A budapesti Városháza épülete.
Tavaly év végén elstartolt, és már javában zajlik a Városháza parkjára kiírt térépítészeti pályázat. A jelenlegi feladatrész egy nagyobb projekt első lépése, amely fokozatosan igyekszik használhatóvá tenni a patinás, ám sok szempontból funkcióját csak nagy kompromisszumok árán betölteni képes műemléket. Mi rejtőzik a falak mögött? Cikkünkben felderítjük a Városháza épületének anyagi és szellemi hátországát.
Nem a mostani pályázat az első próbálkozás, már 1898-ban pályázattal akarták megoldani a Központi Városháza ide költözését az úgynevezett Régi Városházából. Ez a mai Piarista Gimnázium (volt Bölcsészkar) helyén állt a Duna-parton, és az Erzsébet híd építése kapcsán bontották le a klasszicista belvárossal együtt. A fővárosban három „városházának” nevezett épület is van, illetve volt: az említett Régi, az Új-, és a Központi Városháza, amely írásunk tárgya. Az Újvárosháza Steindl Imre tervei alapján épült 1872-ben a Váci utcában, eredetileg a városi törvényszék számára. A jelenleg is igazgatási funkciót betöltő, díszes neoreneszánsz épület most az állam tulajdona, a fővárosnak ingyenes használati joga van rá.
  |
A Központi Városháza épületében 1894 óta működik Budapest vezetése. És bár az épület hatalmas, mégis kezdettől csak kényelmetlenül, ugyanakkor helypazarlón tudja befogadni az utólag ráaggatott funkciót. Eredetileg ugyanis katonai célokra épült a 18. század végén, amikor a terület még a város szélének számított. A változásokat jól mutatja, hogy az akkori város határát jelző városfal, amely már az építés idején útját állta annak, hogy a nagyszabású építészeti koncepció megvalósuljon, azóta eltűnt a mai belváros épületei alatt.
  |
Anton Erhard Martinelli itáliai építőmester 1727-től 1741-ig épülő, a tervek szerint négy udvar köré szervezett monumentális tömbje eredetileg a török elleni harcokban megsebesült, magukat ellátni nem tudó hadirokkantak – az invalidusok – számára épült, 4000 férőhelyre tervezve. Ennek a fele valósult meg, a városfalat akkor nem sikerült elbontatni, ma ennek vonalában halad a Károly körút.
Az Invalidus-ház eredeti terveit Salomon Kleiner bécsi mester rézmetszetei őrizték meg az utókornak, és ezen az épület leginkább egy római castrumra emlékeztet. Eredeti funkciójában 1783-ig működött, ekkor a házat kaszárnyává alakították. A következő 300 év alatt kiegészítések és bontások révén az épület elért a Károly körútig, az istállókat később piac-csarnokként hasznosították, de működött itt tébolyda, kápolna és ispotály is. Budapest 1873-as egyesítése után pedig ezt az organikusan nőtt monstrumot találták megfelelő méretűnek ahhoz, hogy a leendő világvárost igazgató intézményt befogadja.
A városháza 1898-as ideköltözése idején nem volt kétséges, hogy a főváros irányításának otthona szimbolikus épületet követel. Az épület városszerkezetben elfoglalt helye idő közben gyökeresen megváltozott, város szélére szorult kaszárnya-kórházból belvárosi közigazgatási intézménnyé vált, amely azonban szerencsétlen módon főbejáratával egy szűk utcába szorul. Az idők folyamán többször kísérleteztek azzal, hogy az utca túloldalán álló épületek bontásával teret képezzenek a monumentális homlokzat előtt, sikertelenül. Ez a helyzet ma is, nemhiába igyekezett minden azóta lezajlott pályázat a Károly körút, a tényleges városi fókusz felé fordítani az épület fő megközelítését.
  |
Az első pályázatot a birtokba vétel után után írták ki – a nyertes terv az épület elbontását javasolta. Ehelyett ideiglenesnek szánt beavatkozások történtek, a 19. és 20. század fordulóján Hegedűs Ármin építette át az épület oldalszárnyait, a földszintig lebontva azokat. Később a hivatal növekvő létszáma miatt kétszintes pavilonszárnyak kerültek az udvarokba, majd a kor műszaki követelményeihez való igazodás jegyében egy trafóház – ez lett később a Merlin Színház – és egy tűzoltóbázis is létesült.
