Friss diplomás projektek közül szemezgetünk
A nyár eleje a diplomázás időszaka, amikor évről évre fiatal építészek és designerek lépnek ki az egyetemről, tele friss lendülettel és ambícióval. Az OCTOGON online-on az elkövetkező időszakban különböző egyetemekről válogatunk izgalmas diplomaterveket. Dresch Anna a MOME Építőművészet szakán szerzett MA diplomát. A projekt kivonatát a szerző leírásában közüljük, Wettstein Domonkos opponenciájával kiegészítve.
Diplomamunkámmal arra az ellentmondásos és ökológiai szempontból összetett helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, mely a Káli-medencében robbanásszerűen elterjedt gasztroturizmus jelensége és a helyi termelők lehetőségei között áll fenn. A mestermunka helyszíne Kisörspuszta, mely a falut körülvevő homokbányának köszönhetően egyfajta underground zárványként létezik, és nem illeszkedik az utóbbi tíz év turisztikai trendjeibe. Ugyanakkor a bánya által létrehozott tájseb nemcsak fajszegény állapotot eredményezett a területen, hanem az óriási bányatavak talajvízelszívó hatása a környező legelőterületek kiszáradását is befolyásolja. Ennek megakadályozása érdekében a diplomatervben tájrendezésre teszek javaslatot, mely elősegíti a legeltető állattartás újbóli fellendülését. Az építészeti fókuszt a falu bejáratánál elhelyezkedő bányatelep épületeinek rehabilitációjára helyeztem. A Vágópont, Húsfeldolgozó és Szakácsiskola működése valós választ kínál a helyi állattartók és a fenntartható gasztroturizmus összekapcsolására, mindezt regeneratív ökológiai rendszerbe ágyazva.
A diplomatárgy – a mestermunkához hasonlóan, de szimbolikus értelemben – a balatoni turizmus és a helyi életmód közötti feszültség enyhítésére tesz kísérletet. A Káli-medence egyes településein az önkormányzat pár ízben korlátozta a háztáji állattartást, engedve a városiak nyomásának, akiket zavart a kakaskukorékolás. Ugyanakkor Kisörspusztán, a fővárosi háztulajdonosok közül többen próbálkoztak már tyúktartással. Az ólakat azonban nem kellő odafigyeléssel tervezték meg, és a kísérletek szomorú véget értek. A megoldás érdekében ragadozóbiztos, automatizált ólat terveztem 3 tyúk számára. A tyúkól egy alkotói hack, mely termékszerű megjelenésével tyúkokat visz be a pihenni vágyó, városban szocializálódott nyaralótulajdonos kertjébe. A tojáshoz egyébként nincs is szükség kakasra.
Wettstein Domonkos opponenciája:
A Balaton-felvidék látványos átalakuláson megy keresztül az elmúlt években. Az eltérő életformák és tájhasználatok keveredése egyre ambivalensebb összképet eredményez. Ezek a korábban még lappangó urbanizációs folyamatok mára már megerősödtek és felszínre törtek, egyre több tájhasználati és identitás értelmezési konfliktust generálva. Kérdés, van-e víziónk hova is tartanak ezek a folyamatok, mit is gondolunk a táj jövőképéről?
Dresch Anna személyes nézőpontból közelít a kérdéshez. Nem a kívülálló steril mérlegelésével kíván állást foglalni, hanem a személyes tapasztalatain, megélésén keresztül értelmezi a tájképet. Ez a pozíció nagyon különleges, ugyanis gyermekkorától kezdve kötődik a Káli-medencéhez, de nem az ősközségek társadalmát képviseli. Családja a tájegység urbánus felfedezőinek első hullámához tartozik, akik a nagyvárossal szemben egyfajta ellenkultúrát keresve fedezték fel a környék akkor még kevésbé ismert, csendes vidékét.
Ma már ez az exodus is a Balaton-felvidéki kultúrtáj történetének a része, amely nem elsősorban az öncélú rekreációról és térfoglalásról szólt, hanem a közösség és a kultúra újra értelmezéséről. Azóta már több hullámban érkeztek szezonális és állandó életformát kereső új társadalmi rétegek képviselői. A keveredő életformák egyre inkább kiélezik a tájegység identitásának és a tájhasználat autentikusságának a problémáját. Annát is ez a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehet kiszabadítani ezt a tájegységet a mindent felemésztő turisztikai fogyasztásvágyból? Mit is jelent az autentikus tájhasználat a huszonegyedik század elején, egy összetett társadalmi térrel rendelkező régióban?
