Kék szignó | Paradigma Ariadné Lápföldön

Átadták a Dunakeszi Teknős Tanösvényt

• Szöveg: Gollob Lilla
• Olvasási idő: 3 perc

A „tanösvény-építészet” – amikor egy turista útvonalhoz nemcsak információs táblák, hanem építészeti objektumok is tartoznak – egyre népszerűbb zsánerré válik az országban. A beruházások szellemisége és minősége azonban jelentősen eltér. Gondoljunk csak a hírhedt, sehonnan sehova vezető lombkorona sétányra, az unalmas, vagy éppen fennhéjázó szerkezetekre, az ösvények mentén kiirtott fákra. A spektrum másik oldalán állnak az olyan üdvös projektek, mint a múlt héten átadott, a Paradigma Ariadné által tervezett és kivitelezett Dunakeszi Teknős Tanösvény. Egy magas természetvédelmi értékű tőzegláp megmentése és megnyitása, amelyet a progresszív építész csapat üdítő építészeti értékkel, sajátos kék szignókkal ruházott fel. A projekt során egyetlen fát sem vágtak ki, a láp irányította az útvonalat.

A lokáció a Dunakeszi Auchan parkolója mögötti tőzeglápos terület, amelynek létezéséről eddig kevesen tudtak. Ezen az emberi beavatkozásoktól túltelített környéken, a bevásárlóközpont, az ipari terület, az autópályák, a főváros és a kisváros között egy titkos rezervátum bújik meg. A Dunakeszi láp nagyjából 10 000 éve alakult, amikor az Ős-Duna mellékága egyszer csak visszahúzódott, és egy állóvízzel teli medencét hagyott maga mögött. Mára egészen unikális vidéknek számít, hiszen az utóbbi 300 évben a magyarországi lápok 97%-a eltűnt a lecsapolások, vízrendezések, feltöltések és a bányászat miatt. A valaha jóval nagyobb, Budapest kílmájához jelentősen hozzájáruló lápterületen ma is rendkívül gazdag az élő- és növényvilág.  A Magyarországon fészkelő 265 madárfajból 50 félével, valamint a projekt névadójával, a mocsári teknőssel is találkozhatunk itt. 
 

Az Auchan CSR tevékenységeként megvalósuló tanösvényre a területet kezelő NHOOD Services Hungary Kft. írt ki tendert azzal a céllal, hogy a láp a közönség számára is bejárhatóvá és élvezhetővé váljon. Itt kapcsolódott a történetbe a Paradigma Ariadné csapata, akik a sándorfalvi tanösvényük referenciájával győzték meg a döntéshozókat az alkalmasságukról. A bivalyos tanösvény kapcsán ugyanis egy újszerű tanösvény-stílust teremtettek: egy absztrakt, mégis narratív kültéri térélményt. A tervezés során most is hasonló utakon jártak, ezúttal azonban a kivitelezés is az ő feladatuk volt.

Gondolati ívük kiindulópontja a belga szürrealista festő, René Magritte The Blank Signature című alkotása volt. A fák takarásában, hol eltűnő, hol feltűnő lovas karakterére rímelő hatást akartak elérni a láp mélyén felsejlő utak és pavilonok együttesével. Integrálódva, mégis elkülönülve a természettől. 

„Olyan tárgyakat akartunk lehelyezni erre a területre, amelyek se nem házszerűek, se nem a természetesség hangulatát megidézni vágyó nyers fa építmények. Egyértelműsíteni akartuk, hogy maga a tanösvény mint struktúra, idegen a területen, még akkor is, ha bejárhatóságával fontos ismereteket adhat át a látogatók számára, és ezzel hozzájárul a környezettudatos gondolkodás formálásához, így pedig a terület megóvásához” – vallják a tervezők.

Természet és kortárs építészet harmonikus kontrasztjának megteremtéséhez geometrikus formákat és a láp zöldjétől elütő színt használtak. A kékre mint a természetben az egyik legritkábban forduló, mégis jelenlévő pigmentre esett a választásuk. Ez a szín a nyugalom szimbóluma is, amely utalhat a láp elszigeteltségére a forgalmas környezetében, de akár a terület zöld felszíne alatt csendben megbúvó vizekre is.

Az absztrakt formák eközben a referencia nélküli építészethez kapcsolódnak, leginkább ősi monolitokhoz, vagy inka építményekhez hasonlítanak: olyan ember alkotta objektumokhoz, amelyek mára szinte teljesen összeépültek a természet látványával. A több helyen megjelenő cikk-cakk motívumban a környékre jellemző ipari kitermelés is megjelenik asszociációként. A bejárás alkalmával a jelenség szomorú közelségét a szomszédban felbúgó favágás zaja támasztotta alá. 

A körülbelül 900 m-es területen átívelő tanösvény több szakaszra osztható. A bejáratánál egy 15 méteres tömörfa átkelő vezet át lápba, a Paradigma Ariadné első hídja. A kék építményben van valami misztikus, felkészíti a látogatót arra, hogy maga mögött hagyja a hétköznapok forgatagát. A túlpart szárazföldi szakaszán kék-piros, különböző információkat jelző totemek szegélyezik az útvonalat. Utunk aztán egy 11 szöget formáló pallósorhoz vezet, amely a víz fölé, a láp mélyére vezet fel. A körsétányon váratlanul bukkannak fel a pavilonok a fák takarásából, amelyek közül van, amelyik kilátóként, van, amelyik mászókaként, van, amelyik pedig átjáróként funkcionál. Köztér és játszótér határán mozognak, rengeteg tudással és információval megtöltve.

A hidak és az épületek rácsos szerkezete szintén visszakacsintás a René Magritte festményéhez: az alkotói elképzelés az volt, hogy a szerkezetre idővel felkúszó növények befogadják és magunk képére formálják az új, idegen struktúrát. Kivitelezés szempontjából a mocsaras rész és a változó vízszint különösen kihívásos terep volt: a 10 000 méternyi gerendából készült épületegyüttes végül 240 darab 6 méterig lecsavart talajcsavaron áll, és 60 000 facsavar behajtásával készült el. 

A Teknős tanösvényben – a technikai bravúrján és környezetvédelmi jelentőségén túlmutatóan – benne rejlik a képesség, hogy nem csak széles körben elérhetővé, de szerethetővé is tegye a progresszív, kortárs építészetet. Pozitív, kék lenyomatot hagyva a látogatók emlékezetében. 

„Nem csak arról van szó, hogy egy tanösvényt építünk, hanem arról, hogy az építészetre kulturális tevékenységként tekintünk, annak minden rétegével együtt” – mondta el Molnár Szabolcs a megnyitó beszédében.

Paradigma Ariadné | Web | Facebook | Instagram