A főváros 1940-ben írt ki újabb pályázatot, amin rengeteg építész indult, többségük romantikusan túlfűtött, gigantikus toronnyal, visszalépcsőző szintekkel és árkádokkal kialakított, erődszerű birodalmi épületnek álmodta az új városházát. A pályázaton induló Preisch Gábor visszaemlékezésében említ egy díjazatlan tervet, amely az akkor már megépült Madách téri kapuívvel szemben mélyen a telekbe nyúló teret alakított ki, és a körúttól távol, a mai keresztszárny vonalában helyezte el a 82 méter magas toronyszerű irodaépületet. Ez a 80 évvel ezelőtti elképzelés azért érdekes, mert nagyjából megegyezik a városháza jelenlegi helyzetével.
  |
A 2. világháborúban a Károly körúti oldal elpusztult, az újjáépítés pedig a minimumra szorítkozott. Így jött létre az akkor Tanács körútnak hívott Károly körúton a bódésor, melyet 2005-ben bontottak le. A főváros csak 2008-ban írt ki újabb pályázatot a 2006-ban elindított Budapest Szíve programhoz kapcsolódóan. A Városháza-Fórum címet viselő projekt a nyitott városháza eszményét vizionálta a műemléki értékek megtartása mellett, Budapest ma sem létező, rég áhított főterét kívánta megteremteni egy zavaros, különböző léptékű, korú és karakterű épületekkel szegélyezett térsorban.
A 12 pályázat közül kiválasztott nyertes terv, Erick van Egeraat munkája a Martinelli-féle keretes beépítést elevenítette fel: a barokk palotát a Károly körút felé egy ikonikus külsejű, áttört épületrésszel egészítette ki, amely Deák tér felőli sarkán felhasadt, és ezen keresztül „szippantotta be” az utcán járókat a fórum udvarára. A tervek többsége hasonló elvet követve lezárta a fórumot a kiskörút felől, de például a városháza területével sokat foglalkozó Zoboki Gábor irodája a már említett háború előtti tervhez – és a mostani elképzelésekhez – hasonlóan nyitott udvart képzett a Madách tér tengelyében. Ennek hátfalaként hangsúlyosan jelent meg a Központi Városháza műemléki tömege.
  |
A 2008-as pályázat és az annak nyomán kialakult diskurzus felszínre hozta a hatalmas telek és épület kezelésének minden problémáját, nevezetesen a több száz éves terek és a mai használati igények közt feszülő funkcionális és eszmei ellentmondást, és a városszerkezeti anomáliákat. A komplex projekt ugyanis nem csak arról szól, hogy működő és a környezetével kommunikáló kortárs közintézményt kell létrehozni, vissza nem térő lehetősége annak is, hogy azt a lukat, ami ma Budapest közepe, értelmes struktúrává változtassuk.
A térszerkezeti rendetlenséget kívánta és tudta volna orvosolni az Andrássy út torkolatával szemben az elkaszált 1997-es Nemzeti Színház pályázat, amely tagolta volna az Erzsébet tér, Deák tér, Madách tér nagyon különböző karakterű, most mégis egybefolyó térsorát, de csak egy újabb gödörrel sikerült azt megfejelnie. A fókusz máig hiányzik, helyette ott villog az óriáskerék jó pénzt hozó cirkuszi látványossága.
