorsú embereket segíti ingyenes jogi, pszichológiai, táboroztatási, mindenféle élethelyzeti tanácsokkal, programokkal az ESZKA, s az alapítványnak lehetősége nyílt arra 2016-ban, hogy létrehozza az Egyszülős Központját, ami szándékuk szerint egy országos hálózat modellintézménye lesz.
Az Üllői úton, az iparművészeti Múzeummal szemben, az egykori Medikus Kávéház tereit az Archikon építészstúdió tervezői „rajzolták át” egy 770 négyzetméteres részben (kisebb részben) irodai térré. Ebben működik az alapítvány főhadiszállása, de egyben játszóház, presszó (a Nyolcharminc Ground és a Nyolcharminc Presszó), közösségi tér, ami mobilirodának is használható: nyolc munkaállomást alakítottak ki, amit az úgynevezett egyszülős kártyával vehetnek igénybe az érdeklődők, de van egy teljesen felszerelt munkaállomás is, amit a vállalkozó vagy épp munkát kereső egyedülálló szülő használni tud. Ugyanakkor a központ remek programhelyszín, ahová nem csupán a szó szerint érintetteket várják, bárki bemehet.
  |
Itt nincs olyan, hogy a térből, a programokból kirekesztődnek a mozgássérültek/mozgáskorlátozottak, vagy rászólnak a gyerekre, ha futkorászik, a babások mögött összesúgnak, ha éppen sír. A központ ízig-vérig „szociábilis hely”, és tér is az.
A pasztelles színek miatt mintha kicsit Wes Anderson gyerekeket és felnőtteket egyaránt elbűvölni képes mozijában lennénk. Ugyanakkor a halszálkamintában lerakott parketta, a hagyományos cserépbe ültetett szobanövények, a hatvanas éveket idéző támlás-, és karosszékek, a gyerekeknek készült játszósarok (ami persze nem sarok), a türkiz lambériaburkolatú falak a legkülönfélébb falszakaszokon együtt olyan enteriőrt adnak ki, ami ismerős érzeteket kelthet a jelenlévőkben. Ilyen volt a nagymamánál, majdnem ilyen otthon, majdnem olyan, mint nálatok!
Persze mindez nem jelenti azt, hogy valamiféle retrós helyen járunk: a térrészek szakaszolását – egyben tartásukat, mégis elválasztásukat – transzparens belsőépítészeti elemekkel oldották meg, amik jelen vannak, funkcionálisak, de mégsem zavarják az összképet, a térhasználatot. Mert ennek a helyszínnek a befogadást, valahogy a hazatérést kell sugallania. Azt, hogy itt megértenek, segítenek, itt nem vagy egyedül.
A 148 - 2018/8 lapszámot teljes egészében itt töltheted le, ingyen, pdf formátumban.
A lapszám teljes tartalomjegyzékét itt találod.
Projekt adatok
- Szintterület (bruttó): 400 m2
- Tervezés éve: 2017
- Átadás éve: 2018
- Megbízó: Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány
- Építészet, belsőépítészet: Botos András, Nahoczki Éva, Pólus Károly, Tőrös Ágnes (Archikon Kft.)
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