Anna erős kritikai álláspontot vállal fel, ugyanakkor célja a jelenből való kilépés helyett a folyamatok megértése, megszűrése és újraértelmezése. Kritikai megközelítésmódját erősíti, hogy nem egyoldalú nosztalgiával vagy öncélú rezisztenciával fogalmazza meg álláspontját, hanem a folyamatokat szemlélve megpróbálja moderálni és a táj alapértékei szerint újrafogalmazni a tendenciákat.
Súlyos és konfliktusokkal teli rétegeket tár fel, mégis elegáns könnyedséggel mozgatja meg őket. Tervében egyszerre van jelen a tájrehabilitáció, a társadalomkritika, az újrahasznosítás, az (öko)turizmus alternatívája, és a hagyományos tájhasználat megőrzésének kérdése. Önmagukban mindegyik problémakör alkalmas lenne egy diplomamunka feladatának. Mégis Anna személyes integratív nézőpontja lehetővé teszi, hogy ezek az egymással természetszerűleg összefüggő nézőpontok ne mesterkélt módon kipreparálva, hanem élő egységben legyenek jelen a tervben. Ez a komplexitás a terv egyik kiemelt értéke, miközben a fogalmak nincsenek túljátszva és túlpozícionálva, a terv több léptékszintet átfogó megközelítéséből lépésről lépésre tárulnak fel az értelmezési rétegek.
A terv több léptékszintet fog át és ennek a léptékváltás sorozatnak a szakdolgozat mint elméleti horizont és a diplomatárgy mint sűrített cselekvés is a részét képezi. A tágabb régió átalakulása felől közelítve fedezi fel a Káli-medencét és a kőbánya területét. A programalkotás épp ezért egy tágabb kontextusban kezdődik el, elsősorban a táj szuburbanizációja és a fogyasztás kultúrája felől fogalmazódnak meg a kérdések. A ma oly népszerű urbanizált brandek ellepik és felemésztik a tájat, miközben egyre inkább elveszítjük a táj megélésének közvetlenségét, természetességét. De hogyan szerezhetjük vissza ezt a közvetlen tapasztalást vagy legalábbis hogyan kerülhetünk ismét közelebb?
Ez a közelség keresés a tájba való behatolást célozza, minél közvetlenebb tapasztalatokat keresni. A vágópont a maga nyersességével és csontig hatoló kíméletlenségével számomra épp ezt a közvetlenség keresést fogalmazza meg. Állatsimogató és látványlegeltetés helyett a tájhasználat és gazdálkodás életszerű körforgását mutatja meg a terv. A kritikai megközelítés moderált.
A bánya rekultivációja során az ott talált infrastruktúrát nem bontja el és nem egy nosztalgikus vízió kulisszáját építi fel, hanem a talált tárgyakat, szerkezeteket minimális kiegészítésekkel, megpróbálja újrahasznosítani. Ezzel nemcsak takarékos és a környezettel szemben kíméletesebb megoldást választott, de a huszonegyedik századi táj autentikus értelmezéséhez is közelebb kerül. Ma már ugyanis a táj sérülései, ipari használatának lenyomatai is a táj történetének a részei. Anna a bánya területét gondosan rendezi, de közben emlékeztet is a múlt sérülést okozó tevékenységeire. A folytonosság felvállalása is az autentikus tájhasználathoz vezet közelebb minket.
A diplomatervtől látszólag független a diplomatárgy, hisz nem kapcsolódik közvetlenül a tervezett üzemhez. A Tikol a tájhasználat minimális térbe való sűrítményeként mégis reflektál a terv alap kérdésére. Kritikai alkotás, amely egyszerre praktikus és funkcionális, miközben zavarbaejtően ironikus is. Nemcsak a falusi állattartással konfrontálódó urbanizált társadalom, de kortárs építészet egyre sterilebb vidékértelmezését is kifordítja. Bár a Tikol praktikus és funkcionális, de finoman visszautal Robert Venturi, Denise Scott Brown és Steven Izenour 1977-es Learning from Las Vegas: The Forgotten Symbolism of Architectural Form című könyvére…
Mestermunka témavezető: Molnár Bea
Mestermunka konzulens: Tihanyi Dominika, Kis Péter
Diplomatárgy konzulens: Bene Tamás
Szakdolgozat konzulens: Szentpéteri Márton, Jakabfi-Kovács Boglárka
Forrás: MOME
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
