Tényleg csak egy ugrás...
Albertfalva-kitérőtől röpke sétára működik Janesch Péter magángalériája, a galeri ffrindiau. A kulthelyként számontartott létesítményben 2022 őszétől a magyar építészet kultikus figurájának Janáky Istvánnak az életműve kerül terítékre, több részletben, folytatásban.
Janáky István (1938-2012) a hazai építészettörténet meghatározó alakja, kultikus tisztelettel övezett mestere. Építészeti felfogása, ízlése, meggyőződése karakteres pozíciót jelent a magyar építészeti szcénában. Meg nem épült pályázatnyertes kiállítási pavilonja, a Lepkeház sorsa hosszú időre tematizálta a hazai építészet pozícióit, erőviszonyait. A Lepkeház helyett Sevillában 1992-ben Makovecz Imre soktornyos pavilonja épült meg egy gyökeresen más, nem kevésbé elhivatott építészeti gondolkodás mementójaként. A Janáky-féle, a Lepkeházban is megfogalmazott, a(z építészeti) metamorfózis misztikáját elvont módon megjelenítő alkotói gyakorlat az eltelt évtizedek során a régióban követendő példává vált, Janáky személye pedig szimbólummá.
„Létre tudott jönni egy építészeti viselkedés, – írja – amely a földrajzi környezetétől diszkréten megkülönböztethető, azzal mégis bizalmasan összefonódik. Meg tudott születni egy sokágú, otthonos hazai építészeti morfológia” – írta Janáky 2011-ben Levelek Árkádiából című nagy vitát kavart előadásában, az úgynevezett organikus építészet gyakorlatával polemizálva.
„Élete végére dominánssá vált az oktatói tevékenysége. Áldozatosan és szenvedélyesen tanított, és mindig büszkén mondta, hogy ő maga sokat tanult a diákoktól” – nyilatkozta Mátrai Péter, a 2012-ben elhunyt építész 2013-as, az oktatói munkáját a FUGÁban bemutató kiállítás kurátora. „Abban is reménykedem, hogy ez a kiállítás közelebb viheti a teljes életműhöz is azokat, akik eddig távolról szemlélték Janáky megnyilvánulásait. És talán akadnak, akik a kiállítás hatására tudományos kíváncsisággal közelítenek majd Janáky gazdag életművéhez.”
Nos, ez a prófécia most beteljesült, a galeri ffrindiau az elkövetkező időszakban, 2023 végéig 12 tételben tervezi a Janáky életmű bemutatását, amelyet a galéria működtetője, szakmai hagyatékának tulajdonosa, Janesch Péter építész dolgoz fel, Farkas Laura művészettörténész segítségével, aki 2022 februárja óta Kállai Ernő ösztöndíjasként foglalkozik Janákyval.
A JÖ-program, a Janáky Összes, Janáky István szakmai hagyatékának feldolgozását, katalogizálását tűzte ki célul, a Janáky életmű katalogizálásának állomásait kiállítások formájában is szeretné közönsége elé tárni. Az első összeállítás afféle nyitány, a következőkben kibontani szándékozott motívumok felvillantása, egyvelege. Janáky határozott üzenettel bíró skiccein, és aprólékos gonddal kidolgozott részletrajzain túl személyes szenvedélyek dokumentálása is, ahogy azt a 01 kiállítás alcíme – lepkék, bicikli és barokk zene – és a megnevezetteknek a teremben megjelenő rekvizitumai is mutatják.
Fentieken túl még a gombfoci kap hangsúlyos szerepet a terem közepén felállított asztalokon. A kiállítótérhez tartozó titkos kamrákban pedig ott lapul a hagyaték, és bekeretezve várja, hogy a falakra kerülhessen. A következő válogatás a Janáky István és Meditz László által 1985/1986-90 között Pécsre tervezett Schaár Erzsébet Múzeum épületét dolgozza fel. A Schaár-utca köré tervezett épület drámai módon erősíti fel a kiállított szobrok hatását.
A 2018 tavasza óta működő galeri ffrindiau 2021-ig pusztán közösségi finanszírozással 20 kortárs képzőművészeti kiállítást, és ezekhez a tárlatokhoz több mint 40 tárlatvezetést, vetítést rendezett. Janesch Péter az építészeti tervezéstől visszahúzódva működteti a kulturális missziót az Albertfalva határában álló ipari terület erre szolgáló helyiségében – vállaltan barátoknak, barátokról. Olyan alkotóknak kínál felületet a falakon és a falak között, akik a hetvenes-nyolcvanas évek ellenkultúrájában jelölték ki a saját pozíciójukat. A névválasztás is üzeni az ars poeticát: a „galeri” inkább a találkozásokra helyezi a hangsúlyt, melyhez jó ürügy és háttér a kulturális kínálat. A rejtélyesen hangzó „ffrindiau” pedig walesi nyelven a barátságot jelenti.
