Elkezdődhet a rom helyreállításának megtervezése.
A zsámbéki rom- és kolostorrom rendkívül rossz állapotban van, szakértői vélemények szerint helyreállítás nélkül kevesebb mint ötven éve lehet hátra. Egy új kormányhatározat értelmében azonban hamarosan megkezdődhet a helyreállítás előkészítése.
Még az idén 140 millió, jövőre 160 millió forintot irányoz elő egy, a kulturális turizmus fejlesztésére hivatkozó kormányhatározat a zsámbéki rom- és kolostorrom (premontrei templom és kolostor) fejlesztésére – írta meg a muemlekem.hu, megjegyezve, hogy bár a 300 millió forint – amelynek címzettje Zsámbék város önkormányzata – a teljes rekonstrukcióra „nyilván nem elegendő, elkezdődhet a helyreállítás tervezése, amelyet feltehetően társadalmi léptékűvé szélesedő szakmai viták kísérnek majd”.
A ma látható templom közvetlen elődjét 1220 után építtették fel. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt premontrei templom az ország akkor egyik legfontosabb útvonala, a Székesfehérvárt Esztergommal összekötő út mentén állt. A forgalmas útvonal már korábban is beépítésre csábított: a szerzetesi templomot egy 11. századi plébánia helyén emelték fel, de csak a tatárjárás után fejezték be és szentelték fel. A premontreiek több mint két évszázadon át tevékenykedtek a településen, azonban a szerzeteseik gyérülése miatt meggyengült a rend – ez egyébként a 15. századi Magyarországon a rendek többségét sújtó általános tendencia volt –, ezért Mátyás király elvette tőlük a templomot és a monostort, majd a pálosoknak adta. A pálos évtizedek alatt történetek a későgótikus átépítések.
A török korban erődítménnyé alakították át az épületegyüttest, így viszonylagos épségben élte a 17. század végét. Az 1763. június 28-i földrengésben azonban leomlott az északi mellékhajója – a romot pedig már senki sem újította fel. Kövei egy részét elhordták, s talán az egész az enyészeté lett volna, ha az 1870-es években Rómer Flóris és Henszlmann Imre nem ismeri fel az értékét. A 19. század végén aztán Möller István konzerválta romként a csonka templomot, amely azóta a magyar műemlékvédelem egyik ikonikus épületévé vált. Az 1930-as években Lux Kálmán tárta fel a templomtorzótól északra található kolostorromot, azonban a terület teljes feltárására máig nem került sor.
Több mint száz évvel ezelőtt nem merült fel a templom teljesebb helyreállítása, azonban részben a 20. században megnövekedett környezetszennyezés felgyorsította a romok pusztulását – folytatja a Műemlékem.
Jelenleg marékszámra hullik belőle a kőpor, a szerkezete is kezd tönkremenni. A keleti oldalon a szentély környékén több részt is elkerítettek a látogatók elől, hiszen a szabadon álló ívek, falcsonkok stabilitása erősen kérdésessé vált.
„Egy ismételt romkonzerválás hatékonysága így megkérdőjelezhető, hiszen csak elodázni tudná a templom teljes pusztulását – írja a lap. – A szakemberek egy része szerint tető kellene a falak fölé, ami megvédené azokat az időjárás viszontagságaitól. Ráadásul így használható belső terek jönnének létre, s ez nyilván a hosszabb távú fenntarthatóságnak is jót tenne. Az ezt elutasítók viszont arra hivatkoznak, hogy a ránk maradt, félig elpusztult állapotában kell visszaépítések nélkül megőrizni az ikonikus romtemplomot.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
