A Katari Nagykövetség Andrássy úti palotája.
Weiss Manfréd lányának egykori villájáról, a Katari Nagykövetség épületéről az OCTOGON 149-es, műemléki lapszámában írtunk. A lapszámot teljes egészében letöltheted pdf-ben, ugyanakkor Zöldi Anna írását külön is közöljük alább.
2015 elején járta be a sajtót a hír, hogy Weiss Manfréd lányának egykori villája csaknem egymilliárd forintért került a katari állam tulajdonába. A Katari Nagykövetségnek otthont adó Andrássy úti épület 140. születésnapjára újjászületett.
Pest 1872-ben elkészült szabályozási terve az akkor kijelölt Andrássy út beépítését három, karakteresen eltérő szakaszra osztotta. A következetesen megvalósult épületsor mára az eklektikus Budapest Világörökségi védettséget élvező területei közé tartozik. A Belvárostól a Városliget felé haladva fokozatosan oldódik a sugárutat szegélyező paloták alkotta nagyvárosi utcakép: az Oktogonig az utcavonalon sorakoznak a többemeletes bérpaloták, innen a Köröndig a még mindig többszintes zártsorú beépítés előtt keskeny szervizút és fasor választja el a forgalmat a gyalogos közlekedéstől. Az Andrássy út Liget felőli szakaszát előkertes, szabadon álló villák sora szegélyezi, melyeket a második világháborúig a korszak vezető nagyiparos és politikus rétege birtokolt, és ennek megfelelő pompával és igényességgel építtetett.
A 114. számú villa metamorfózisai jól tükrözik a múlt század végén emelt épületek természetes evolúcióját, a tulajdonosváltások története pedig a huszadik századi magyar történelem keresztmetszete.
Az épület tulajdonosai a magyar közélet jeles alakjai voltak. Az 1879-ben egyemeletes nyaraló építésére kiadott építési engedély Greger Miksáné és Landauer Ferenc nevére szól – utóbbi és a hölgy férje nagykereskedők, akik a tervezéssel számos eklektikus Andrássy úti ház építészét, Freund Vilmost bízták meg. A Freund-féle viszonylag kisméretű villa osztott tömegű, utcai traktusa már a maira emlékeztető középrizalitos homlokzati megoldású, mögötte enfilade-os teremsorral.
Ugyancsak ekkor épül a ma is álló kerti melléképület, eredetileg istálló és növényház céljára. A következő tulajdonos, gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter és neje 1890-ben Herczegh Zsigmond építész tervei alapján bővíti az épületet a kert felé emeletes toldalékkal. A megnövelt villa már elegendő térrel szolgált a nagy társasági életet élő pár fogadásai számára, ahol a kor jelentős alakjai fordultak meg. Az immár palotának is méltán nevezhető épület 1918-ban cserélt újra gazdát, nem kisebb személyiség vette meg, mint Weiss Manfréd, az egyik leggazdagabb magyar iparmágnás.
1894 óta az ő tulajdonában állt a szomszédos, 116-os számú telken álló villa is, az újonnan vett ingatlan 1928-ban lánya, Daisy és férje, Chorin Ferenc birtokába került. Az ezt követő 1929-es bővítéssel az épület nagyjából négyzetes alaprajzú zárt tömeggé bővült, és beépült a padlástér egy része is. A historizáló motívumokkal gazdagon díszített ház ezt a Hikisch Rezső tervei alapján készült állapotot őrizte azután napjainkig, dacára a huszadik század viharos történelmének. 1944-ig az épület aranykorát élte a Weiss család rezidenciájaként.
A villák egykor Budapest büszkeségei voltak, Weiss Manfréd még a villanyt is bevezettette, öt évvel hamarabb, mint az angol királyi palotában.
Bál idején saját villanyszerelőt tartott készenlétben arra az esetre, ha a mulatság alatt elmenne az áram1. 1944-ben a bevonuló németek itt rendezték be egyik főhadiszállásukat, a család férfitagjait letartóztatták és deportálták, majd Chorin Ferencet visszahozták Budapestre, és a saját házában hallgatták ki, mielőtt egyességet kötöttek a Weiss utódokkal: annak fejében, hogy minden vagyonukat – gyáraikat, bányáikat és ingatlanjaikat – átadják, a család 40 tagja szabadon távozhat Svájcba, illetve Portugáliába.
1952-től a villa a magyar állam tulajdonában volt, a rendszerváltás óta a Köztársasági Őrezred vagyonkezelésében állt, lényegében kihasználatlanul. Az elegáns rezidenciának sem az 1945, sem a rendszerváltás után kialakult új rendszerekben nem sikerült megfelelő funkciót találni, az épület tömege, a tetőforma, annak szerkezeti kialakítása, homlokzati megjelenése, fő belső terei s azok fal-, illetve mennyezet díszítései, belső nyílászáróinak jelentős része mégis megmaradt – amint arról a 2016-ban a felújításhoz készült történeti kutatás és értékleltár tanúskodik. Homlokzata gazdag leltára a historizmus architektúrájának: szintenként eltérő kialakítású kváderezés díszíti a falakat, az ablakok változatos keretezésűek, középrizalitjának emeletét Colosseum-motívum – féloszlopok között íves záródású ablakok sora – díszíti. Előtte bábos korláttal kerített terasz húzódik, melyet a földszinten kecses kariatidák tartanak.
Az oldalhomlokzatok fülkéiben is találunk női szoboralakokat, az épület szobordíszítése Déry Attila kutatásai szerint Feszler Leó nevéhez köthetők. Az épület máig megőrzött értékei a kovácsoltvas előtetők és korlátok, az eredeti nyílászárók, a padlásszinten az eredeti padlóburkolat, az egyes termekben mennyezeti stukkó, a háromkarú, fa főlépcső fából készült báboskorláttal, illetve a lépcsőházi hallban álló neoreneszánsz kandalló, melyeket a felújítás során tiszteletben tartottak, restauráltak. A konzolsoros párkánnyal lezárt épület szakszerűen megújult külsejével ma ismét az Andrássy út éke.
1, Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét! című könyve nyomán
A Katari Nagykövetség Andrássy úti palotája
Építész: Fehér Gábor
Kivitelezés: Market Építő ZRT., Metka Márton
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