A galeri ffrindiau állami támogatásra nem pályázik – saját forrásból és azoknak a segítségével tartja fenn magát, akikről és akiknek szól, és örül minden támogatásnak. Támogatni műtárgy-vásárlással, kapcsolati tőkével és adománnyal lehet, az erre a célra nyitott bankszámlára.
A kiállításhoz két esemény kapcsolódik, a finisszázs, és közben az építész fiának tárlatvezetése a lepkék jegyében – ennek apropóját lásd alább. Kedvcsinálásképp pedig egy részlet Janesch Péternek a Dorottya galéria Janáky-kiállításán 1998-ban elmondott, a jelen kiállítás megnyitóján technikai okokból félbeszakadt beszédéből:
A lepke
(Janáky) István nevű fiával a lepke az egyik nagy közös kalandjuk, ezt tanítja, vagyis együtt ezt kutatják. Hogy milyen a lepke, azt egy lepkével szeretném bemutatni.
Amerikában élő trópusi vándorlepke a Danaus Plexippus, angol neve Monarch – fejedelmet jelent. Magyarul (a szótár szerint) Danaidának hívják. A milkweed, az amerikai tejelőcserje az egyetlen növény, amire párzás után a Monarch nőstények hajlandók petéiket lerakni. A pete gombostűfej nagyságú sárgásfehér többsíkú gömb, amit egy gyémántcsiszoló megfizethetetlen mesterműveként írnak le, három-négy nap elteltével sötétszürke lesz. Egy éhes lárva rágja ki magát burkából. A hernyók a következő tizenöt napban megállás nélkül esznek. Súlyuk a két hét alatt kétezer-hétszázszorosára nő. Életének ötödik napján a lárva már kinövi bőrét, vedlenie kell, hogy tovább nőhessen. Ez a folyamat a hernyó teljes kifejlődéséig még háromszor ismétlődik. A tizenötödik nap körül a hernyót sürgető érzés fogja el. Bőre keményedik, belső alakulások indulnak, a különös átváltozás kezdetét veszi. Egy megfelelően védett helyet kell keressen valahol a föld felszíne felett, még mielőtt a vastagodó bőr araszoló mozgását lehetetlenné tenné. Ahogy ez a hely megvan selyemszálakból hálót készít, magát ehhez a szövethez fejjel lefelé hozzáerősíti, testével „J” betűt formáz és egy utolsó vedlésben héjszerű burkot von magaköré. Az ezt követő kilenc-tizenöt napban bámulatos átalakulások történnek a bábban. A levélrágó hernyó tündökletes, nektározó pillangóként kerül elő. A még a bábba kapaszkodó lepke nedveket pumpál puha szárnyaiba, majd pár óra napfürdő, hogy a szárnyak megkeményedjenek, hogy az új életfunkciók beinduljanak - és repül.
A bicikli
Ne robosztus hegyi-biciklit képzeljenek, hanem országútit (versenyt), csepp keresztmetszetű, változó falvastagságú Cr-Mo ötvözet vázzal, keményforrasztással, gyöngyház színben. Maga a kerékpár nem késztermék, hanem egy elmélyült válogatás eredménye. Húsznál több alkatrész-csoport nyolc-tíz komoly gyártó több száz kínálatából. (...)
Janákyt idézem 1987-ből: „Egy műszerszerűen finom, istenien pontos, hangtalan, rezzenéstelen, tiszta gép, amely a rendetlenség és az enyészet felett trónol. Egy ilyen szerkezetnek határozott egzisztenciája van, nem kíván elvegyülni, bepiszkolódni, hasonlítani. Egyetlen méltó vetélytársának a természet csodakreatúráit tartja, amikor egy friss erdőben óvatosan egy fának támasztva fogadja a napsugarakat.”
A barokk zene
Egy költő mesélte, innen az ötödik kerületből (..) .„a zene szól, irtóztató erejű, ugyanakkor szelíd, mint az égbolt. A kozmosz berendezésének, egy csillagnak annyi súlya sincs, mint egy cigarettacsomagnak, s Bach a gigászi erő, teljesen súlytalan és teljesen szabadon hagy. Azt csinálok, amit akarok, arra gondolok, amire akarok.”
Lepke, bicikli, barokk zene.
Akit választásai a természet és az ember ilyen angyali teremtményeihez kötnek, az nagy súlyt viselhet a vállán.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.