Pénz pedig 300 év alatt sosem volt a komplex problémának megfelelő szintű válasz kidolgozására, és az sem segít, hogy ma mindenképp választási ciklusokon átnyúló beruházásról van szó. A lehetőségek feltérképezésére a Főváros részletes tanulmányt készíttetett, amely a történeti, építészeti, üzemelési és finanszírozási lehetőségek függvényében négy alternatívát vázolt fel a lehetséges továbblépésre. Ennek tanulsága, hogy a jelenlegi helyzetben csak kompromisszumos fejlesztésre nyílik lehetőség.
  |
A legnagyobb probléma a több mint 250 éves épület, amely kaszárnyaként jól működött, a pátoszra, hierarchiára sokat adó korszakokban városházaként is elevickélt, ma azonban nem felel meg a 21. századi igényeknek. Egy dolgozóra mintegy 60 négyzetméter terület jut, miközben egy modern irodaházban 10-15 négyzetméter az optimális. A méltóságteljes, ám többnyire üres folyosókon csak a karbantartók őgyelegnek kis kocsijukkal, a 18. századból örökölt, rokkant-kórházra optimalizált alaprajzi rendszerben – melyet a műemléki tanulmány megtartandónak ítél – egy bevilágítás nélküli középső traktus teszi lehetetlenné az értelmes használatot.
  |
A széles folyosók egyrétegű ablakain centis réseken húz be a szél, és szabadon kering a kifűthetetlen belmagasságú terekben. Az épület pillanatnyilag szürreális elvarázsolt kastély, ahol több száz év építészeti relikviái agonizálnak a vég különböző stádiumaiban, kábelkötegek kagylós barokk falfülkén száguldanak keresztül, Szent Flórián saruja a szomszédos kávéautomatára hág. Minden forduló meglepetéseket tartogat; a padlás legmagasabb pontján, a budapesti városháza tornyában decens falfirka vall a 21. századi Magyarország társadalmának mentalitásáról. Bevételt kell szerezni a méreténél és állapotánál fogva is hatalmas összegeket felemésztő felújításra, de ez még nem oldaná meg a hivatal ésszerű működését.
  |
A megoldás egy máshol felépült, korszerű, 21. századi épület létrehozása lenne, melynek feltétele a mostani épület eladása, ami adott esetben megfelelőbb funkciót is biztosíthatna a műemlék számára. A hazai közegben mégsem lenne szerencsés, és hosszú távon állandó bevételt sem termelne a fővárosnak. A város vezetése tavaly ősszel végül hibrid megoldást választott: a meglévő együttest megtartva a későbbiekben lehetővé tenné a telek Károly körúti részén egy új, korszerű épületszárny létesítését is.
A most kiírt fővárosi pályázat nem véletlenül kapta a Városháza park elnevezést, ugyanis a hivatali parkolás megszüntetésével megnyitja a telket a Károly körút felé, hogy ezen keresztül tárja fel a városháza eddig elzárt két udvarát. Ez a város felé nyitott udvarral forduló kialakítás, amely itt a korábbi beépítéséből és finanszírozási kényszerből adódó kompromisszum, egyébként klasszikus megoldás a várossal párbeszédben álló közintézmény szellemiségének hangsúlyozására.
  |
A fővárosi büdzsébe egyelőre annyi fér, hogy a pályázat eredményétől függetlenül, még a tér kialakítása előtt felújítják a Merlin Színházat és a városháza Károly körút felé néző homlokzatait. A Gerlóczy utca felé is kinyílik az épület, ide költözik a Budapest Galéria. Ebben a traktusban eredetileg hat méteres belmagasságú, boltozott térsor volt, amit 1900-ban fafödémmel két szintre osztottak; ezt ismét összenyitva a galéria a Kiscelli múzeumhoz hasonló, artisztikus kiállítótérhez juthat.
  |
Ha végigtekintünk a budapesti városházák építésének viszontagságos történetén, a tendencia nyilvánvaló. A hajdani városszéli kaszárnya a főváros közepére ékelődve csakis úgy élheti túl az eltelt 300 év társadalmi változásait, és felelhet meg funkciójának, ha képes megnyílni a város felé, és maga megteremti ennek feltételeit. Ennek első lépése a Városháza Park pályázat, melynek eredménye 2022. április végére várható.
További képek a Központi Városháza mai állapotáról a galériában!
Fotók: Zöldi Anna
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
