Családi ház Budajenő határában
Több remekbe szabott családi házat, bővítést, átalakítást és emlékezetes lakásbelsőt, építészeti pályázatot publikáltunk az elmúlt években a batlab architects építészeti portfóliójából. Az OCTOGON magazin 185-ös (2023/5-ös) lapszámában a Budajenőn megépült villájukkal folytatjuk a sort.
Megejtően szép a táj nyári esős napok után, kitisztult időben, még az olyan túlépítettnek ható agglomerációs településeken is, mint amilyen Biatorbágy, Telki, Páty vagy Budajenő. Noha a batlab architects nemrégiben felépült családi házáról még kora tavasszal készültek a cikkünk illusztrációjaként mellékelt fotók, el kell hinnie nekem a tisztelt olvasónak, hogy nyugat felé, vagyis tulajdonképpen a Zsámbéki medence irányába futó dimbes-dombos, facsoportokkal, erdősávokkal, rétekkel, szántókkal tarkabarka környezet látványa ebben az évszakban a legszebb.
Más kérdés ugyanakkor, hogy míg a települések belső részein tizenöt-húsz éve felépült első telepes-hullámok házainak kertjeiben már érdemleges méretű fák adnak árnyékot, addig a valódi természet látványához most közelebb eső, településszéli friss parcellázás ugyanolyan élhetetlen, kopár, földutakkal szabdalt, összevissza építési terület képét mutatják, mint a kétezres évek elejének mediterrán lakóparkjai. Szomorú konstatálni, hogy a több tucatnyi épülő, vagy már lakott családi ház között valódi tervezői, megrendelői ambíciót nem sikerült azonosítani, miközben minden egyes darab mintha erősen törekedne arra, hogy a többtől elkülönbözzék. Tulajdonképpen nem is a sokhangúsággal volna itt probléma, hanem éppen azzal, hogy a rendezetlenség mellett valódi karakterjegyek nemigen sejlenek fel.
Több remekbe szabott családi házat, bővítést, átalakítást és emlékezetes lakásbelsőt, építészeti pályázatot publikáltunk az elmúlt években a batlab architects építészeti portfóliójából. Ők azok a fiatal építészek, akik sablonok helyett gyakorta kísérleteznek olyan megoldásokkal, amikben a formálás kreativitása valódi intellektuális tartalmat hordoz. Legújabb házuknak előképét én az Aranyhegy-projektjükben látom, amiben az U-alakban feldolgozott téri és tömegösszefüggések „ölelésében” kísérletet tettek már arra, hogy a házuk nyitott-zárt terei között kialakuljon egyfajta belső világ, egyfajta intimitás.
Budajenőn ennek a kompozíciónak a továbbgondolásával, tulajdonképpen a ház centruma felé lejtő félnyeregtető síkjainak segítségével már valódi belső udvart, valódi átriumot látunk, miközben az elforgatott U-alaprajzról sem mondtak le: a félnyeregtetők ilyetén elforgatása váltakozó magasságú sziluettet rajzol, miközben az átriumot bezáró áttört, csipkeszerűen finom fal az épületnek valódi egyediséget, valódi identitást kölcsönöz.
A tervezőktől tudom meg, hogy az átriumos ház, illetve a fal koncepciója mögött az iráni feleség, Szihám kulturális háttere (is) keresendő, aki a perzsa kultúrára jellemző geometrikus minták használatát kérte az átrium negyedik, déli falán, ami egyébként ezen a szakaszon a telek hátsó kerti része és az átrium közötti összeköttetést is megteremti.
Az olvasóban ennél a pontnál felmerülhetne az elzárkózás, a ház szigetszerűsége, egyfajta izoláltsága, környezetétől való elfordulás képzete. Bennem inkább a négytagú család tagjainak összekapcsolódása, a ház lakóinak belső igényeire történő finom reflexiók sejlettek fel, hiszen az átrium és a nagyobb belső üvegfelületek átlátásai a másik jelenlétének érzékelését segítik elő. Értem azt is, hogy hagyományos értelemben a külső homlokzatok rendszere gyakorta olvashatóvá teszi, transzformálja, lefordítja a belső téri viszonyokat is, ami ennél a háznál nem feltétlenül törvényszerű. Itt a centrumban, az átrium origójában állva válik csak komplexszé a belső téri rendszer, ami példás sajátosság inkább, mintsem barátságtalan gesztus.
  |
A három félnyeregtetővel fedett kubus földszint feletti terei más és más funkcióban hasznosulnak. Az északi félnyereg síkja alatt tárolásra szolgáló padlástér van. Az utcai traktus a gyerekszobákhoz tartozó galériáknak ad helyet, míg a nappali-étkező tereinek „kétszint” magas belső volumene kitölti a ferde tetősík lezárta teret. Amiként az átrium belső kapcsolatokat szervez a térrészek között, akként a ház nappalija is központi belső térként kapcsolódik mind a belső kerthez, mind a hátsó telekrészhez. A nappali funkcióját kiterjesztik a szabad átlátásokat biztosító nyílászárók, amelyek intenzív kapcsolatot teremtenek kint és bent között. Noha napjaink családi házainál szokványosnak nevezhető 140 négyzetméteres alapterületű házról beszélünk, olyan sok történéssel, rácsodálkozásra felhívó részlettel találkozunk, ami mindenképpen rendhagyónak tekinthető.
Úgy érzem, hogy a batlab architects tervezői ezzel a házukkal egyfajta fordulóponthoz értek. Úgy vélem, hogy a valóban emlékezetes és kifinomult, tiszta gondolatokat és nagyszerű stílusérzéket reprezentáló belső terektől, a házátalakítások és továbbgondolások után egyfajta összegzés készült itt el, ami immár egy magabiztos, kreatív kísérletekhez biztos kézzel nyúló, szépreményű tervezői közösséget helyez egy polccal magasabbra.
Alapterület: ~140 m2
Építészet: Batizi-Pócsi Gergő, Batizi-Pócsi Péter, Kovács Gábor (batlab architects)
batlab architects | Web | Facebook | Instagram
Az OCTOGON magazin 185-ös (2023/5-ös) lapszámában sok egyéb mellett a Napur Architect tervezte Nemzeti Atlétikai Központról, a mindszentkállai borbárról (SAGRA Architects), az Európa Kulturális Főváros építészetéről (Veszprém–Balaton2023) és a DÉR-építőművész által jegyzett Gellért-hegyi villaövezetről is olvashattok.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
